Apa és fia

Kell egy bejegyzést szentelnem ennek, mert szerintem megéri. Szóval nemrégiben panaszkodtam, hogy a férjem nem is olyan sokat segít mostanában Istivel - de azt kell mondjam ez a szombat nagyon jót tett nekik, amikor itthon voltak kettesben. Azóta megváltozott nagyon. Egyszerűen kellett, hogy ő rajta legyen a felelősség, és hogy neki is legyen sikerélménye, hogy megeteti, elaltatja, ... a gyereket. Mesélte, hogy hogy izgult, hogy el fog e aludni, stb.... A lényeg, hogy mintha kicserélték volna, nem kell mondanom neki, hogy vedd fel, pelenkázd át, vagy segíts ebben, abban, hanem magától jön neki ez azóta, és oda se figyelek, és eteti valamivel, játszik vele, szóval olyan jó!!!! Igazából nem is a segítség hiányzott régebben, hanem pontosan ez, amit most látok rajtuk - hogy jól el vannak együtt, és hogy István is tudja mi kell Istinek, és meg is csinálja :). Úgy érzem kellett ehhez az, hogy egymásra legyenek utalva, és megjöjjön az önbizalma Istvánnak a dolgokhoz - szóval hagyni kell érvényesülni az apucikat is!

Ma szülte az egyik legjobb barátnőm a második kislányát. A Jánosban szült ő is, ott ahol én. Hajnalban, amikor jött az sms tőle, hogy elindult a dolog, és szülőszobán van - akkor olyan kis csomóba összeugrott a gyomrom, mintha legalábbis nekem kéne menni szülni most azonnal. Kicsit úgy érzem a második gyerekre készen álok, de a második szülésre még nem biztos:) - na persze, ha itt lesz az ideje, akkor kész leszek arra is! Lényeg, hogy megszületett a kislánya, és boldog kétgyerekes család lett belőlük!!!

Ja és tegnap én fektettem Istit, és ma reggel fél 9-ig aludt!!!!!!!!!! Remélem ezentúl visszaáll erre, és jönnek újra az átaludt éjszakák.