Féléves lett Isti

Hihetetlen, hogy repül az idő! Mostmár értem miért mondta anyukám mindig, hogy olyan gyorsan felnőttünk:)). Még csak most volt, hogy megszületett, és azóta a pinduri-egyfolytában alvó-kis szemét alig kinyitó-szopizós csomagocskából egy állandóan mosolygós-pörgő-forgó-kúszó-mászó-felülő-felálló-1fogú-húsevő kispasi lett.....

Itt vagyunk még kint Ausztriában, csodásan érezzük magunkat, de ez majd egy külön bejegyzés lesz, részletes beszámolóval ha hazaértünk!

Ami újdonság, hogy mondhatjuk itt tanult meg igazán mászni Isti, szuperül jön-megy. Ami a legcukibb, hogy ha meglát, rögtön odamászik, és ami még talán ennél is aranyosabb, hogy ha kézben van, és odaállok mellé, akkor próbál átkéreckedni (na ezt hogy is kell írni?!?) hozzám, nyújtogatja a kis kezeit...hát ettől az anyai szívem totál elolvad! Istvánt is imádja, nagyon jó, hogy sokat tudnak együtt lenni, úgy vigyorog rá mindig, ahogy csak egy apára lehet. 

A négyhónapos korra azt írtam ez a kedvencem, na lehet, hogy elbizonytalanodtam, és most még jobb, mert oda vagyok ezektől az új dolgoktól!

Egy biztos, ez volt életem eddigi legboldogabb féléve!!!!!!!