tag:blogger.com,1999:blog-76525497802882925512024-03-05T02:13:50.663-08:00Minden álmunk: egy kisbabaMinden álmunk a férjemmel, hogy végre kisbabánk szülessen, de sajnos úgy látszik nekünk ehhez egy hosszú, rögös utat kell bejárnunk, amit már ugyan taposunk 3-4 éve, de sosem adjuk fel!Most itt állunk egy lombik küszöbén, és nagyon reménykedünk, kérjük a JóIstent, hogy sikerüljön...Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.comBlogger590125tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-1597455557154586082016-12-31T00:30:00.001-08:002016-12-31T00:30:16.111-08:00Boldog Újévet!Mindenkinek nagyon boldog újévet kívánok!!!! Mondhatom, hogy az én 2016-om csodálatos volt, még ha sokszor épp nagyon fáradt is voltam/vagyok, ennél boldogabb évem még sosem volt! Hálás vagyok a három kis Drágaságomért, és remélem a 2017-es évem legalább ilyen jó lesz velük együtt!!!!!!<div>BUÉK😘</div><div><br></div><div><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi74mxSzTjKIrEN9qDpP6UuBT2Yy38rbewHxQG_7nF6CdHyHsdLrkFN1kj7mJ7Iam1jdKXYkxrsneAznlsmyu05o1lnZSk8acGXNLwhbAnNwdkp5bfs5jZ77lhHyrZsAq29aCdLVsQEYfk/s640/blogger-image-1146985491.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi74mxSzTjKIrEN9qDpP6UuBT2Yy38rbewHxQG_7nF6CdHyHsdLrkFN1kj7mJ7Iam1jdKXYkxrsneAznlsmyu05o1lnZSk8acGXNLwhbAnNwdkp5bfs5jZ77lhHyrZsAq29aCdLVsQEYfk/s640/blogger-image-1146985491.jpg"></a></div><br></div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-75108652173107009392016-08-02T23:05:00.001-07:002016-08-02T23:07:29.122-07:00Fél évesekEzer éve nem írtam....de rohannak a napok! Köszönöm, hogy ennyien érdeklődtetek, hogy hogyan vagyunk. Nos, a kicsik már elmúltak 6 hónaposak! Anna 6,5kg Attila pedig 8,3. Mindketten négykézláb vannak, Anna halad is egész jól, Attila még csak hintázttja magát. Attilának már van két foga alul. Az evés jól megy mindkettőnek, szeretik a kanalas kajákat, tejcsit már csak reggelente kapnak, este meg tápszer. A fejést amúgy elkezdtem leépíteni, már nagyon belefaradtam, de elégedett vagyok és boldog, hogy több mint fél éves korukig kaptak anyatejet!!! A főzelékek, pépek készítése elég sok erőmet elveszi, szinte egész délelőtt az aznapi kajákat készítem, illetve maga az etetés is kicsit lassúbb mint a cumisüveg...így emiatt ez a korszak ebből a szempontból nehezebb. De amúgy viszont sokkal jobb, mert már úgy kiismertem őket, kialakult a kis napirendjük, és tényleg mondhatom hogy majdnem mindig tudom épp mi a probléma ha sírás van...szerencsére nagyon jókedvűekígy ez nem túl gyakori. Bár Annának most jön ki a foga szerintem mert az utóbbi pár hétben kicsit sírósabb lett, de lehet hogy csak így vívja ki a folyamatos figyelmünket. Anna sokszor leginkább olyan mint a kismacska, folyton játszana, egy percere nem áll meg ha ébren van, mindig izeg mozog, játszik vagy épp valami tornamutatványban van. Attila ennél azért jóval megfontoltabb, ő szeret csak úgy azbember ölében elüldögélni, nézelődni. Ő rengeteget gagyog, és folyton nevet, sőt röhög! Hihetetlen humorérzéke van. Éjjel szerencsére jól alszanak, általában Attila kel a leghamarabb a három gyerek közül. Kis haspókom mindig éhes már kora reggel. Isti nagyon édes velük, szeret játszani velük, vagy legalábbis úgy csinál velük mint akik játszanak. Sokszor nagy segîtseg hogy elszórakoztatja őket. Nyáron most majdnem mindig balatonon vagyunk, itt anyósom nagyon sokat tud segíteni, és Isti meg szintén rengeteget játszik a nagyszülőkkel, ami szuper, hogy ennyi idő jut így rá is. Kicsik is fürödtek már a Balatonban, nagyon élvezték, különösen Anna végig nevet ha vízben van. <div>Nem mondom hogy sokszor nem vagyok fáradt, főleg esténként van hogy már türelemteln leszek pláne Istivel, de amúgy minden percét élvezem a három gyerekes életünknek, még ezeket is. A legfőbb nehézség az, hogy sokszor van este, amikor fáradtk, hogy háromból egy sír, mert épp vele nem tud senki foglalkozni...és ez olyan rossz! A legjobb amikor balcsin anyósom tud segíteni ilyenkor velük, akkor nincs sírás, ha van ott plusz egy kéz! Persze olykor meg Isti engedetlenebb, mert a nagyik előtt kicsit mindig produkálja magát:). Mennem kell mert hallom hoyg felébredtek! Annyi mindent írnék még... Olyan sok csodás pillanat van! Amikor bemegyek reggel a szobába és átnyúlnak egymás ágyába a rácson át, és gagyarásznak....elolvadok! Egy szó mint száz, jól vagyunk, nagyon boldogan, és vidáman, és hálasan azért hogy 3 ilyen Kiscsoda lehet az életünkben!!!!!</div><div>És egy-két kép:</div><div><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg290X3EaUbusOJEVnJc6CY5G8_92agYDtkMVBs9W7EpVacc4IT8E6hLofCL0h82xqERz6LlFj6OHAXfcO5v9Ronn0P-oKhAU5ydjMlnebZkE2FUq_KgZXvydpf18X9bv8tIbqMv87CEUs/s640/blogger-image-1664330871.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg290X3EaUbusOJEVnJc6CY5G8_92agYDtkMVBs9W7EpVacc4IT8E6hLofCL0h82xqERz6LlFj6OHAXfcO5v9Ronn0P-oKhAU5ydjMlnebZkE2FUq_KgZXvydpf18X9bv8tIbqMv87CEUs/s640/blogger-image-1664330871.jpg"></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><br></div><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6udckulYfCfDlm3rlKNyYB-L-Ct6jH4v-7Za7y4bXaHUHDD74FDCgELRDiOdFe1IhYbPKrwoFzUbhzZYACV7Jhj-siwUR4r4kRTapCcEDLb3_m_GKHobRGfF2X-2-8XwD-s6hYvyz3G4/s640/blogger-image-930244452.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6udckulYfCfDlm3rlKNyYB-L-Ct6jH4v-7Za7y4bXaHUHDD74FDCgELRDiOdFe1IhYbPKrwoFzUbhzZYACV7Jhj-siwUR4r4kRTapCcEDLb3_m_GKHobRGfF2X-2-8XwD-s6hYvyz3G4/s640/blogger-image-930244452.jpg"></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><br></div><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUMh4nS326febGMiayTy8z9xzIU-0WZywNbjn8_mqDMVOuScQCKsbOcsUwnmrhv3ngtiC4xqGPhqjiNhq_gqGaKPppAMDg7mgVdfDRUyfv7P5_50jL5CpKLnIIcjM5LCIlNkBmc8jYYVk/s640/blogger-image-487505469.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUMh4nS326febGMiayTy8z9xzIU-0WZywNbjn8_mqDMVOuScQCKsbOcsUwnmrhv3ngtiC4xqGPhqjiNhq_gqGaKPppAMDg7mgVdfDRUyfv7P5_50jL5CpKLnIIcjM5LCIlNkBmc8jYYVk/s640/blogger-image-487505469.jpg"></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghxf4B33294VYqihl9obHiAixI3tLbKxkwP3DHAbNt1aAr7E2bJKx22GEMAVF8F8ogSZP-7TWNtFOzOB-0E0dFXS8FKiu_ZqPVBHJiBIM_lNrRhM8GJjDx9mnGtAIkD_enX3Q3ZDch02E/s640/blogger-image--2016925297.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghxf4B33294VYqihl9obHiAixI3tLbKxkwP3DHAbNt1aAr7E2bJKx22GEMAVF8F8ogSZP-7TWNtFOzOB-0E0dFXS8FKiu_ZqPVBHJiBIM_lNrRhM8GJjDx9mnGtAIkD_enX3Q3ZDch02E/s640/blogger-image--2016925297.jpg"></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC2eWGquBx0ZQmO0QtxxyH_qou1a-0kFZTz7yRKRNd5R8VrF6FK6R9FUPriy872K5CuMP3MOk1wwnN1jlY37kCGNETL4WBsCnOEhjigaQunPIpSLGCpDsc0z2SDiDVLnQPQOQYAkmln-I/s640/blogger-image--1223449110.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC2eWGquBx0ZQmO0QtxxyH_qou1a-0kFZTz7yRKRNd5R8VrF6FK6R9FUPriy872K5CuMP3MOk1wwnN1jlY37kCGNETL4WBsCnOEhjigaQunPIpSLGCpDsc0z2SDiDVLnQPQOQYAkmln-I/s640/blogger-image--1223449110.jpg"></a></div><br></div><br></div><br></div><br></div><br></div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-84213709655857257002016-05-04T01:02:00.001-07:002016-05-09T09:11:36.877-07:00KépekMivel alig van időm élmenybeszámolót írni, így inkább pár fotó: <div>annyit muszáj írnom, hogy hihetetlenül extra élmény azt figyelni, ahogy egymással "beszélgetnek" a babyk, mosolyognak és gagyognak egymásnak!!!! Ez az ikres élet egyik csodája:)</div><div><br></div><div><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCwz-M6H3iKvgPi-WTer6gkXPkSNR6xF1tRwTE-AI9ME3IUe85o-lAw7FiCXdzJuaDGcCarCfrZsY2eRhdHJLYTDZdTMxQ1iullIT1ddzpNKplpdjORksFAdoqkiI7NG9uH3daW71TOsw/s640/blogger-image--1942313519.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCwz-M6H3iKvgPi-WTer6gkXPkSNR6xF1tRwTE-AI9ME3IUe85o-lAw7FiCXdzJuaDGcCarCfrZsY2eRhdHJLYTDZdTMxQ1iullIT1ddzpNKplpdjORksFAdoqkiI7NG9uH3daW71TOsw/s640/blogger-image--1942313519.jpg"></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><br></div><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiCoGtEKebvI9Z4V4m6cYtgtffzAIdOkRr4-2FdgHeUtlrq2tkvPSWLqJ7NBxzZebqzsQDMOsBrq3wi9zvLNCQEanG7cypiioQkG6jlkKoLQsCDPV_EdBC9Dc2N4PhtkoNYnVv-b_S6LA/s640/blogger-image--1425450446.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiCoGtEKebvI9Z4V4m6cYtgtffzAIdOkRr4-2FdgHeUtlrq2tkvPSWLqJ7NBxzZebqzsQDMOsBrq3wi9zvLNCQEanG7cypiioQkG6jlkKoLQsCDPV_EdBC9Dc2N4PhtkoNYnVv-b_S6LA/s640/blogger-image--1425450446.jpg"></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><br></div><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5jEPCw1TlOugMRw0RjwJ36AaidYyFejaciA805njFNzDHwSCw0vl6sMCZon-4wlacqC5ios2P_zvMk4qoCQCZqp1Dth0tSz7poqBK5T7O6TezBJ9W72rF8H2U8EYhJH_a3smpcmlBmMQ/s640/blogger-image-503660942.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5jEPCw1TlOugMRw0RjwJ36AaidYyFejaciA805njFNzDHwSCw0vl6sMCZon-4wlacqC5ios2P_zvMk4qoCQCZqp1Dth0tSz7poqBK5T7O6TezBJ9W72rF8H2U8EYhJH_a3smpcmlBmMQ/s640/blogger-image-503660942.jpg"></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz1MZIWeTTDeyDDSv-Mj-VaRwVDIZRvGcjHWS16Be2tVPrggMGc3zBjWtc_Hm3Od5kzTyoAdqGXTxX4-xjfd2n-fbpWdA4mzU9EDRNTFOFPIH6hOAMLeHQsJbCb3sd1bFAK_6mVmhpuAU/s640/blogger-image--284485945.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz1MZIWeTTDeyDDSv-Mj-VaRwVDIZRvGcjHWS16Be2tVPrggMGc3zBjWtc_Hm3Od5kzTyoAdqGXTxX4-xjfd2n-fbpWdA4mzU9EDRNTFOFPIH6hOAMLeHQsJbCb3sd1bFAK_6mVmhpuAU/s640/blogger-image--284485945.jpg"></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4zSuSvqYXE0CSuGzlFNuO90bYIu8dxPM0XewRoJmTmO3bfg8pcjYs7EWpLsLYV61GsK15aA0t39_TkDpKdZV4m9i9ogGqlb_JAHUSNgqGUMzheSdHnNKrXj-lhWEy0RYpXwBUQC5qnAg/s640/blogger-image--1433470951.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4zSuSvqYXE0CSuGzlFNuO90bYIu8dxPM0XewRoJmTmO3bfg8pcjYs7EWpLsLYV61GsK15aA0t39_TkDpKdZV4m9i9ogGqlb_JAHUSNgqGUMzheSdHnNKrXj-lhWEy0RYpXwBUQC5qnAg/s640/blogger-image--1433470951.jpg"></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX4573FgHPy5a9pEhAr9w65AlbBQzzMdZFfNX8ldOb2ISFriDqfV-PPlo87d2y6na7IbySidbcqZBZRR1QkuJLlwRXrl2sV3xl5h5RPVtiP3gCSnim70RrSjUVycuOf-LB8cuYCGGkEII/s640/blogger-image--1263571526.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX4573FgHPy5a9pEhAr9w65AlbBQzzMdZFfNX8ldOb2ISFriDqfV-PPlo87d2y6na7IbySidbcqZBZRR1QkuJLlwRXrl2sV3xl5h5RPVtiP3gCSnim70RrSjUVycuOf-LB8cuYCGGkEII/s640/blogger-image--1263571526.jpg"></a></div><br></div><br></div><br></div><br></div><br></div><br></div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-19003229428015001722016-05-04T00:53:00.001-07:002016-05-04T00:53:50.892-07:00Megmaradt gyógyszerekés akkor még mindig a megmaradt gyógyszerek:<br />
<br />
6 doboz clexane 0,4-es<br />
3 doboz clexane 0,2-es<br />
2,5 doboz clexane 0,8-as<br />
<br />
Ezek 2017/06, és 2018/07-es lejáratúak.<br />
<br />
Crinone 10 darab, teljes doboz<br />
<br />
Valakit esetleg érdekelne a dolog? Akkor írjon nekem kteszterbarbara@gmail.com-ra!<br />
<br />
<br />Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-31718714041180007282016-05-04T00:48:00.002-07:002016-05-04T00:48:15.358-07:00Szétnyílt hasizom - rectus diastasis<div style="text-align: justify;">
Mióta is ígérgetem, hogy megírom ezt a bejegyzést a szétnyílt hasizomról....egyszerűen tényleg semmire nincs időm. Pedig úgy örültem, hogy sokan olvastátok a legutóbbi bejegyzésemet is! De most nekiültem, és megírom...vagyis, Anna éppen elkezdett sírni, szóval kis szünet, de ma akkor is befejezem!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval én Istivel való terhességem során, illetve utána sem hallottam soha a szétnyílt hasizom fogalmáról. Mondjuk, akkor szükségem sem volt erre. Most már a terhesség során az ikres fórumon többen is mondogatták ezt, így kb képben voltam, hogy mit is jelent. Márpedig erről mindenkinek képben kellene lennie!!!! Ezért is akartam ennek egy külön bejegyzést csinálni. Ugyanis történt egy barátnőmmel, hogy ő sem hallott erről, és elkezdett komolyabban edzeni, hogy végre leolvassza magáról a plusz kilókat. Mondja nekem, hogy hiába edzek, egyre rosszabb a hasam, egyre nagyobb, pedig fogyok is. Nekem rögtön eszembe jutott, amiket a szétnyílt hasizomról olvastam, és mondtam neki ezeket, ő persze nem tudott erről. Kiderült, hogy bizony nagyon-nagyon szét van nyílva szegénynek a hasizma, és a sok torna nemhogy segített volna, hanem épphogy rontott rajta! Ezért kell képben lenni, mert ha nyitva van, akkor bizony nem mindegy, hogy az ember hogy és mit sportol, nehogy még rontson is a helyzetén. Amúgy nem tudom hogy az én szemem állt e rá erre jobban, vagy mostanában tényleg néha lehet erről olvasni, de pár helyen már szembejött a téma. Szerintem a dokiknak, vagy a védőnőnek, vagy valakinek azért el kéne mondania az anyukáknak, hogy ez bizony elég gyakran előfordul, és hogy figyeljenek oda rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy mi is ez?</div>
<div style="text-align: justify;">
<!-- Item fulltext --> </div>
<div class="itemFullText" style="text-align: justify;">
"A magyarázatot az egyenes hasizommal kell kezdenünk, mely a bordák külső felszínén ered és a szeméremcsonton tapad. Az egyenes hasizomból (rectus abdominis – az ábrán 4 részre osztva) kettő van, közötte pedig rugalmas kötőszövet (linea alba) van. A terhesség során (vagy erős túlsúly miatt) a hasunk növekszik, így a függőlegesen elhelyezkedő kötőszövet függőleges irányban nyúlik, vízszintes irányban tágul.</div>
<div class="itemFullText" style="text-align: justify;">
<img alt="10833643 10205214404297428 1436139274 n" height="223" src="http://strollfit.hu/images/10833643_10205214404297428_1436139274_n.jpg" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" width="486" /></div>
<div class="itemFullText" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="itemFullText" style="text-align: justify;">
Az esetek 90 százalékában szakad a kötőszövet és rés keletkezik a két izom között. Fontos hogy nem az izom szakad hanem „csak" a kötőszövet! 1 ujjnyi szétnyílás még nem gond, mert akkor még minden funkcióját el tudja látni a hasizom (hogy milyen funkciói is vannak? Csak néhány a sok közül: A hasizom dolgozik ha futsz, ha lélegzel, ha a kezedet emeled, ha előre vagy hátra hajolsz, tüsszentesz, pisilsz stb.) 2-3 ujjnyi szétnyílással már érdemes foglalkozni és speciális gyakorlatokkal erősíteni a has és a törzs izmait, mert így olyan komolyabb problémák előzhetőek meg, mint a sérv, az inkontinencia, vagy a derékfájás. A speciálisan erre a célra szolgáló gyakorlatokkal pár hét alatt visszamehet 1 ujjnyira a szétnyílás. Fontos tudni hogy ha egyszer már szétnyílt akkor az nem záródik vissza teljesen, 1 szűk ujjnyi rés mindig marad, de ez nem okoz problémát. </div>
<div id="menu" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha az hasizom sérül – akár szétnyílik, akár csak fokozottan megnyúlik – sajnos nem tudja ellátni ezt a támasztó feladatot, amely megnehezíti az anyukák életét, hiszen a várandósságnál is nagyobb terhet ró a testre a szülés utáni időszak, például amikor a babát emelgetjük ki-be a kiságyból. Amíg nincs probléma, észre sem vesszük, milyen gyakran dolgozik a hasizom ;) A fokozott terhelés miatt azonban komoly betegségek is kialakulhatnak (pl.: sérv, inkontinencia), melyek mellett az esztétikai szempontok eltörpülnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonban ha megtanuljuk helyesen használni az izmainkat, illetve megfelelő gyakorlatok segítségével megerősítjük őket, akkor az izmok közötti rés minimálisra csökkenthető, így újra tökéletesen funkcionálhat."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy állapítsuk meg, hogy szétnyílt-e a hasizmunk? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszerűen ellenőrizhető, hogy fennáll-e ez az állapot. Feküdjünk le hanyatt, a két lábunkat térdben húzzuk fel hajlítva, a talpainkat tegyük a talajra. Emeljük fel egyszerűen a fejünket, mint egy alap hasizomgyakorlat végzése közben és az egyik kezünket köldök tájékban úgy, hogy a tenyerünket lássuk, meg kell próbálni besüllyeszteni a hasunkba. Így lehet megállapítani, hogy megtörtént-e ez a kötőszöveti szétszakadás. Érdemes meghatározni, hogy hány ujjnyira van nyitva az egyenes hasizom, illetve köldöktől viszonyítva felfelé a mellkas irányába és lefelé a szeméremcsont felé is mekkora a szétnyílás folytonossága.<br />Az, hogy kialakult a rectus diastasis, teljesen független attól, hogy mennyire volt edzett vagy edzetlen a terhesség előtt a hasizom. Nincs rá statisztika és megelőzni sem lehet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na és akkor a személyes tapasztalatok: az ikerek után bő 3 ujjnyira nyílt szét a hasizmom köldöktől felfele és lefele is :(. A témában mindenki a loveyourbelly tanfolyamot javasolta, és beszéltem is a hölggyel aki tartja, de ő azt mondta, hogy majd 12.hét után hívjam újra, addig várjak. De én nem szeretek várni, utálom, ha valami nincs rendben, és tenni szeretek érte, már ha lehet. Ajánlott egy barátnőm egy kedves gyógytornászt itt a közelben a kerületben, és hozzá mentem el 6. héten. Ő megmutatott egy gyakorlatsorozatot, amit azóta is minden nap, minden reggel megcsinálok. Ez akkor még 50 perc volt, most már 35-40 perc alatt megvagyok vele. Először brutál izomlázam volt tőle, mostmár annyira nincs, de azért érzem, hogy dolgoztam. A legnehezebb talán nem is a gyakorlatok elvégzése, hanem időt találni arra, hogy ezt megcsináljam. Mert három gyerek mellett abból van a legkevesebb. Emiatt korábban kelek, mondjuk a fejés miatt úgyis felébredek, és amíg mindenki alszik van egy kis időm magamra, és gyorsan, még hálóingben, álmosan a fejés után ledobom magam a matracra és csinálom. Csinálom, mert nagyon szeretném elkerülni a műtétet. Mert bizony ez a műtét fájdalmas, és elég nagy műtét, és jó nagy vágással is jár, csípőcsonttól csípőcsontig. Szóval motiváció az van! És most már 8 hét hasizmozás után elmondhatom, hogy köldöktől lefele teljesen visszazárt az izom, felfele még van 1 szűk ujjnyi rés. A köldöknél még kicsit több, mert sajnos egy kis köldöksérvem is van. Ha le tudnék dobni pár kilót akkor lassan kis túlzással persze látszanának a kockák a hasamon, mert komolyan nagyon jól megerősödtek az izmok:). A rossz az, hogy ez egy életre szól, ha nem is minden nap, de heti 3x-4x meg kell csinálni a gyakorlatokat, mert sajnos ez vissza tud nyílni. Szóval az biztos, hogy megéri tornázni, mert komoly eredményeket lehet elérni vele! Sajnos a bőr is meglehetősen kinyúlt az esetemben, de bízom benne, hogy azért jobb lesz az még, csak idő kell neki... - mostmár tudjátok, hogy az a kicsi időm is ami van reggel, az alvásomat beáldozva mire megy el: hasizmozásra. Fontos nagyon, hogy szakember mutassa meg, hogy milyen gyakorlatokat lehet és javasolt csinálni, mert ha nem így tesz az ember, akkor sokat árthat vele ha csak úgy belekezd valami tornába!</div>
Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-42931241108251982102016-04-11T04:38:00.003-07:002016-04-11T04:38:53.973-07:00Rohannak a hetek....<div style="text-align: justify;">
Tudom nagyon eltűntem, és ezer éve nem írtam....pedig akartam, és akarok folyton, de a három gyerek, az bizony ténylegesen kitölti minden napom minden percét, de nagyon élvezem!!!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Anna és Attila hatalmasat nőttek, Attila már 6300g, Anna pedig 4500g. Nagyon jó kisbabák! Attila hasfájós volt az elején, így a szélcső és a colief cseppek jó barátunk lettek, de mostanra kezd ez is teljesen elmúlni, ez inkább csak az első 6-8 hétre volt jellemző. Már egy bő hete elkezdték átaludni az éjszakát, ami fantasztikus, így mostmár nem mint egy zombi mászkálok napközben végre. Persze a sok teendő estére így is azért kimerít, és miután minden Törpe elaludt én is bedőlök az ágyba mint a fejsze, és már alszok is, de ezt vártam....emlékszem terhesen hányszor elátkoztam már a kanapét amin az utolsó heteket töltöttem, na most jóformán nincs időm leülni rá, kivéve amikor etetek. Hála az Égnek egész sok tejem van, napi 1x, maximum 2x kell kipótolni tápszerrel, a többi anyatej, aminek nagyon örülök, és mivel nagyon elégedett vagyok. Istivel kicsit rá voltam párázva erre az egészre azt hiszem, és az volt bennem, hogy ha tápszert kell kapnia akkor nem is vagyok jó anya, így aztán a tej is küzdősebb volt nála, mindenféle more milk kapszulákat szedtem, stb...most nem érzem ezt, és talán ennek köszönhetően van is ennyi tej. A gyerekorvos is mondja mindig, hogy ennyi anyatej az bőségesen elég az immunizációhoz, szóval nyugodt vagyok, és ez a legfontosabb ehhez! Legtöbbször fejek, van egy madela dupla fejőgépem, ami szuper gyors, és így egyszerre cumisüvegből etetem Őket. Annak ellenére hogy ilyen sokat cumisüvegeznek azért ügyesen szopiznak is, és amikor nyugisabb, és van több időm, és nem épp egyszerre ordítanak az éhségtől, akkor szoptatok is. Az egyszerre szoptatás nekem nem megy, így azt nem erőlettem. Ennek talán az is oka, hogy az egyik mellemben kb fele annyi tej van, de ez már Istinél is így volt. Mindketten rengeteget mosolyognak, és olyan kis okosan néznek, figyelnek. Isti hangját különösen figyelik, Anna főleg, ő úgy forgatja a kis fejét, ha Isti ott beszél a közelben hogy hihetetlen. Isti még mindig nagyon aranyos és kedves velük, persze van benne féltékenység is, ez leginkább úgy jelentkezik, hogy "túlszereti" őket, jellemzően etetéseknél jön oda, és nagyon puszilgatja, simogatja a tesókat....de azt hiszem emiatt nem panaszkodhatok, ez igazán a legenyhébb formája ennek a dolognak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Jaj annyi de annyi mindent terveztem hogy írok, aztán ahogy rohannak a hetek már a felét elfelejtem...amúgy jellemzően mindent elfelejtek, mintha lyukas lenne az agyam, szerintem minden kapacitását kitölti mostanság, hogy ki mikor evett, mikor kakilt, és ilyen kis finomságok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az hogy Isti nem ment oviba még, csak ősztől szerintem nagyon jó döntés volt. Mindenféle betegség nélkül átvészeltük idáig, ezt most persze lekopogom, és talán a lelkének is jobb így. Nekem persze sokkal nehezebb, mert a Kicsik mellett azért lenne időm, amíg alszanak, na de Istit akkor is le kell foglalni, s szórakoztatni kell, így a sok segítség, a nagymamák, amikor jöttek akkor főleg ehhez kellettek. Emiatt különösen örülök a jóidőnek végre, így sokat vagyunk játszótéren, vagy sétálunk, akkor Anna és Attila alszik, Isti meg boldogan szaladgál és játszik. A segítség nagyon kell, és hála Istennek, hogy van is, mert különben képtelenség lenne elmenni boltba(bár így is onlione shopping van főleg), vagy ezt azt intézni, mert hát 3 gyerekkel csak nem indulok neki egy ilyen programnak. Néha van egy-két kettesbeni programunk is, egy színház vagy vacsora, és az meg fantasztikus, igazi feltöltődés! Nagyon büszke vagyok a nagyikra, és a tesómra is, mindenki gond nélkül vállalja be a 3 gyerekre vigyázást, ha arról van szó - szóval jó dolgunk van, mert szívesen jönnek és mindig számíthatunk valakire, ha szeretnénk! Már párszor volt, hogy nekiindultam átmenni egy barátnőhöz a "kis" családdal, gyerkőcök, plusz kutya egyedül...és egész jól megy, egyre rutinosabban :)) - Isti miatt főleg kellenek a programok, szóval továbbra sem vagyunk azok az otthon ülők! Többször volt már, hogy sétáltam a Duna parton az ikerbabakocsival, Istivel és Rupival, és kaptam elismerő megjegyzéseket, pillantásokat, hogy micsoda szép család, és hogy milyen ügyes vagyok, hogy így egyedül kimerészkedek velük, és ez olyan jól esik!</div>
<div style="text-align: justify;">
Csodás kimondani is, hogy 3gyerekem van!!!! Boldog vagyok és büszke rájuk nagyon. Csodás érzés, hogy van köztük egy kislány is, olyan jó hogy ennek is részese lehetek a fiúk mellett. Ami a legnehezebb szerintem, és amit sokszor nehezen élek meg, hogy nincs elég időm. Nincs elég időm Rájuk. Istit mikor kicsi volt álmában is nézegettem, és gyönyörködtem. Most ez más, más mert ketten vannak, és más mert itt van Isti is. Attila kiharcolja magának a figyelmet, ő erőszakosabb, és többet sír, szeret kézben lenni, őt sokszor magamra is kötöm. Anna viszont nagyon türelmes, minden jó neki, tényleg csak akkor sír, ha már nagyon éhes, és mindig vidám és mosolygós. Emiatt viszont sok nap eltelik úgy hogy vele alig foglalkozok, mert a két fiú lefoglal teljesen, és Annát szinte csak etetem és büfizetetem. Emiatt aztán lelkiismeretfurdalásom van, utána másnap igyekszem többet lenni vele, akkor meg másra nem jut elég figyelem, szóval így megy ez. Azért most hogy már inkább 3,5-4 óránként esznek javul a helyzet, de az első hat hét az olyan volt, hogy csak csináltam a feladatokat, csak csináltam, és alig éltem meg a csodáját ennek, mert arra nem volt idő....pedig ki kell élvezni, mert nagyon gyorsan nőnek!</div>
<div style="text-align: justify;">
Érdekes dolog megfigyelni így a családban, hogy van-e a nagyszülőknek, stb kedvence a gyerekek közül. Én abszolút látok ilyet, elég sok mindenkinél, ami olyan furcsa érzés anyaként, mert én tényleg mindegyiküket ugyanúgy szeretem...jó persze Isti 3 év előnyben van, de akkor is most már úgy érzem odavagyok mindenkiért. Mondanom sem kell, hogy Isti és Anna a két kedvenc, és Attila az aki kicsit kiszorul a figyelemből néhány embernél, biztos csak amiatt hogy ő második fiú, meg mert talán sírósabb, nehezebb eset...emiatt aztán az anyatigris szívem extrán odafigyel rá, és úgy érzem már most különleges kapcsolat van köztünk, olyan jól megértem őt. Rengeteg ilyen új élményt és érzést ad maga az a tény, hogy több gyerekünk van! </div>
<div style="text-align: justify;">
Két dolognak mindenképp szánnék egy külön bejegyzést: egyrészt a tejláznak, ami brutálisan kemény és sokkoló élmény volt, mert sajnos volt benne részem most. A másik pedig amiről kevesen tudnak szerintem, a szétnyílt hasizom, és a küzdelem, ennek helyreállítására. Ezek talán hasznosak lehetnek mindenki számára. Szóval igyekszem mihamarabb megírni ezeket, és nem eltűnni megint ilyen hosszú időre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyi mindent írhatnék még, de mennem kell, mert ebédidő, és etetés, és megint mindenki egyszerre éhes.... - egy a lényeg, nagyon boldog vagyok, és hálás azért hogy 3 ilyen kis Csoda itt van velünk!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-65354644411700344012016-02-12T02:06:00.001-08:002016-02-18T06:13:00.563-08:00Császár folyt., kórházi napokNem könnyű időt találni írni, pedig nagyon le vagyok maradva:) - na de folytassuk onnan hogy:<br>
<br>
6 órakor István értük ment a csecsemő osztályra, és szépen lefürdetve hozta is őket. Ekkor beszaladt anyu,apu és a tesóm egy 5 percre csak épp rájuk nézni, mert annyira kíváncsiak voltak. Ekkor már kezdett kimenni az érzéstelenítés, elkezdtem érezni a lábam, és sajnos ezzel együtt azt is hogy fáj....<br>
A Kicsiket próbáltuk mellre tenni, de így kiterülve, úgy hogy tilos felemelni a fejemet nem volt ez egy könnyű mutatvány, de akárhogy is nagyon jó érzés volt, hogy ott szuszognak rajtam:). Még apósom is beszaladt egy 5 percre megnézni őket, szóval zajlott az élet rendesen. Én anyu szerint elég zöld voltam, de ez nem csoda, mert azért sok vért vesztettem, és kapásból nagyon alacsony szintről indult ugye a hemoglobinom. Vérátömlesztési határétéken voltam, de szerencsére megúsztam ezt. István olyan 7-fél8 fele ment haza, akkor vitte vissza a Babyket is a csecsemőre. Szerencsém volt, mert a szülésznőm pont éjszakás volt, így ő még kihozta őket mégegyszer olyan fél10 fele. Minden perc csoda volt, amikor ott voltak, és akkor legalább el is felejtkeztem arról, hogy közben már eléggé fáj. <br>
Ami a fájdalmat illeti nagyon szar volt igen, de azért annyira nem volt durva mint egy természetes szülésnél a kitolási fájások....a legrosszabb az volt, amikor bejöttek és nyomkodták a hasamat, hogy jöjjön ki a vér, és húzódjon össze a méh. Na az borzalmas volt, de ez nyilván csak 1-2 perc volt mindig, kb összesen 6-7x. -kaptam sok oxytocin injekciót is, ez után is eléggé fájt, de mindig kértem fájdalomcsillapítót is, így kicsit jobb volt. Igazából szerintem ez így a legjobb volt, hogy délután volt a műtét, mert jött az este gyorsan, és bár nem volt egy álom éjszakám, de azért picit aludtam is, és valahogy így jobban elment az idő. Este kaptam egy "koktél" injekciót ilyen éjfél fele, meg akkor kicserélték a lepedőm, lemostak kicsit, és ennek hatására tudtam pihenni kicsit. A szobatársamnál kint volt a kisbabája éjjelre, de olyan jó kis gyerek volt nem is sírt egy picit sem. Sokat ittam, nagyon sokat, tudtam, hogy az fontos, és amikor már éreztem a tagjaimat elkezdtem próbálkozni az oldalra fordulásokkal. Ezt többen tanácsolták, hogy így edzem magam a felkelésre. Kb egész éjjel forogtam, erre arra, na persze ahogy bírtam, de egyre jobban ment. 5kor jött a nővér, kivette a katéterem, és mondta, hogy akkor most fel kéne állni. Szépen felültem, és fel is álltam, elmentem a csapig, arcot és fogat mostam. Nem is a fájdalom volt a legrosszabb, hanem, hogy szédültem kicsit és ilyen majdnem elájulok érzésem volt. De megcsináltam! A nővér is mondta, hogy nagyon ügyes vagyok, különösen hogy más ilyen vérképpel a fejét sem tudja megemelni. 6kor jött a szülésznőm, hozta a Piciket, próbálgattuk a szoptatást, öleltem, puszilgattam őket. Aztán visszavitte őket, és nekivágtunk egy pisilésnek. Messze volt az a wc, de sikerült kimentem, bejöttem, mondjuk majd elájultam mire az ágyamhoz értünk. Ekkor mondta a jóhírt, hogy lehet hogy délelőtt át tudok költözni egy egyágyas szobába, aminek nagyon örültem!<br>
9kor jött anyu, vele elsétáltunk és kihoztuk a Kicsiket. Én alig bírtam ülni is, mert nagyon elájulhatnékom volt. Mondták, hogy tegyek fel hasszorítót, úgy könnyebb lesz, de persze amit bevittem, ami anno Istivel volt, az nem jött rá az óriás hasamra. Anyu kiment és hozott egy nagyobbat. Tényleg segített. Valahogy ez összetartott, és ezzel egész jól fel tudtam állni. És kellett is, mert költözhettünk az egyágyasba. Jól elfáradtam ebben az akcióba, de sikerült :)! És nagyon jó volt a kis külön szobában. <div>A hasam ekkor még ijesztően nagy volt, azóta sokat ment vissza, de még azért van. Kilókat nézve 1hetesen 3kg van rajtam, ami szuper, de küllemre azért rohadtul nem vagyok elégedett. A bőr brutál lóg a hasamon, és ilyen undorító ráncos. Csak jobb lesz remélem, mert ez így siralmas:(((, na de ennek majd egy külön bejegyzést is szánok. <br><div>Anyu egész délutánig bent volt velem, amikor pedig jött István, anyósom és Isti!!!!! <br>
Annyira vártam a NAGY TALÁLKOZÁST. Istinek tetszettek a Kicsik, mondta hogy cukik, nevetett rajtuk ahogy hangokat adtak ki, fogta a kis kezüket, de leginkább nekem örült. És borzalmas volt, amikor haza kellett mennie, és én nem mehettem, ő nem maradhatott, sírt, nagyon sírt, és már én is sírtam....szerintem ezt a tesós dolgot még ott sem igazán fogta fel, kb a hasamra is adott puszit, pedig mondtam neki, hogy mostmár nincsenek ott bent, hanem itt vannak kint. Máskor is szokott nagyszülőknél lenni, és szeret is ott lenni nagyon, de valahogy tudta hogy ez most más, és egészen megviselte a dolog. Akkor nem sírt többet, de nem is hoztuk be többször. Viszont mióta hazajöttem csüng rajtam, nem enged sehova sem, ha a kabátom fele megyek már jön, rohan, és mondja hogy nem mehetek, és csak velem akar minden programot. Most már lassan három hét telt el, most kezd kiengedni ebből. De a szeretet ami köztünk van, valahogy más szintre emelkedett, csomószor csak jön megölel, megpuszil, közli, hogy szeretlek Anya, vagy fogja a kezemet - egyszerűen imádom. A Kicsikkel nagyon kedves, soha nincs egy rossz szava sem, puszilja őket is, simizi, énekel nekik ha sírnak, részt vesz mindenbe, nézi a pelusozást, kéri hogy tegyük őket az ölébe - szóval álomtesó, egyenlőre féltékenység nélkül. Reméljük ez kitart! <br>
Na de visszatérve a kórházi napokra: jött sok látogató, gyorsan elment az a pár nap nagyon amíg bent voltam. Csomó váratlan látogatóm is volt, ez kevésbé volt vicces, de valahogy mindenki mindenkije akkor szült, és akkor már hozzám is beugrottak...A fájdalmaim tényleg napról napra javultak. A pozíciok változtatása volt a legfájdalmasabb, de azért ment simán. Első napokon estére mindig brutál bedagadt a lábam, de mondták hogy ez gyakori, ne ijedjek meg. Utolsó ket este beindult az éjjeli izzadásom, ami Istinèl is volt. Ez azóta is van, rohadt kellemetlen, de ez a tejjel függ össze, ami viszont szuper hogy van. A dokim fantasztikusan jófej volt, minden nap bejött, megnézett és ami a legszimpatikusabb, hogy a Kicsiket is megnézte, egyeztetett a gyerekorvossal a hogylétükről, szóval nagyon figyelmes volt, de tényleg, igazán éreztem hogy végig törődik velünk amíg bent voltunk. Éjjelente leadtam mindig a Babyket, hogy tudjak pihenni és regenerálódni, felkészülve így az itthoni napokra. Utolsó este jó csúnyán nézett rám már emiatt a csecsemős néni, be is szólt, de én ezt így láttam a legjobbnak, mert kellett hogy erőt gyűjthessek, szóval nem engedtem eltántorítani magam. <div>A hazajövetel nem úgy alakult ahogy azt álmaimban mindig is képzeltem, sajnos a férjem nem tudott értünk jönni, mert fontos tárgyalása volt, így apósom jött helyette. Tök aranyos volt, és minden rendben ment, csak hát nyilván ilyenkor azért a párjára vágyik az ember leginkább. Meg így aztán rengeteget pakoltam, mert hát mégsem éreztem normálisnak hogy apósomat kérjem meg, hogy a hálóingeimet, meg egyebeket összepakolja, szóval mindent megcsinaltam, neki már "csak" cipekednie kellett. Így a Babyk első útjukat a nagypapával tették meg:))). Azert császár sebbel ez nem kis meló a két baby mellett, jól le is fáradtam mire hazaértünk. Otthon aztán Isti fogadott minket, úgy örülünk egymásnak!!!!! </div><div>...mire sikerült befejeznem ezt a bejegyzést már 3,5hetesek Anna és Attila. Mióta kibújtak tényleg rohan az idő, nem úgy mint a kismama hónapok alatt. Nagyon sok mindent szeretnék írni az első hetekről, napokról...egyszer reméljük utolérem magam:))). </div></div></div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-71369954497226733102016-02-05T09:25:00.001-08:002016-02-05T09:25:57.694-08:00A szülés<div style="text-align: justify;">
Először is nagyon szépen köszönjük a sok kedves jókívánságot, nagyon jól esett!</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyi, de annyi mindent szeretnék már írni, de nem mondom, hogy jól állok idővel....három gyerek az három gyerek - de úgy élvezzük!</div>
<div style="text-align: justify;">
Na de haladjunk szépen sorban, először a szülésről:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hétfő reggel korán keltünk, Isti valamiért nem aludt sokáig. A megelőző hétvégén nagyon sok mindent csináltam magamhoz képest, voltunk étteremben, sétálni, szóval tényleg tettünk vettünk, mert hát lelkileg már úgy voltam vele, hogy ha jönni akarnak, hát jöjjenek. Rettenetesen aludtam amúgy, szinte már alig aludtam pontosan, iszonyat gyomorsavam volt, ébren mászkáltam éjjel, ittam, ettem, pisiltem óránként, forgolódtam.... Egyszer csak csengettek, a babysitter volt, el is felejtettem, hogy megbeszéltem vele, hogy jön. Megérkezett és közölte, hogy ő azt álmodta, hogy addig indul be a szülés, amíg itt lesz nálunk. Én csak nevettem, hogy áááááh, mostmár tuti szerda lesz ebből. Örültem neki, hogy jött, legalább játszik Istivel, én meg pihenhetek gondoltam, István úgyis elment az irodába. Le is feküdtem a hálószobába kicsit, talán aludtam is egy fél óra, órát. Amúgy tény, hogy hideg frontot sosem éreztem, de a meleget igen...és most jött a meleg. Fájdogált a hasam, egész erősen fájt, de inkább azt gondoltam megint nyomnak valamit a Bentlakók, valahogy nem is gondoltam a szülésre, mert azt hittem, hogy biztosan szerdán fog ez velünk majd megtörténni, ahogy az tervezve volt. Egyre jobban fájt. Na mondom felkelek, és pisilek egyet, mert akkor biztos megkönnyebbülök, lesz helyük jobban. Kimentem és látom, hogy teljesen átázott a carefree betét, még a bugyim is vizes alatta. Biztos voltam benne, hogy ez az, ez bizony magzatvíz! Hívtam a férjem. Felvette a telefont, mondja Hello, mi a helyzet? erre én, mondom, Szia, és Nálad? - hogy miért nem böktem ki rögtön azt nem tudom, majd mondja: Azt hittem azért hívsz! Már mindig úgy megijedek, ha hívsz. Erre mondom neki, hogy Szivem, most tényleg azért hívlak, azt hiszem folyik a magzatvíz. Mondta, hogy indul haza, és nagyon örül! Mondtam neki, hogy még hívom a szülésznőt, hogy ez tényleg az-e, persze biztos voltam benne, hogy igen, de ilyenkor bizonytalankodik az ember.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szülésznőm mondta, hogy tegyek be papírzsepit, nézzük meg hogy ázik át, csörögjek újra tíz perc múlva. De én ehelyett beszálltam a tusolóba, hajat mostam meg ilyenek. Mikor kiszálltam már intenzívebben folyt a lábamon. Hívtam a férjem, hogy szóljon anyósomnak is, jöjjön, mert menni kell. Hívtam újra a szülésznőt, mondtam, hogy ez tuti magzatvíz. Megbeszéltük, hogy egy, másfél óra múlva találkozunk a szülőszobánál, ő hívja Baltschik dokit is. Még pakolásztam pár dolgot, illetve Istinek is összepakoltam. Hamarosan megérkezett a férjem, nagyon boldog volt, mert ő ezt így szerette volna, hogy magától induljon be. Én kicsit féltem, vagy inkább nagyon, de nem mutattam semmi ilyesmit Isti miatt. Hamarosan megérkezett anyósom és apósom Istihez, mi meg indulásra készen voltunk. Még megölelgettem jól Istit, és indultunk. Felhívtam anyut, mondtam neki is hogy megyünk szülni. A kocsiban már kicsit kiengedve az addigi tartásomból picit elpityeregtem magam. Hamar megérkeztünk, és mentünk fel a szülőszobára. A szülésznőm, Kati még nem ért be, de megkezdtünk egy ctgt. Aztán hamarosan jött Kati is, átvette a dolgokat. Nem sokra rá ott volt Baltschik doki is, még egyszer kérdezték, hogy akkor a természetes úttal ne is próbálkozzunk, ugye? Hozzáteszem fájások sehol sem voltak....mondtam hogy ne, startoljon a császár. Milyen jó hogy így döntöttem! Hiszen Anna volt az A baba, és 1 kgval kisebb volt! Igy nehéz dolgom lett volna. Bementünk egy szülőszobába, ott levetkőztem, a doki megvizsgált. Mondta, hogy ez bizony tényleg magzatvíz, és hogy intézi a műtőt. Közben kértem, hogy ha lehet intézzenek egyágyas szobát. Mondták, hogy ez sajnos esélytelen, mert a frontok miatt annyian szültek meg, hogy nincs is hely szinte az osztályon, nemhogy egyágyasban. A legjobb amit intézni tudtak az egy kétágyas fürdő nélküli szoba volt. (szerencsémre, és a dokim és szülésznőm közbenjárásának hála másnapra mégiscsak kaptam egy egyágyast!!!) Bejött közben az anesztes doki, aki egy kedves fiatal lány volt, és mint kiderült a nevem alapján ismertük is egymást, egy távoli rokonunk felesége volt. Nagyon aranyos volt, átbeszéltük a spinált. Aztán egyszer csak jött a műtősbácsi, és bevitt. István elkísért a bejáratig. Újítás a Jánosban, hogy apuka is bejöhet a császárra. Mondjuk az én drágám nem akart, és a dokim sem díjazza ezt, így ő leült kint a kis barna apuka fotelben. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon barátságtalan amúgy ez a műtő. Nagy, régi szürkés padló, valahogy olyan rideg egy hely. Jó érzés volt, hogy az anesztes doki ismerős. Kedvesen beszélgetett velem, és mondta, hogy akkor hajtsam előre a fejem, szúrja a spinált. Szúrta, de nem sikerült, majd szúrta újra, megint nem, és megint és megint és megint...Már senki nem akarta elhinni, hogy még mindig nem sikerül. Én is kezdtem bepánikolni. Bár az sem kellemes, hogy vagy 10x gerincen szúrnak, de ez érdekelt a legkevésbé, azon kezdtem aggódni, hogy mi lesz ha nem sikerül?!!? Imádkoztam hogy menjen már, de nem ment. Kérdeztem, hogy ilyenkor mi van, mondták, hogy ha nem sikerül, akkor altatás. Na ezen még jobban kiborultam, mert ezt nagyon nem akartam. Hívtak végül egy másik dokit, egy gyakorlottabbat. Neki elsőre sikerült beszúrnia, megéreztem azt a bizonyos villanást a lábamban, és tudtam, hogy sikerült. A szülésznőt kiküldte a dokim szólni a férjemnek, hogy ne aggódjon, még csak most fogjuk elkezdeni. István mondta utólag, hogy ekkor hátradőlt, hogy nyomkodja kicsit a telefonját, mert még tuti sok idő, nem hitte volna, hogy kb 5 perc múlva már hallja felsírni a gyerekeit. Engem hátrafektettek, lekötöztek, és jött a dokim, aki már szintén türelmetlen volt, és végre nekilátott. Kérdezte miket érzek, mondtam hogy csak kis matatást. Mindeközben szerintem a stressz miatt, hogy nem fog menni a spinál kicsit rosszabbul lettem, így oxigént kaptam maszkból. Aztán pikkpakk hallottam, amint mondják, hogy ez egy kislány, majd valaki hogy egy kisfiú, aztán a dokim mondja, hogy nem, ő egy kislány, azaz Anna. Nem sírt túl hangosan, de sírt, jobban mint ahogy anno Isti. De sokat ezen gondolkozni nem is tudtam, mert rögtön jött egy újabb felsírás, na ez már aztán erős volt, ő volt Attila. A fejemnél mindeközben az anesztesek mondták, hogy szép nagy babák. Vitték ki őket lemérni. Hihetetlen, de annyira megkönnyebbültem, és itt most nem lelkileg, hanem testileg értem, miután kivették őket. Mintha addig alig lett volna levegőm háton fekve, de most iszonyatosan megkönnyebbültem és fellélegeztem. Lehet ezt csak beképzelem, nem tudom így volt-e, de érdekes érzés volt. A babák kivétele hihetetlen gyorsan meg volt, nem is hittem el, és semmit de semmit nem éreztem belőle. Nagyon jó élmény volt. Aztán mondta a dokim, hogy most összeraknak engem, ez több idő lesz úgy készüljek. De gyorsan elment ez a negyed óra, húsz perc is, mert kb ennyi volt, hiszen közben behozták Annát először, mondták a méreteit, 2450g, 50 cm. Elégedett voltam. Megpuszilgattam a kis magzatmázas fejecskéjét. És már ott állt mögötte Attila is a másik szülésznő kezében, na az ő méretein le is döbbentem 3300g, 54 cm, azon meg pláne hogy ekkora a különbség, erre nem számítottam. Ő is kapott pár nagy puszit, nagyon jó érzés volt a kis ragacsos arcukat puszilni, odabújni. Aztán mondták, hogy most viszik Őket Apukájukhoz. Boldog voltam, hogy minden rendben velük. Az ismerős anesztes dokinővel beszélgettem, jól teltek a percek. Egy ilyet hallotam csak a műtétből, hogy az egyik doki kérdezte a dokim, hogy mi az ott, a lépe? Aztán mondta a dokim, hogy nem, az egy hasizom....hamar végeztek, gratulált a dokim, és jött is műtősbácsi, átemelt a tolós ágyra, és elindultunk kifele, ahol ott volt a férjem a kicsikkel. A szülésznő elvette a Pindurokat Tőle, és elindultunk vele és a műtősbácsival a szobám fele. Mondták, hogy feküdjek, a fejem ne emeljem meg, hamarosan láthatjuk újra a Kicsiket. A férjem képeket mutogatott amiket akkor csinált. Kicsit kipakolászott, és hirtelen megérkezett a szülésznőm a két kisbabánkkal: de örültem nekik!!!!!! Annának 9/10-es lett az Apgarja, Attilának 10/10-es. Odaadták a kezemben mindkettőt!!!! Le is fotózott velük István, ahogy egyik oldalamon egyik, másikon a másik fekszik. De jó érzés volt!!! Aztán egy fél óra után elvitték őket vizsgálatokra, fürdetésre, de utána mondták, hogy 6ra István értük mehet a csecsemős osztályra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Innen folyt köv., felsírt Attila, Isti meg éhes..... maga a császár ezidáig csodás élmény volt, még a kis spinális nehézségekkel egyben is. Csoda volt, hogy minden rendben van a Kicsikkel, mert nagyon bennem volt az Istis rossz élmény, amikor elvitték őt. Boldog voltam, még nem fájt semmim, és fantasztikus érzés volt, hogy kint van egészségben a két Kisbabám!</div>
Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-3565639429682410162016-01-25T13:34:00.001-08:002016-01-25T13:34:35.626-08:00Megszülettek!!!!Ma elfolyt a magzatvíz, így nem vártuk meg a szerdát:)<div>Anna, 15:30-kor bújt ki 2540g, 50cm</div><div>Attila 15:31-kor, 3300g,54cm</div><div>Mindenki jól van, egészséges....én meg küzdök most a fájdalmakkal kicsit. De nagyon boldog vagyok:))))))</div><div>Részletes beszámoló később:)</div><div><br></div><div><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7Q77b9J9GW0-_CaEfhgn6DSdp3QfRo9jtyCgrh6nLn-dcvKaVawG9PQi_N_ohYcWw8taP2BcnY9wAk-P_FRKek9sCXrVB4Ozh4fkPtcGIhd6KghuePwNVjdw6o3ddbI4e93odJMWAvys/s640/blogger-image-33297425.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7Q77b9J9GW0-_CaEfhgn6DSdp3QfRo9jtyCgrh6nLn-dcvKaVawG9PQi_N_ohYcWw8taP2BcnY9wAk-P_FRKek9sCXrVB4Ozh4fkPtcGIhd6KghuePwNVjdw6o3ddbI4e93odJMWAvys/s640/blogger-image-33297425.jpg"></a></div><br></div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com32tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-9472329193920253602016-01-22T05:30:00.001-08:002016-01-22T05:30:40.938-08:0037.hét, utolsó ctgMa betöltöttem a 37.hetet!!!!!! Hogy vártam ezt, és milyen régóta....annyira jó! Mostmár nem lesznek korababák! Csak a súlyuk is legyen szép, és legyen minden rendben.<div>Ma végre beszélgettem a szülésznőmmel, kedves, aranyos, kicsit rohangálós, de jófej amúgy. A ctgn minden rendben volt, egy jó barátnőm vitt el, tök jót dumáltunk közben. A ctgn a frász kerülgetett az elején, mert Annát nem érzem úgy mozogni az elmult napokban csak ritkán, de bizonytalanul. Tegnap itthon szivhanghallgatoztunk, és István megtalálta, de azért kis izgalommal mentem reggel. Erre felteszik a ctgt, nehezen de meg van mindkét baby, megnyugszom. Kb 5-10perc mulva jön vissza a szülésznőm, hogy ez egy szívhang, áthallatszik a másik!!!! Erre én szívrohamot kapok kb, hogy akkor mi van?!?! De megnyugtatott, hogy hallotta ő már a kettőt, mindjárt meg is lesz...de gondolhatjátok! Aztán tök lent és nagyon oldalt sikerült befogni és onnantól minden rendben volt! </div><div>Vettek vért is, mert az utolsó már régi volt.</div><div>Beszéltem Baltschik dokival, nagyon aranyos volt, kérdezte hogy bírom, mondom jól, minden rendben, megvagyok....erre közli, akkor későbbre tegyük?! Mondom neeee, szerdáig vagyok ilyen jó! Elvileg én leszek az első szerdán a műtőben. Ennek nagyon örülök. </div><div>Kérdeztem az egyágyas szobát, hát próbálják intézni, de nem garantált, de bízzunk benne hogy összejön:). </div><div>Vicces volt a szülésznőm többször elmondta, hogy szerinte ma éjjel szülök. Erre lemegyek a dokihoz, és ott a másik szülésznő, akivel szintén jóban vagyok, közli, hogy szerinte is ma éjjel jövök....na mondom ne mondogassák már ezt! Persze a hó miatt mondják, mert azt ígértek holnapra. Én ezeket nem nagyon szoktam megérezni, de aztán ki tudja?!?! De én mostmár inkább a szerdát gondolom a mi napunknak! Szóval még 4-5nap:)))), hihetetlen amúgy egy hét múlva ilyenkor már túl a nehezén, és babázás!!!!!!!! Nagyon várom, és persze izgulok is......</div><div><br></div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-19100964865473641232016-01-13T08:48:00.001-08:002016-01-13T08:48:46.193-08:00Meg van a dátum!!!!Ma voltam ctgn és Baltschik dokinál. A férjem ma Bécsben, így minden nagymama be volt vetve, Anyu Istizett, Anyosom meg engem fuvarozott:). <div>Na de a lényeg: kisbabákkal minden rendben! Szépen mozogtak a ctgn, és rendben volt minden. Utána megnéztük őket uh-n, és Batschik doki szerint 2,5-3kg közt vannak valahol, aminek nagyon örülök!!!! A méhszáj zárt, vagyis első tapintásra, aztán azt mondta lehet hogy egy fél ujjnyira nyitva van, de nem akartuk erőltetni a vizsgálatot, nehogy beindítson valamit. Utána pedig leültünk beszélgetni, végülis Ő január 27-ét tűzte ki a programozott császárra. Jelen állás szerint amúgy Anna baba nem is megfelelően fekszik a természetes úthoz, fejvégű, de mégsem jó ahhoz...és őszintén ezt nem is bánom, ez így a biztonságosabb, és megnyugtatóbb a babákra nézve, és így a döntés terhe sem volt rajtam. Baltschik doki azt mondta szerinte 1hét még biztos van bennem, de reméli, hogy meg lesz az a kettő is. Mondta, hogy nagyon kevés ikres húzza ki a 38.hétig, de hát bízzunk benne hogy én köztük leszek. </div><div>Hihetetlen!!!! Két hét múlva ilyenkor, biztos épp szenvedek a császár seb miatt, de ott lesz már a két kis Csöppségem!!!! Két hét....ez annyira kézzel fogható és csodás:). Valahogy meg is könnyebbültem, hogy meg van a céldátum. Szóval még két hetet nyomom a kanapét, és utána jönnek:)))). Néha amúgy nagyon nehéz, tegnapelőtt este úgy fájt a szeméremcsontom, hogy 10perc volt eljutni a wcre, meg éjjelente is kb 2óránként pisi, és közte meg jár az agyam, alig tudok visszaaludni. De nem panaszkodok, 2hetet kihúzok akárhogy is, és utána jön a nagy nap! <span style="font-family: 'Helvetica Neue Light', HelveticaNeue-Light, helvetica, arial, sans-serif;"> </span></div><div><br></div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-34468218053932227042016-01-07T10:39:00.001-08:002016-01-07T10:39:39.165-08:00Holnap 35.hét-újabb ctgMeg volt tegnap az újabb ctg. Hihetetlen vicces volt, az egyik legjobb barátnőmmel együtt mentünk, aki szintén hamarosan szül:)))<div>A szülőszobán csinálták, a szülésznő. Nagyon gyorsan ment, szuperül megtalálták a babyket, jól mozogtak, és minden rendben volt velük. A szülésznővel sokat beszélgetni nem tudtam, de amúgy kedves volt és szimpi. Dokival most nem találkoztunk, így különösen várom a jövő szerdát, amikor beszélhetek vele, és remélem kicsit részletesebben is át tudjuk rágni, hogy mikor hogy....meg egy ultrahangnak is örülnék, mert annyira kíváncsi vagyok mekkorák! </div><div>Meg lettek a vérvételi eredményeim, hát a vasam és hemoglobinom bár javult, de továbbra is nagyon-nagyon alacsony. Más minden rendben. </div><div>A hasam nő, de ez jó, hiszen remélem azt jelenti odabent is nőnek:). Ami aggasztó, hogy szerintem szét fog repedni a bőröm - emiatt nagyon ki vagyok...tudom, hülye hiúság, de akkor is. Na de majd meglátjuk. Mindenesetre ez azért van, mert valahogy előre fele nő a hasam, hátulról szinte nem is látszik hogy terhes vagyok. Mindegy, nem foglalkozom most ezzel, inkább arra koncentrálok, hogy meg legyen a még minimum 2hét odabent, aztán jöhetnek....</div><div>Mostmár tényleg kb csak kanapén fekvés van, de jönnek át barátnők néha, így jól telnek a napok, és ilyenkor legalább Istinek is van társasága. Amin ki vagyok, hogy a férjem még mindig sajnos meló miatt jön megy vidékre, jövő héten is Bécsbe, és oké hogy ilyenkor átjönnek a nagyik, de azért mostmár mondtam neki hogy építse le ezeket, mert ha beindulnak a dolgok, akkor nekem az a legfontosabb hogy Ő legyen ott velem! Jövő héten még nem tervezek szülni, akkor gyorsan letudja ezeket, aztán remélem már nem hagyja el a várost a nagy napig:). </div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-1180127135745924252016-01-01T02:56:00.001-08:002016-01-02T11:01:47.725-08:00BUÉK!!!!! - szilveszteri első ctg, 34.hétMindenkinek nagyon noldog Újévet kívánok!!!!!! Kívánom, hogy ez az év Mindenkinek hozza meg azt a boldogságot, amire vágyik;))))<div><br></div><div>Tegnap reggel voltunk az első ctgn. Minden rendben volt, és egész könnyen ment. Annának kevesebb helye van ficánkolni, így őt könnyen befogtuk, és gyorsan szép kis görbét kaptunk. Attilával nehezebb dolgunk volt, ő párszor elmászott a tappancsok alól, de 20perc alatt így is végeztünk. Vett streptococcus kenetet Baltschik doki, meg vérvétel is volt.</div><div>Találkoztunk a leendő szülésznőnkkel, Gombos Katinak hívják. Jövő szerdán hozzá megyünk hozzá ctgre, akkor majd jobban megismerjük mert most csak bemutatkozás volt. </div><div>Szóval izgi.....:)</div><div>Amit nem értek hogy miért nem csinált most uh-t a doki, meg mondta hogy jövő héten sem fog, csak a 36-on. De jól is hangzik, hogy 36! Az már igazán megnyugtató lesz....de már ez a 34 is szuper. Nagyon vártam ezt a pontot is, hiszen ekkora fejlődik ki a tüdő, szóval lassan tényleg elég erősek a kisPindurok, és nem érheti őket baj, akkor sem, ha kibújnának - de persze maradjanak még minimum egy 3hetet!!!! <span style="font-family: 'Helvetica Neue Light', HelveticaNeue-Light, helvetica, arial, sans-serif;"> Csak olyan kíváncsi vagyok mekkorák, hogy nőnek, ezért szeretném azt az UH-t.</span></div><div><br></div><div>A karácsony nagyon jól telt, bár többnyire a kanapén fekve, de mégis szuperül. Volt nagy családi móka, Isti nagyon édes volt, nagyon értékelte az ajándékokat, és igazi csodálattal nézte a karácsonyfát.</div><div>Szilveszterkor átjöttek barátok, sok gyerkőccel, igazi buli volt a csipetcsapatnak is. Annyira élvezték, remekül játszottak, jó volt nézni őket. A buli 2-10ig tartott:), az éjfelet már pizsiben töltöttük az ágyban....hát ilyen is rég volt, de nagyon jó volt így! Persze volt kis kismama meghatottsági sírás rajtam, hiszen csodás év vár ránk: nemsokára 2 új kisbabával bővül a családunk - remélem minden rendben alakul majd és tényleg csodaszép év lesz a 2016! </div><div><br></div><div>Adatok:</div><div>+14,5kg</div><div>Haskörfogat 105cm</div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-35145923656170357292015-12-23T09:49:00.001-08:002015-12-23T09:49:01.655-08:00Boldog karácsonyt!Mindenkinek nagyon-nagyon boldog karácsonyt, és áldott, békés ünnepet kívánok!<div><br></div><div>Hétfőn délután megjártuk Baltschik dokit. Méhszáj zárt, babák jól vannak, szépen nőnek, kb egyformák és 2kg körül vannak. Szóval ezek csodás hírek! Legközelebb 31-én kell mennem reggel egy vérvétel és ctg kombora a kórházba. Itt majd ha minden igaz vele is találkozunk, és ajánl szülésznőt, aminek nagyon örülök, hogy lesz. Talán Őt is megismerjük majd akkor. Utána meg 8-án ctg, és ezután hetente mindig. Azt beszéltük meg, hogy a megnyugtató az lenne, ha január 15után szülnék....ezt én is így gondolom, hogy azután már nem kell izgulnunk talán, de persze a legeslegjobb a január 25-30 körül lenne. Baltschik doki azt mondta simán lát még bennem annyit, szóval ne izguljak. Próbáljak sokat pihenni, és minden rendben lesz. Szóval sok pihenéssel töltjük majd az ünnepeket, de sebaj - cserébe jövőre három gyereket kergethetek a karácsonyfa körül:)))). Ha úgy nézzük, hogy már "csak" bő 1 hónap, 5hét, akkor nem is olyan sok...na persze ez mondanom sem kell, hogy azért sok ám a mindennapokban, de nem akarok panaszkodni. Addig is készülődünk, és boldogan töltjük az idei karácsonyt Istivel és a két kis Pocaklakóval, meg persze az egész családdal:)))). </div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-23449043306342870992015-12-15T06:04:00.001-08:002015-12-15T06:04:20.911-08:00Megmaradt gyógyszerek<div>
Ehhez is most jutottam ide, pedig már szerettem volna hamarabb megírni, de a lényeg, hogy eljutottam....szóval megmaradt egy jópár gyógyszerem, amikre remélem már nem nagyon lesz szükségem többé. Azért ahhoz ez elég drága mulatság, hogy kukára tegyem őket, persze meggazdagodni sem ebből szeretnék, de talán van olyan akinek jól jönne egy kedvezményes, baráti ár ezekre, és mi meg vehetünk pelust a pénzből :))))</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A következőkről van szó:</div>
<div>
<br /></div>
<div>
- 7 db crinone zselé (lejárat: 2016.11)</div>
<div>
- 5 doboz merckformin 500mg XR (lejárat: 2016.04, 07)</div>
<div>
- 1 doboz merckformin 750 mg XR (lejárat:2016.02)</div>
<div>
- 6 doboz meforal 500 mg (lejárat: 2016. 06)</div>
<div>
- 31db zyflamend whole body (lejárat: 2017. 05)</div>
<div>
- 6 db agolutin injekcio (lejárat: 2017. 11)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ha valakit érdekelne bármelyik, akkor keressen mailen: kteszterbarbaraKUKACgmail.com</div>
<br />Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-28392299431507544582015-12-15T05:47:00.000-08:002015-12-15T05:47:04.382-08:0031. hét<div style="text-align: justify;">
Először is a méretek, amit ezer éve fel szeretnék jegyezni:</div>
<div style="text-align: justify;">
haskörfogat: </div>
<div style="text-align: justify;">
plusz kilók: 13 kg</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tegnap nem bírtam magammal, és mivel volt egy féláras lehetőségem elmentem a G1-be egy ultrahangra. Minden rendben van odabent, bébikék szépen növögetnek. Attila egy kicsit nagyobb, mint Anna, de persze azért a súlybecslésekben lehetnek eltérések, de mindketten szépen nőnek, és ez a fontos. 1800-2000g körül vannak!!!! Ennek nagyon örülök. A méhlepény is szép, jó állapotban van teljesen. Jövő héten megyek még Baltschik dokihoz is, aztán utána már a két ünnep közöttől indulnak a heti ctgk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megérkezett a babakocsink! Annyira cuki :)))) - hihetetlen mik vannak benne, de ami a lényeg, jó kicsire csukódik, és ikerbabakocsikhoz képest kis ajtókon is befér, mert nem olyan széles. Tényleg nagyon tetszik! Emellett mondjuk szeretnék még majd egy nagyobb kocsit is, ami mindig itt van fent a lakásnál, és sétákhoz azt használom, mert abból ugye nálunk sok van Rupi miatt is. Ez a másik meg a kocsiban lenne, és ha megyünk valahova akkor meg ez jönne velünk. Ebből valami olcsóbb használtat szeretnék, ami terepre is jó. Még nézelődők ez ügyben.... Egyik sem travel System, és mózes sincs kifejezetten hozzá, de teljesen dönthetőek, és kaptunk kölcsönbe ilyen sporttáska szerű, kisebb mózeseket, azokkal fogjuk használni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kész lett a szoba tapétázás, nagyon aranyos. A héten meg elkészülnek a kiságyak is ha minden igaz. A terv ugye az hogy karácsonyra rend legyen, majd meglátjuk mi lesz ebből... :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A férjem ma elment a Brendonba is megvenni még a hiányzó dolgokat, milyen jó is ilyeneket venni...de én ezt most itthonról a kanapéról irányítom csak, mert más olyan hamar kidőlök egy egy ilyen vásárlásnál. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A hasam nő, esténként már tényleg egy bálnának érzem magam. Most jön azt hiszem az igazi ikres állapot, de nem baj, jó ez is nagyon, bár hazudnék ha nem szeretném már hogy január vége legyen, de azt viszont nem, hogy hamarabb kibújjanak. Addig szépen legyenek bent, fejlődjenek, és nőjenek. Nyilván mindenkinek nehezebb, mert én egyre kevesebb dolgot bírok csinálni, de azt hiszem jól abszolváljuk a dolgokat....de minden este megbeszéljük Istvánnal, hogy azért nagyon jó lesz már ha egészségben megszületnek, és bármilyen csodás is ez sok szempontból, de vége lesz ennek a 9 hónapnak. Isti annyira aranyosan és kedvesen fogadja ezt az egész állapotot, már megszokta hogy a kanapén fekve játszunk, és hogy anya nem tudja felvenni, és nem tud bizonyos dolgokat megcsinálni. Kíváncsi leszek milyen lesz, amikor újra anélkül ölelgethetem hogy a hasamra kellene vigyázni, és dögönyözhetem megint. Egyre többet beszél a kistesókról, hiszen ő is látja hogy készül a szobájuk, mossuk a kisruhákat....Én is próbálom Őt felkészíteni, de persze igazából úgyse lehet, de remélem jól vesszük majd a testvérféltékenységes részt is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval jól vagyunk, és telnek a napok....esténként megbeszéljük, hogy a december most gyorsan elszalad az ünnepekkel, utána meg már azért egész nagyon lesznek a Pindurok, és januárban már azért megnyugodva várhatjuk Őket, de az tuti, hogy minden bent töltött hét ajándék, és ha néha nehéz is a nagy hassal mindig erre gondolok! </div>
Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-17285393087793944492015-12-07T12:08:00.001-08:002015-12-07T12:08:47.817-08:00Baltschik dokinál 29+5, és egyebekMióta szeretnék már írni! Szóval mult szerdán voltunk Baltschik dokinál, mindent rendben talált. A méhszáj zárt, babák szépen egyformán fejlődnek, korulnak teljesen megfelelőek, kb 1500grammosak:))). Nagyon boldog vagyok, remélem minden így halad tovább. Legközelebb 21-én megyek hozzá (na persze alig várom), és utána pedig a két ünnep közöttől már hetente ctgk. <div>A hasam brutál növekedésbe csapott. Sejtettem hogy ez várható, hiszen a 30-34hét között sokat híznak a babyk, de még csak 30+3 vagyok és wow, hirtelen óriás hasam lett, és egyre lassabb vagyok, és elkezdődött az az időszak amikor minden mozdulatot átgondol az ember.....sebaj, csak nőjenek szépen ügyesen! Kicsit megijeszt ez néha, hogy hogy lesz ez még 8hétig?! De közben nem olyan vészes a szitu, nagy a hasam, és sokat kell pihenni, és akkor minden rendben lesz. </div><div>Valahogy most megint csiga lassúak lettek a hetek, úgy szeretnék már egy 4-5héttel odébb lenni, onnantól kezdve azért nyugisabb lennék tudom! Persze ugyanakkor sok minden történik: készül a babaszoba, most tapétázás van, jövő héten szerelik a kiságyakat. Csomó, de tényleg rengeteg kislány ruhát kaptam</div><div>kölcsön, nagyon hálás vagyok érte, így ruhát nem is kell venni szinte(vicces pont fiúból kellett pótolni ezt azt), és Anna így is minden nap másik cuccban pompázhat - azért Attilának is van elegendő mostmár:))). A mosás-vasalásukat anyósom bevállalta, ami nagy segítség, így én csak pakolom be őket a szekrénybe. Eladtam Isti régi babakocsijait, és megrendeltük az új járgányt! Nagyon menő darab, remélem gyakorlatban is beválik, de egy ikres barátnőm ajánlotta, szóval talán igen:). Az egyéb kölcsönholmikat is gyűjtögetjük be a hetekben, hogy karácsony előtt végezzünk mindennel. Utána ünnepek, januárban meg pihi, és rákészülés....biztos lesz ami akkora marad, de az nem is baj, de kb ez a terv. </div><div>Így leírva ez milyen soknak tűnik...az is, szóval azért zajlik az élet, meg aztán karácsonyra is készülünk...de mindezek mellett most mégis számolom a napokat, és minden napnak úgy örülök, ami rendben zajlott! </div><div>A héten kell mennem egy reggelizős terheléses cukorra, meg tsh kontrollra, és hematologiára is. Na ezekhez nincs nagy kedvem - de persze megyek, mert menni kell. </div><div>Igyekszem nem ilyen ritkán írni, és teszek fel képet a babakocsinkról is:) </div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-80433370623738484782015-11-16T07:00:00.001-08:002015-11-16T07:00:16.138-08:00Hajdú doktornőnél 27+3Ma voltunk a Hajdú doktornővel még a 18.hetes genetikán megbeszélt kontrollon. Annyira aranyos és kedves volt! Jó látni, ha valaki így élvezi a munkáját. Mindent rendben talált, mindkét baby jól van, szépen nő, és a méreteik között is csupán alig van eltérés, egyes terhességnek megfelelő méretűek:<div>A baba, Anna: 1029gr</div><div>B baba, Attila. 1100gr</div><div>Mindketten fejvégű fekvésben vannak, ezt legutóbb már Baltschik doki is mondta. És most Hajdú doktornő is, mint Baltschik doktor kérdezte, hogy gondolkozom e a természetes szülésen, ha minden ilyen ideálisan marad. Baltschik doktor a multkor hozta ezt föl, persze mondta, hogy érdemben erről 34-35.héten beszélhetünk újra, de hogy ő bizonyos feltételek esetén támogatná a természetes szülést. Nem vagyok én semmi jó elrontója, nekem csak az a fontos, hogy úgy csináljuk, hogy a babyknek a legjobb legyen! És ne kockáztassunk semmit se! Nem volt könnyű szülésem Istivel, de nem is ez a lényeg, lehetne ez most más....de csak akkor ha tényleg biztonságos. Érdekes például felhozta Baltschik doki, hogy ha a Kicsik 3kg körül lesznek, akkor eleve ezt nem valószínű hogy támogatja, mert olyankor már túl nagyra tágul a méh, és nincs rendes fájástevékenység. És én bízom benne, hogy megnőnek ilyen szép nagyra odabent! Az lenne a legeslegjobb! </div><div>Mindenesetre amúgy megnyugtató volt, látszott hogy nem eröltet semmit, és kellően körültekintő. De ezen azért még van pár hetem gondolkozni...azért fura, nem hittem az elején hogy ez egyáltalán opció. </div><div>Hogy vártam a 18.heti genetika után ezt a mai napot, és most itt van! És hála Istennek minden rendben velünk. Most a szilvesztert várom nagyon, az a 34.hét, utána már úgy érzem nyugodtabb leszek sokkal, addigra szépen megnőnek odabent és kifejlődik mindenük. Addig sok a teendőnk, nemsokára tapétázunk, és készülnek a kiságyak. Aztán jöhet a babacuccok összekészítése:). És babakocsit is venni kell! Szóval bízom benne, hogy gyorsan elszáll ez az idő, és minden rendben lesz. Utána meg jön a január, amikor minden bent töltött hét egy ajándék, és már tuti nehezen fogom bírni a nagy pocakot, de az már a célegyenes lesz. ...... Na ilyen kis tervekkel nyugtatom magam, és próbálom kitölteni a hátralevő heteket! Tudjátok hogy van ez....</div><div>Vicces, Istivel nem voltak ilyenek, de most van egy két igazi terhes kattanásom:</div><div>- fogmosás (azért nagyon nagyon odavagyok)</div><div>- dmes almás denkmit törlőkendő szagolgatás</div><div>- van egy új cipőm, és annak a szaglászása</div><div>....szóval most megtudtam, hogy tényleg vannak ilyen kis őrületek pocakosan:))). </div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-35042509990446802192015-11-05T10:44:00.001-08:002015-11-05T10:44:10.213-08:00Cukorterhelés és egyebek<div style="text-align: justify;">
A héten voltam meginni a fincsi cukros löttyöt. Ami nagyon jó, hogy Baltschik doki betegei ha akarnak nem kell a nagy laboros helyre menni, hanem egy kedves Erika nevű hölgy leveszi a véreket ahol a ctgket csinálják. Ez így sokkal jobb, mint ezer ember közt várakozni. Nem is engedett ki a szobából ikrekkel való tekintettel az első vérvétel után. Eleinte jól voltam, de kb 1 óra magasságában, amikor jött a második vérvétel, akkor jöttek a csillagok is, és a szédülés....szóval a második órát már fekve töltöttem. Hála Istennek minden rendben lett, és mire letelt a két óra én is teljesen jól lettem. Eredményt még várom, remélem minden rendben lesz vele, mert őszintén bevallva azért sokat bűnözök különböző édességekkel....igyekszem visszafogni magam, de néha olyan jól esik!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Éjjelente zsibbad a kezem továbbra is, de annyira még mindig nem vészes mint Istinél volt. Szerintem ez egyértelműen a memóriahabos matracnak köszönhető, ami amúgy a hasamat is olyan kényelmesen kitámasztja. Többnyire jól alszok szerencsére, bár pont tegnap éjjel nagyon rosszul aludtam. Vagy három órát forgolódtam, és zakatoltak a gondolatok bennem....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Pindurok többnyire sokat mozognak, nem túl sokat, de olyan megnyugtató mennyiségben, hogy egy ilyen paramami, mint én se aggódjon. Na persze pont az elmúlt két napban alig volt valami kis mocorgás, már a szívhanghallgató is előkerült, amit nem is tudom hány hete nem használtam. Ma viszont visszatért a kis jókedv, és megint sokat ficánkoltak legnagyobb örömömre. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hétfőn voltunk kismamafotózáson. Istivel is voltam, de ez most ezerszer jobb volt, hiszen egy csomó olyan kép készült, főleg olyanok, amiken Isti is ott van, és olyan jók lettek! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jövő héten elutazik a férjem Németországba munka miatt. Rossz lesz nélküle lenni. Persze itt lesz nekem Isti és Rupi, és a két kisbabám a pociban, de azért nagyon fog hiányozni. Arról nem is beszélve, hogy esténként azért már eléggé hulla vagyok, és akkor nekilátni kutyát sétáltatni, Istit fürdetni...hát nem épp pihentető. De azért meg leszek, majd jön a család kicsit besegít, meg Isti is olyan nagy fiú, és ha épp nincs valamiért rossz napja, akkor olyan segítőkész és együttműködő. Remélem gyorsan elröpül majd ez a pár nap....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És íme egy 25+3 napos ikres pocak, és persze a gyönyörű nagyfiam:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfnBMcOwrukMWfMBenstnRCPlVB0i8DyVjCviOc8ZLZFHriOah1l60BE0Cwembiqve0SDhHNWBmxww3jdrsxSxRtEwpQrQw-66087nuAmy_5GkfcDbYpFnRFvJ-tWnB4Uo3M-5z6HaxLk/s1600/DSC_1239.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfnBMcOwrukMWfMBenstnRCPlVB0i8DyVjCviOc8ZLZFHriOah1l60BE0Cwembiqve0SDhHNWBmxww3jdrsxSxRtEwpQrQw-66087nuAmy_5GkfcDbYpFnRFvJ-tWnB4Uo3M-5z6HaxLk/s320/DSC_1239.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKnTSsb6MdYGGfvw6mUh_wdoMRZs0UP8I2_RmdmcORwtgo2lbO7byMMDvJKaMzmuhOYr55iHpdVkqb43QhPhGBVBzuq5tOA-kjBgtMnFD5zLDYstYG_b9kBP3kBBvxsUeqAJwqWHdOWH4/s1600/DSC_1238.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKnTSsb6MdYGGfvw6mUh_wdoMRZs0UP8I2_RmdmcORwtgo2lbO7byMMDvJKaMzmuhOYr55iHpdVkqb43QhPhGBVBzuq5tOA-kjBgtMnFD5zLDYstYG_b9kBP3kBBvxsUeqAJwqWHdOWH4/s320/DSC_1238.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-85070429980785325082015-11-05T07:31:00.001-08:002015-11-05T07:31:39.535-08:00NevekJaj ezt is de rég óta szeretném már megírni! Szóval eldöntöttük hogy fogják hívni a Kistesókat...<div><br></div><div>A kislány Anna lesz. Ez egyértelmű volt, gyerekkorom óta ez a kedvenc lánynevem, és a férjemnek is nagyon tetszik. Tudom, hogy mostanság igen népszerű ez a név, de ez van, ennek ellenére nem változtatunk, és maradunk az eredeti tervnél, ami mindig is az volt, hogy ha kislányunk lesz, őt Annának nevezzük. Ez egy gyönyörű egyszerű név, és rengeteg cuki becézése is van, a legjobban a Panka tetszik. De ez majd úgyis a gyakorlatban dől el:)</div><div><br></div><div>A kisfiú Attila lesz. Ez nehezebb döntés volt, sokáig keresgéltünk. Végül apukám miatt is döntöttünk emellett, ő ugye Attila. Meg nagyon tetszik, hogy így két A betűs nevünk lesz! Egy ami hátrány, hogy a névnap, ami január 7. elég közel lesz egy január végi szülinaphoz, de azért ez nem akkora tragédia azt gondolom. A becézését meg nem tudom hogy lesz, talán Ati, Atis....meglátjuk, de szerintem ez így becézés nélkül is szépen cseng!</div><div><br></div><div>Tegnap megrendeltük a babaszoba tapétát, pár hét a szállítás, így valamikor november vége fele készül majd a szoba! És ma meg eladtam az ABC design babakocsit....fura érzés volt, de hát ez nem lesz jó nekünk, helyette egy szuper ikres babakocsit veszünk majd, azért sok szép emlék kötött hozzá! Nagyon jó érzés foglalkozni már ezekkel a dolgokkal, és tudom hogy most kell, mert aztán 30pár hetesen ki tudja hogy lesz energiám, meg akkor pont jön a karácsony is. Szóval apránként de készülődünk:)))</div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-85714094316865282952015-10-30T06:07:00.001-07:002015-10-30T06:07:20.544-07:004D ultrahang: 25+0Ma voltunk 4D-n a nagyikkal:))). Nagyon jó volt!<div>Csodás volt, úgy örülök, nagyon szépen nőnek:</div><div>Kisfiú 935g, kislány 860g!!!!! Szóval mindketten nagyon jól fejlődnek, akár 26hetesnek is megfelelnének. Meg van mindenük, és nagyon cukik! Tényleg annyira örülök ezeknek a méreteknek! Szuper jól haladnak, remélem ez így is marad! </div><div>Lett a kishercegnőről is egész jó fotó. Most épp mindketten fejjel lefele voltak - érdekes nem is éreztem amikor átfordult a kisfiú, pedig ugye a multkor ő még popsival lefele volt. Édesen összebújva vannak, tényleg hihetetlen közel egymáshoz! Kettejükről is lett egy kép, de azon azért annyira nem látszanak, de sebaj - a lényeg hogy jól vannak, és szépen növögetnek!</div><div><br></div><div>A kislánykánk:</div><div><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijoAQd1vLA-dEB_5oWZ0__k8qXwFJuBzlek-NZ0zRbXZB-2U2FUnZRvNnUxZtLf1ecApCVG4TbV58n7tviAIMhagRPlZYvNmSAEpPPL8TFGUNGOuaaTygxGfz6smdRl1kq1h_a-h7x_9s/s640/blogger-image-201748301.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijoAQd1vLA-dEB_5oWZ0__k8qXwFJuBzlek-NZ0zRbXZB-2U2FUnZRvNnUxZtLf1ecApCVG4TbV58n7tviAIMhagRPlZYvNmSAEpPPL8TFGUNGOuaaTygxGfz6smdRl1kq1h_a-h7x_9s/s640/blogger-image-201748301.jpg"></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><br></div><div class="separator" style="clear: both;">És a kisöcsi:</div><div class="separator" style="clear: both;"><br></div><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpM_-qVO4Z2ReQVNwl_oy_Y3BIjSiB-SgZ_2uS2fwtVFyHmBJ2QcFFfpQlOZkufVOfTh0qIxPiKL3aJ2u_k_U_f5wnQuJmYgUvfPmU09sraajHV_olAvlIx2IdjhfD7KUBuQIMORh5rOU/s640/blogger-image--1304251177.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpM_-qVO4Z2ReQVNwl_oy_Y3BIjSiB-SgZ_2uS2fwtVFyHmBJ2QcFFfpQlOZkufVOfTh0qIxPiKL3aJ2u_k_U_f5wnQuJmYgUvfPmU09sraajHV_olAvlIx2IdjhfD7KUBuQIMORh5rOU/s640/blogger-image--1304251177.jpg"></a></div><br></div><br></div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-58818372048897906292015-10-21T09:03:00.001-07:002015-10-21T09:03:57.875-07:00UH 23+5Ma voltunk Baltschik dokinál. A váróban összefutottunk egy házaspárral, akikkel együtt feküdtünk az utolsó előtti lombikunknál. Sokat beszélgettünk akkor is, neki az sikerült, nekem ugye nem, csak a következő. Most született a lányuk, az egy hetes varratszedésen voltak. Olyan jó volt beszélni velük! Csupa jót mondtak Batschik dokiról, meg a császárról magáról is - remélem nekem is majd ilyen jó emlékeim lesznek! <div><br></div><div>És a lényeg: méhszáj teljesen zárt, babák jól vannak, koruknak megfelelőek teljesen mindketten, tehát nagyon szépen fejlődnek. Fél kg fele járnak, de pontos súlybecslés nem volt. </div><div>Kisöcsiről lett egy nagyon jó kép, ezen tiszta Isti, de tényleg még a kezét is úgy tartja, ahogy Isti tartotta pont azon a képen ami ki van rakva a hálónkba. Ugyanolyan kis cuki orra van, teljesen elolvadtam! A kislánykánk szokás szerint szemérmesen elfordult, meg mivel ő az A baba, tehát aki lejebb van, amúgy is nehezebben látszik. Remélem a jövő pénteki 4d azért Ő is megmutatja magát! </div><div>Baltschik doki szerint most még van kb 4"könnyebb" hetem, aztán addigra már 1kg felettiek lesznek, na és akkor már sokkal nehezebb lesz a mozgás...hát biztos így lesz, kíváncsian várom....azt mondta a karácsony meg már tényleg elég pihenősen fog telni, mert nagy lesz a súly amit cipelnem kell akkor már nagyon. 4hét múlva belépünk a 3.trimeszterbe, az jó lesz már azért:)</div><div>Jövő hét utáni héten kell mennem a <span style="font-family: 'Helvetica Neue Light', HelveticaNeue-Light, helvetica, arial, sans-serif;">cukorterhelésre, meg akkor lesz egy nagylabor is. </span></div><div><span style="font-family: 'Helvetica Neue Light', HelveticaNeue-Light, helvetica, arial, sans-serif;">Boldog vagyok hogy ilyen szépen nőttek, mert persze izgultam nagyon, olyan rég láttam Őket! </span></div><div><span style="font-family: 'Helvetica Neue Light', HelveticaNeue-Light, helvetica, arial, sans-serif;"><br></span></div><div><span style="font-family: 'Helvetica Neue Light', HelveticaNeue-Light, helvetica, arial, sans-serif;">Most tök jó hogy jövő pénteken 4d, nem kell sokat várnom az újabb UHra:)</span></div><div><span style="font-family: 'Helvetica Neue Light', HelveticaNeue-Light, helvetica, arial, sans-serif;"><br></span></div><div><span style="font-family: 'Helvetica Neue Light', HelveticaNeue-Light, helvetica, arial, sans-serif;">És íme a sztárfotó a pici fiunkról:</span></div><div><span style="font-family: 'Helvetica Neue Light', HelveticaNeue-Light, helvetica, arial, sans-serif;"><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9dT5sGpTlp7q6n9KYhLvBmtre0W1o2sy7M0VvYH3KoKk1nupRWWIFc02MLn5iR23BESAZCfLKIELIhb7NUjD3NXkXWc69g03HrKogLQi_0pFT-FhKZfiLb6rHdOeMoE-dXxf0yJxwBQ8/s640/blogger-image-964717280.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9dT5sGpTlp7q6n9KYhLvBmtre0W1o2sy7M0VvYH3KoKk1nupRWWIFc02MLn5iR23BESAZCfLKIELIhb7NUjD3NXkXWc69g03HrKogLQi_0pFT-FhKZfiLb6rHdOeMoE-dXxf0yJxwBQ8/s640/blogger-image-964717280.jpg"></a></div><br></span></div><div><br></div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-20272766971402266892015-10-20T02:39:00.001-07:002015-10-20T02:39:34.157-07:00Ezer éve....Olyan régen írtam, pedig annyi mindent szerettem volna....<div><br></div><div>Először is múlt héten volt a szülinapom. Nagyon jó volt, Isti sütött nekem sütit (anyósom segített neki), nagyon aranyos volt! Meg voltunk vacsizni kettesben, a Pindurok sokat rugdaltak odabent, szóval szép nap volt nagyon. </div><div>Másnapra viszont Istin kijött egy fosós-hányós vírus:(((((( - na ez cserébe borzalmas volt! Nagyon szenvedett szegénykém, én meg nem mertem nagyon odamenni hozzá nehogy elkapjam. A férjem szerencsére itthon tudott lenni sokat, de akkor is annyira rossz érzés volt hogy nem ölelgethetem és puszilgathatom, amikor nagy szüksége lenne rá! De ezt nem kockáztathattam, mindent meg kellett tenni, hogy nehogy én is elkapjam. Mostmár le merem írni, hogy talán túl vagyunk rajta. És ne legyen több betegség mert ez most nem fér bele!!!! Arról nem is beszélve, hogy ezt megelőzően meg köhögött Isti, és fájt a torka - ezt enyhén de én is elkaptam. Sokat hagymateáztam, és talán az, meg a sok-sok C vitamin segített hála Istennek. Szóval most betegségből kijutott, és köszönjük nem kérünk többet!!!</div><div><br></div><div>Voltam heamatologián. Ajánlásra mentem, és egy hihetetlenül kedves doktornőt sikerült kifognom. Teljesen más a hozzáállása, mint annak a dokinak, akinél Istivel voltam. Ő abszolút kötelezőnek látja a clexane használatot immun probléma esetén. Csinált vérvizsgálatot, egyenlőre marad a 0,4-es clexane. Ezen kívül kicsit vérszegény vagyok, így felírt vasat, neoferrofolgammát. Kontroll egy hónap múlva. Szóval örülök, hogy most ez a dolog is a helyén van. Persze tudom a vége fele majd Baltschik doki ugyis kéri a clexane elhagyást, de ezzel majd foglalkozunk akkor. </div><div><br></div><div>A kézzsibbadásom van, ugyanakkor indult kb mint Istivel. Annyira továbbra sem durva szerencsére, bár egyszer egyszer felébreszt éjjel, de azért még tudok aludni. És mivel ismerős tünet, így nem ijedek meg tőle!</div><div><br></div><div>Már majdnem 3hete nem voltam dokinál UH-n, szerdán megyek, mondanom sem kell hogy nagyon-nagyon várom! Az tény, hogy sokat mozognak, és ez megnyugtat, de jó lesz látni őket, meg hogy mekkorát nőttek.... Jövő hétre meg bejelentkeztem 4Dre, megyünk a nagyikkal majd, pont mint Istinél, de jó lesz!</div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-85139821536425985702015-10-12T08:01:00.001-07:002015-10-12T08:01:48.680-07:00HematologiaMa voltam a hematológián. Elég ciki, hogy csak most jutottam el, pedig jó régóta szúrom már a Clexanet. Sokak javaslatára most Szélessy doktornőhöz mentem, és nem csalódtam. Nagyon aranyos, kedves volt. Nem akadékoskodott, rögtön értette miért is szúrom most én a clexanet. Vettek vért, eredmény miatt jövő hétfőn kell visszamennem. Mindenki több órás várakozással riogatott, de megúsztam, mert kb 1óra alatt végeztem! Nagyon kíváncsi vagyok mit fog mondani az eredmények birtokában, egyrészt hogy kell-e, másrészt hogy mekkora adagban kell ez tovább! <div><br></div><div>Október 30-ra bejelentkeztem 4D ultrahangra. Ikrekkel azt mondják nem szabad várni a 28-30.hétig, mert akkor már annyira kitakarják egymást. Szóval pont akkor leszek 25hetes, alig várom!!! De addig még megyek egyszer Baltschik dokihoz is, 21-én. </div><div><br></div><div>Hihetetlen, de ugyanúgy mint anno Istivel volt, most is elkezdett jelentkezni a kézzsibbadásom éjjelente, illetve ha sokat mozdulatlanul fekszek. Egyenlőre nem olyan rossz, mint vele volt, remélem nem is lesz annyira rossz, mert akkor alig aludtam emiatt. Annyi viszont tuti, hogy mivel ez egy ismerős terhességi tünet, így nem izgulok miatta:). Anno ez kb 30.hét fele múlt el valahogy, szóval most fel vagyok készülve....</div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7652549780288292551.post-12514453181926696422015-09-30T10:59:00.001-07:002015-09-30T10:59:27.732-07:00Baltschik dokinál 20+5Ma voltunk dokinál. Végre a férjem is el tudott jönni, nem is volt mióta kiderült hogy kislány az egyik baba....most jó alaposan megnézte Őket. Minden rendben hála Istennek, méhszáj zárt, méhlepények jó helyen, kisfiú napra pontosan korának megfelelő, kislány 4nappal mögötte, de ez bőven tökeletes. Pontos grammokat nem tudok, azt bár kérdeztem, de sose mond,...de sebaj, a lényeg hogy minden rendben. Baltschik doki szerint most jön a terhesség legszebb időszaka, és igaza is van ebben, hiszen csodás érzés ahogy mozognak, és még nem akkora nagy bálna az ember hogy ne bírna mozogni. Mióta elmúlt az az ijesztő hasfájás én is nagyon jól érzem magam. Bár sokat pihenek, de ezt úgy érzem kell is, szóval így van rendjén. Legközelebb 3hét múlva megyek újra. A hízásra is rákérdeztem, mert kicsit megijedtem, hogy már 8,5kgnál járok, de azt mondta, hogy ne aggódjak, ez szuper, ikrekkel 15-20kg az átlagos hízás, hiszen a végén kb 10-12kg csak a két gyerek és egyebek(magzatviz, lepény...).<div>Persze azért 20 fölé ne szaladjak, de addig nincs gond szerinte. </div><div>Mesélte hogy pont tegnap születtek nála ikrek a 36.hétre, és mindketten 3kg-osak voltak...ez nagyon jól hangzik! Szóval bízom benne, hogy a mi két kis lurkónk is lesz 3kg körüli a 38.hétre, amikor majd kibújnak - mert addig bizony szeretném ha bent maradnának, és szépen fejlődnének!</div>Eszterhttp://www.blogger.com/profile/00335904508780490494noreply@blogger.com2