Tudom nagyon eltűntem, és ezer éve nem írtam....pedig akartam, és akarok folyton, de a három gyerek, az bizony ténylegesen kitölti minden napom minden percét, de nagyon élvezem!!!!!
Anna és Attila hatalmasat nőttek, Attila már 6300g, Anna pedig 4500g. Nagyon jó kisbabák! Attila hasfájós volt az elején, így a szélcső és a colief cseppek jó barátunk lettek, de mostanra kezd ez is teljesen elmúlni, ez inkább csak az első 6-8 hétre volt jellemző. Már egy bő hete elkezdték átaludni az éjszakát, ami fantasztikus, így mostmár nem mint egy zombi mászkálok napközben végre. Persze a sok teendő estére így is azért kimerít, és miután minden Törpe elaludt én is bedőlök az ágyba mint a fejsze, és már alszok is, de ezt vártam....emlékszem terhesen hányszor elátkoztam már a kanapét amin az utolsó heteket töltöttem, na most jóformán nincs időm leülni rá, kivéve amikor etetek. Hála az Égnek egész sok tejem van, napi 1x, maximum 2x kell kipótolni tápszerrel, a többi anyatej, aminek nagyon örülök, és mivel nagyon elégedett vagyok. Istivel kicsit rá voltam párázva erre az egészre azt hiszem, és az volt bennem, hogy ha tápszert kell kapnia akkor nem is vagyok jó anya, így aztán a tej is küzdősebb volt nála, mindenféle more milk kapszulákat szedtem, stb...most nem érzem ezt, és talán ennek köszönhetően van is ennyi tej. A gyerekorvos is mondja mindig, hogy ennyi anyatej az bőségesen elég az immunizációhoz, szóval nyugodt vagyok, és ez a legfontosabb ehhez! Legtöbbször fejek, van egy madela dupla fejőgépem, ami szuper gyors, és így egyszerre cumisüvegből etetem Őket. Annak ellenére hogy ilyen sokat cumisüvegeznek azért ügyesen szopiznak is, és amikor nyugisabb, és van több időm, és nem épp egyszerre ordítanak az éhségtől, akkor szoptatok is. Az egyszerre szoptatás nekem nem megy, így azt nem erőlettem. Ennek talán az is oka, hogy az egyik mellemben kb fele annyi tej van, de ez már Istinél is így volt. Mindketten rengeteget mosolyognak, és olyan kis okosan néznek, figyelnek. Isti hangját különösen figyelik, Anna főleg, ő úgy forgatja a kis fejét, ha Isti ott beszél a közelben hogy hihetetlen. Isti még mindig nagyon aranyos és kedves velük, persze van benne féltékenység is, ez leginkább úgy jelentkezik, hogy "túlszereti" őket, jellemzően etetéseknél jön oda, és nagyon puszilgatja, simogatja a tesókat....de azt hiszem emiatt nem panaszkodhatok, ez igazán a legenyhébb formája ennek a dolognak.
Jaj annyi de annyi mindent terveztem hogy írok, aztán ahogy rohannak a hetek már a felét elfelejtem...amúgy jellemzően mindent elfelejtek, mintha lyukas lenne az agyam, szerintem minden kapacitását kitölti mostanság, hogy ki mikor evett, mikor kakilt, és ilyen kis finomságok.
Az hogy Isti nem ment oviba még, csak ősztől szerintem nagyon jó döntés volt. Mindenféle betegség nélkül átvészeltük idáig, ezt most persze lekopogom, és talán a lelkének is jobb így. Nekem persze sokkal nehezebb, mert a Kicsik mellett azért lenne időm, amíg alszanak, na de Istit akkor is le kell foglalni, s szórakoztatni kell, így a sok segítség, a nagymamák, amikor jöttek akkor főleg ehhez kellettek. Emiatt különösen örülök a jóidőnek végre, így sokat vagyunk játszótéren, vagy sétálunk, akkor Anna és Attila alszik, Isti meg boldogan szaladgál és játszik. A segítség nagyon kell, és hála Istennek, hogy van is, mert különben képtelenség lenne elmenni boltba(bár így is onlione shopping van főleg), vagy ezt azt intézni, mert hát 3 gyerekkel csak nem indulok neki egy ilyen programnak. Néha van egy-két kettesbeni programunk is, egy színház vagy vacsora, és az meg fantasztikus, igazi feltöltődés! Nagyon büszke vagyok a nagyikra, és a tesómra is, mindenki gond nélkül vállalja be a 3 gyerekre vigyázást, ha arról van szó - szóval jó dolgunk van, mert szívesen jönnek és mindig számíthatunk valakire, ha szeretnénk! Már párszor volt, hogy nekiindultam átmenni egy barátnőhöz a "kis" családdal, gyerkőcök, plusz kutya egyedül...és egész jól megy, egyre rutinosabban :)) - Isti miatt főleg kellenek a programok, szóval továbbra sem vagyunk azok az otthon ülők! Többször volt már, hogy sétáltam a Duna parton az ikerbabakocsival, Istivel és Rupival, és kaptam elismerő megjegyzéseket, pillantásokat, hogy micsoda szép család, és hogy milyen ügyes vagyok, hogy így egyedül kimerészkedek velük, és ez olyan jól esik!
Csodás kimondani is, hogy 3gyerekem van!!!! Boldog vagyok és büszke rájuk nagyon. Csodás érzés, hogy van köztük egy kislány is, olyan jó hogy ennek is részese lehetek a fiúk mellett. Ami a legnehezebb szerintem, és amit sokszor nehezen élek meg, hogy nincs elég időm. Nincs elég időm Rájuk. Istit mikor kicsi volt álmában is nézegettem, és gyönyörködtem. Most ez más, más mert ketten vannak, és más mert itt van Isti is. Attila kiharcolja magának a figyelmet, ő erőszakosabb, és többet sír, szeret kézben lenni, őt sokszor magamra is kötöm. Anna viszont nagyon türelmes, minden jó neki, tényleg csak akkor sír, ha már nagyon éhes, és mindig vidám és mosolygós. Emiatt viszont sok nap eltelik úgy hogy vele alig foglalkozok, mert a két fiú lefoglal teljesen, és Annát szinte csak etetem és büfizetetem. Emiatt aztán lelkiismeretfurdalásom van, utána másnap igyekszem többet lenni vele, akkor meg másra nem jut elég figyelem, szóval így megy ez. Azért most hogy már inkább 3,5-4 óránként esznek javul a helyzet, de az első hat hét az olyan volt, hogy csak csináltam a feladatokat, csak csináltam, és alig éltem meg a csodáját ennek, mert arra nem volt idő....pedig ki kell élvezni, mert nagyon gyorsan nőnek!
Érdekes dolog megfigyelni így a családban, hogy van-e a nagyszülőknek, stb kedvence a gyerekek közül. Én abszolút látok ilyet, elég sok mindenkinél, ami olyan furcsa érzés anyaként, mert én tényleg mindegyiküket ugyanúgy szeretem...jó persze Isti 3 év előnyben van, de akkor is most már úgy érzem odavagyok mindenkiért. Mondanom sem kell, hogy Isti és Anna a két kedvenc, és Attila az aki kicsit kiszorul a figyelemből néhány embernél, biztos csak amiatt hogy ő második fiú, meg mert talán sírósabb, nehezebb eset...emiatt aztán az anyatigris szívem extrán odafigyel rá, és úgy érzem már most különleges kapcsolat van köztünk, olyan jól megértem őt. Rengeteg ilyen új élményt és érzést ad maga az a tény, hogy több gyerekünk van!
Két dolognak mindenképp szánnék egy külön bejegyzést: egyrészt a tejláznak, ami brutálisan kemény és sokkoló élmény volt, mert sajnos volt benne részem most. A másik pedig amiről kevesen tudnak szerintem, a szétnyílt hasizom, és a küzdelem, ennek helyreállítására. Ezek talán hasznosak lehetnek mindenki számára. Szóval igyekszem mihamarabb megírni ezeket, és nem eltűnni megint ilyen hosszú időre.
Annyi mindent írhatnék még, de mennem kell, mert ebédidő, és etetés, és megint mindenki egyszerre éhes.... - egy a lényeg, nagyon boldog vagyok, és hálás azért hogy 3 ilyen kis Csoda itt van velünk!
