Régen írtam

Ezer éve nem írtam, pedig annyi mindent akartam mindig, de egyszerűen alig volt időm. 

Vettünk, vagyis kapok a szülinapomra, egy magyarindát! Volt nálunk kölcsönben egy hétig egy, és nagyon megszerettük. Mindenképp szerettem volna ugyebár valamilyen csatos hordozót, amiben jó kirándulni is, Apa is fel tudja venni ha kell, és gyorsan, könnyen lehet használni. Ez ennek tökéletesen megfelelt. Nagy mázlink volt, ugyanis, amikor visszavittem a kölcsön darabot kiderült, hogy pont a kékes színből van egy egyedi darab, kalotaszegi hímzéssel, mert valaki visszavitte. Egyedileg csináltatni vagy 29-30 ezer lett volna, így viszont 20 ezerért elhozhattuk, és oda vagyunk érte olyan szépséges!!!!!!!!! Ezt a későbbiekben tök jól el is tudnám adni, de szerintem megtartjuk, mert majd tuti tesónak is jó lesz később - ugyanis fiús ezzel a kékkel, de a minták miatt csajos is lehetne :). A legjobb, hogy mióta meg van nem kell emelgetnem a kocsiból ki-be a hordozót, meg abban cipelni Istit, mert már fájt a könyököm tőle. Úgy vezetek, hogy a derekamra van kötve az inda, kiszállok, belepakolom a gyereket és már be is szaladhatok patikába, postára, stb...nem kell mindig a szerintem kb 12 kilós römerben cipelni a gyereket!

Egy fotó:

Szerintem jön Isti másik foga is, nagyon úgy látszik. Még nem tört át, de már nagyon fehér, kicsit duzzadt ott az ínye. Egyenlőre jól viseli!

Nagyon sokat fejlődött mostanában Isti: csomót lépdel támaszkodva a bútorok, főként a dohányzóasztalunk mellett. És ami meg teljesen új, néha-néha már támaszkodás nélkül megül, és úgy játszik a játékaival. Megzabálom, amikor reggel felkel, kihozzuk a nappaliban, és amíg én kávézok, addig ő nagy ügyesen kipakolja az este összerakott játékokat, és szétszórja a szoba közepén. Mindegyiket egyesével megfogja, megnézi, megrágja, majd eldobja :). 

Az alvásra ha tegnap írom ezt a bejegyzést, akkor lehet hogy panaszkodtam volna, ugyanis éjjel mostanában az van, hogy mindig 4-5 között felsír, és cumit kér...vagy legalábbis azt kap, és attól továbbalszik. Ma éjjel viszont szuperül aludt, este 8-tól reggel 9-ig, szóval inkább mégsem panaszkodok, hátha visszaáll ez. Esténként nagyon jófiú, pancsi után, már sötétben megissza a tejcsit, és utána mint a ki tudja, hogy most aludni kell a kezemben próbálja magát altatni, csukja le a kis szemeit, majd leteszem, és többnyire már alszik is, maximum még kicsit forgolódik. Sajnos az éjjeli cumizásra rászokott - tudom ez rajtam múlik, de így könnyebben alszik el este sokkal. Persze éjjel nincs végig a szájában, de akkor is...na de ez van.

A héten egyik délután anyuéknél hagytuk Istit, és mi elmentünk mozizni. Az az igazság, hogy mostanában rég volt ilyen, hogy nélkülem maradt, és mondta is anyu, hogy kicsit nyűgös volt, szerinte kezd anyás lenni! Tény, hogy egyfolytában együtt vagyunk most, és ugye a szeparációs szorongásos időszak is ilyenkor kezdődik...azért remélem jól meg lesz a nagyszülőkkel továbbra is, mert ez tök jó dolog!

Miket is akartam írni?!?! Most bezzeg, hogy lenne kis időm nem jut eszembe.... ja igen, az evés: mostanában az én jól evő kisfiam annyira nem eszik jól. Ez azt jelenti, hogy ugyan nagy nehezen megeszi az adagokat, de a vége minden etetőszékes evésnek szinte a sírás! Mi történhetett? Régebben minden falatnál nagyra nyitotta a száját, és várta az ételt, most meg az elején még ez van, de a vége fele már küzdök rendesen. Jó lenne, ha ez visszaállna. Fontos is lenne, mert voltunk védőnőnél, és Isti jelenleg 6800g és 69,5 cm. Hosszra nőtt ugyan, de hízni nem nagyon hízik. Mondjuk lemozogja. A védőnő amikor látta, hogy feláll Isti, meg miket művel, hirtelen azt hitte hogy 9 hónapos, és jól ránk ijesztett, hogy milyen vékony. Aztán, amikor mondtuk, hogy csak 6,5 akkor rögtön mondta, hogy nincs gond a súllyal mégse. Amire felhívta a figyelmem, hogy tegyek tápszert a főzelékekbe. Ez nekem kicsit furi...okés, még van fagyasztott tejem, és szoktam is abból tenni, de már csak 1-2 zacsi van, és hogy utána tegyek tápszert. Na ez elég furcsa?!?!? Mert szerinte ha nem teszek, az olyan mintha diétáztatnám....és a krumpli kérdem én? 7 hónapostól be lehet vezetni a joghurtot, tejfölt - akkor majd azt is tehetek - szerintem én megvárom most már azt. Ez is egy érdekes dolog, tejet ne igyon a gyerek egyesek szerint 3 éves korig, de a tejföl, joghurt meg mehet. Szerencsére nálunk nincs allergia senkinél semmire, de olyan nehéz lesz eldönteni, hogy kire is hallgassak, mit és mikor is vezessek be?!

Felsírt Isti, szóval megyek... na ezt visszajöttem még leírni: a kisdrága azért sírt, mert felállt az ágyikójában is, és kiejtette a cumiját! Őrület, állva fogadott a szobájában :). 

Már jobban van Isti!

Hihetetlenek ezek a kisbabák! Tegnap végig bágyadt volt, aludt...az éjjel is nagyon jól aludt,és mára sokkal jobban van!!!! Úgy örülök! Tök jókedvű,élénk, játszik. Még nyomatom neki a cebiont, meg leszívjuk az orrát, de szerintem javul jelentősen...de nem merem elkiabálni....

Kimentünk ma a mom2moms vásárra és vettünk 2000Ft-ból 3db tök jó játékot, meg még pár száz forintokért ruhácskákat, pl 500Ft-ért egy szép Ralph Lauren pulcsit. Szeretem ezt a vásárt, tök jókat ki lehet fogni! Isti nagyon boldog az új szerzeményektől, nyomkodja,tologatja őket ezerrel:).

Isti beteg:((((((((((((((

Tegnap végre hazajött István,és nem tudom Tőle kaptuk-e el, vagy már bennünk is bennünk bújkált,de mára én is és Isti is benáthásodott. Már éjjel sejtettem, hogy készül valami, mert sokszor kelt, felsírt, és szörcsögött....

Ma már többször leszívtuk az orrát, beszéltem a doktornéninkkel, adunk 2x7csepp cebiont, sterimar, nasivin megy felváltva. Olyan kis bágyadt! Folyton elalszik,de talán az jót tesz. Lázát nézzük, egyenlőre popsiban 38,3-ami még belefér éppen, és erre még nem kell csillapítás, de most jön a délután-este. Szerencsére étvágya van, szépen evett, és kis mosolygós is - de a szívem megszakad olyan gyenge ugyanakkor....Én nem vagyok olyan szarul, ittam egy neocitránt, meg nyomatom emelt dózisban a c vitamint. De valahogy ez van, nem is lehetek rosszul, mert Istiről kell gondoskodnom, és ezt tudja a szervezet is! 

Pedig kölcsönöztem tegnap egy magyarindát kipróbálásra, hogy majd milyen jókat kirándulunk a 7végén. Tegnap használtuk is amúgy Rupi sétinél, és nagyon tetszett, tök kényelmes, jól tartja a gyereket, és könnyű felvenni!

Csak gyógyuljon meg gyorsan Isti!!!! Most ez valami járvány, mert annyi ismerősünk lett ugyanilyen taknyos beteg:(((((( Remélem holnapra túl leszünk rajta, és nem lesz lázas! Kicsit félek az éjjeltől....

Hajhullás

Már rég be akarok számolni erről, na jó pár hete, de nincs időm sosem, mindig van fontosabb. Most sincs sok időm persze, mert egyedül gyerekezni és kutyázni teljesen...hát én hulla vagyok minden nap végére:), de leírom, hátha tud valaki valami biztatót mondani, vagy jó tippet: szóval hullik a hajam mint a veszedelem. Tudom, hogy ez a terhesség+szoptatás velejárója, és számítottam rá, de kicsit titkon azt reméltem megúszom, mert a barátnőknél hamarabb jelentkezett. A durva, hogy nem hittem, hogy ennyire kemény lesz! Csomókban jön ki a haj, nem csak mosáskor, hanem egy-egy fésülködésnél is. Azt mondják majd újra kinő, és ez normális...de nem tudom, nekem inkább ijesztő!Tömöm a vitaminokat is pedig, de úgy látszik ezt nem lehet kikerülni.Nyilván az sem tesz jót, hogy csak összefogott hajjal tudok létezni, mert ha nem, akkor Isti tépi - már néha elgondolkozok a rövidebb hajon is, de valahogy az annyira nem jön be nekem, hogy csak végszükség esetén. Szóval help me!!!!!!!! Ilyenkor azért mindig eszembe jut, hogy hány évig kívántam, hogy csak ez legyen a legnagyobb problémám, amikor erről panaszkodott egy barátnőm...és most ez az! Igyekszem így szemlélni, és még ennek is örülni, mert ez is "velejár" ... 

Babakoncert, babaúszás

Eddig egész jól teltek a napok Apa nélkül, de azért nem mondom, minden este hulla fáradtan dőlök be az ágyba miután Istit letettem. Mondjuk ma sok programunk is volt, meg mellette 3 séta Rupival. Szerencsénk van, hogy ilyen szép az idő egyenlőre - így ezt élvezettel csináljuk. 

Délelőtt babakoncert volt a MÜPÁban. Egy fórumos barátnőm jött a kislányával értünk, és egy autóval mentünk. Ott találkoztunk még pár fórumos csajszival. Nagyon jól éreztük magunkat, a gyerekek kúsztak-másztak, és közben nagyon jó kis muzsika szólt. A nagyobbak táncikáltak, a legkisebbek aludtak, Isti meg nagyon cukin mászkált - de sosem ment túl messzire tőlem, mindig szemmel tartott, és visszajött!A legjobb az volt, hogy ott voltak a lányok, és nem tök egyedül mentem egy ilyen programra, mert úgy tuti nem élveztük volna ennyire! Novemberre is kaptunk jegyet ajándékba egy barátnőtől, szóval megyünk még az biztos!

Délután meg babaúszás volt. Ide szintén a szomszédos fórumos csajszival mentünk. A hatórási csoporthoz csatlakoztunk, mert így jött ki az alvás. Ez kicsit rossz volt, mert a kisebbek az ötóraiban vannak - na majd jövő héten. Vicces volt, csak apukák voltak a babákkal, meg mi ketten csajok. István örült is ennek a hírnek, mert akkor ő is mehet Istivel - úgyis annyira szerette volna. Nagyon cukor volt az egész, a nagyok már iszonyatosan komoly feladatokat csináltak, végigúszták víz alatt a medencét például (és nagyok alatt értsd kb 1éveseket). Isti élvezte, nevetgélt is párszor,és nagyon ügyes volt. Nekem a legjobban az tetszett, amikor egy ilyen habszivacs szörfdeszkán kellett végigmásznia - olyan ügyesen jött! A hely maga nagyon szép ahol van, és jól van kialakítva. Hatalmas játszórész is van az előtérben, utána ott lehet még szórakozni. Meg van babaszauna, ami állítólag az anyukák elmondása szerint nagyon erősíti az immunrendszert, és a gyerekek egyszer sem betegedtek meg a télen amikor használták. Isti annyira cuki volt, amikor utána ott játszott, és aztán szóltam neki, hogy gyere, leguggoltam, és odamászott!!!! Persze lehet, hogy ha nem szólok is odajön, de akkor is elolvadtam :)))))).

Na lassan megyek aludni, vagy legalábbis tévézni, pihizni kicsit....ja még annyit akartam, hogy úgy szeret Istike fogat mosni, ennek örülök. Ahogy előveszem a fogkefécskét, hogy az egy szem fogacskát megmossam nyitja a száját ahogy meglátja, nyalogatja a fogkrémet, és röhög:)))))))))).

Isti, Rupi meg én, egy hétig hármasban: Apa elutazott :(((

István elutazott 1 hétre dolgozni Ausztriába egy kiállításra, így hárman maradtunk itthon: Isti, Rupi meg én. Ennyi időt még nem voltam egyedül mióta megszületett Istike.....igazából tudom, hogy jól megleszünk, és minden rendben lesz, de azért mégsem olyan könnyű ez így, különösen, hogy itt van Rupi is. Egyfelől szuper, hogy itt van, olyan jó kis társaság, és imádom - de azért nem könnyű napi 3x levinni őt gyerekkel együtt sétálni. Szép időben azért persze nem nagy feladat, sőt, nagyon jó kis program, de ha esik...jaj...el is megyek ma a Brendonba és veszek esővédőt a babakocsira, mert hát esőben is menni kell, ez most az az eset. Szerencsére Rupi iszonyatosan jófej és rugalmas kiskutya, így nem gond neki, ha reggel csak fél10 felé megyünk ki, amire felkelt Isti, és összeszedem magunkat. Este meg azt tervezem, hogy fél8kor kivisszük még, és utána ha hazaértünk jön a fürdetés - kár, hogy már sötét van olyankor - de majd összeszervezek barátnőkkel kutyasétiket, meg a hugicám is átjön valamikor (ő most ideköltözött tök közel, olyan jó, mert így sokat tudunk talizni, meg ilyenkor tud segíteni is, ha kellene). Biztosan gyorsan el fog menni az idő, sok programot is szerveztem direkt, hogy minden nap legyen valami. 

Holnap például megyünk délelőtt a MÜPÁba babakoncertre, délután meg babaúszásra első alkalommal. Nagyon kíváncsi leszek mindkettőre, majd beszámolok persze. 

Azt hiszem vége a szoptatásnak. Isti mostanság remekül alszik, hála az Égnek, este fél9től reggel 9-n10ig nyomja általában, így éjjeli etetés nincs. Esténként van még szopi, vagy valami hasonló, de kap mellé még tápit is, mert ez nem elég neki. Ilyenkor még azért szerette ezt a részt, reggel már kevésbé, akkor már túl izgatott, menne játszani, mászni, stb...de pár napja azt látom, hogy már ez sem igazán érdekli, párat szív, de ennyi, mindenesetre ez már tényleg csak játszás és nem igazi szoptatás. Szóval azt hiszem, hogy ennyi volt, lezárul ez a része kettőnk kapcsolatának. Vicces, hogy valahogy mindig is a 6 hónapot mondogattam magamnak, hogy addig szeretném szoptatni, és csak az legyen meg - úgy látszik működik ez a tudatalatti irányítás, mert most 6 hónapos ugyebár pont. Szép volt nagyon ez a meghitt, csak anya-gyermek kapocs, és picikét sajnálom, hogy vége, hiszen ez azt jelenti, hogy már olyan nagyfiú, és olyan gyorsan nő....de ugyanakkor nagyon is elégedett vagyok, és nem vagyok egyáltalán csalódott vagy bármi ilyesmi, hogy vége (csak mert sokan ezt kérdezik?!?!). Igazából azt hiszem a szívem mélyén én is ezt a 6 hónapot akartam, és így is lett - szóval teljesen jó ez így, különösen, hogy úgy lett vége, hogy azt látom neki nincs már rá igénye,  nem az én tejcsim fogyott el hirtelen. Jó fokozatos dolog volt ez az átállás a szilárd ételekre, és szerencsénkre olyan jól eszik is mindent! Persze tudom vannak akik még bőven szoptatnak 1-2 éves korig, de az amúgy sem én lennék. Azért sosem felejtem el azokat a csodás pillanatokat, amikor ugyan hulla fáradtan egy-egy éjjeli etetésnél szopizott, és amikor elég volt neki, lecuppantotta magát, nagyon sóhajtott, és elégedett pofival aludt tovább a cicimre hajtva a fejét...........

Na megyek, mert sok a tennivaló, aztán majd mesélek a holnapi programokról.

Ausztria, Wolfgangsee - az első külföldi utunk hármasban

Mióta hazaértünk rohanok, alig volt időm ezt a beszámolót is megírni. Meg kellett csinálni a lakásban a nappalit,kicsit bababiztossá kellett tenni a terepet,mivel Isti hihetetlenül beindult! Olyan gyorsan mászik,és mindenhol felhúzza magát és feláll! A szőnyegeinket felszedtem,és most nem is tettem le, mert ilyen hosszú szálú darabok, nehogy Isti megegye. Szerencsére anyósomék pont tudtak kölcsönadni egy jó nagy,puha szőnyeget,most azt tettük le, nagyon szereti Isti. Voltunk IKEAzni,hogy vegyünk ilyen fiókzárakat,de kiderült, hogy megszüntették a ragasztós típust, így maradna a fúrós,de kizárt, hogy szétfúrjuk a szép konyhánkat,szóval ez ügyben nem tudom mi lesz. Vettünk konnektor dugókat, sarokvédőket...egész bababarátak lettünk:)) - de még mindig van mit pakolni....

Annyira cukor Istike, hogy követ a lakásban, megyek pisilni, jön utánam, főzök, jön oda:))))-és Rupival is egyre jobban vannak, azt veszem észre, hogy Rupi is keresi a társaságát,odaviszi neki a játékát,odafekszik mellé!

Na térjünk rá az utazásra, mert megint mindent írok, csak beszámolót nem: 

Szerda: ekkor indultunk, kb 8-kor reggel. Isti szinte végig aludt az úton. Kétszer álltunk meg, akkor volt tízórai meg ebéd, kis játszás - 4re érkeztünk. Nagyon jó szobát kaptunk,elég nagy előszoba is volt hozzá,így Isti ott aludt, szinte ugyanúgy külön szobában. A panzió csodaszép volt, mesebeli helyen! Egy vadaspark közepén, a teraszunk alatt legeltek a szarvasok, őzikék. Ezt itt a reklám helye, de komolyan, belinkelem ide a helyet, mert nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki errefelé szeretne utazni:

http://www.kleefeld.at/

Délután sétáltunk egy nagyot a parkban, ekkor felavattuk a kölcsönkapott Bondolinot. Élvezte Isti, a hátamon jött, tök jól elvolt, és én is jól tudtam cipelni. Kicsit utána akarok majd nézni, hogy ezt pontosan meddig lehetne használni, mert az biztos, hogy szükségünk lesz majd valami olyan hordozóra, amiben jól tudom a hátamon cipelni kirándulássokkor a kis fiatalurat - és nem, nem vagyok hordozó mániás, de egyszerűen ezek olyan jó funkciók, most is meg lettünk volna lőve enélkül!  Este a szállóban vacsiztunk, na ez már annyira nem volt egyszerű, elég nyűgi volt már Isti, de azért így is nagyon finomat ettünk - a vadasparkból származó menüt.

Csütörtök: éjjel nagyon jót aludt Isti, reggel olyannyira jót aludt még, hogy babyőrrel mentünk le reggelizni,szerencsére elért odáig, és ő végigszunyálta még a reggelinket is. Napközben elég sűrű volt a program, megnéztük Berchtesgadenben a Sas-fészket, itt nagyot kirándultunk hátihordozóval. Kicsit elbénáztam az öltözetet,mert mindenki túrabakancsozott, én viszont strandpapucsban és miniszoknyában másztam a hegyet, Istivel a hátamon:))-de élveztük! Délután bementünk sétálni Salzburgba. Hazafelé már elfáradt Isti az egész napi nyúzástól, ráadásul kifogtunk egy dugót is, így kocsiban etetés volt - mert akkora ordítás volt, hogy nem volt mit tenni.... szerencsére egész jól sült el, szépen bekevertem neki a tejpépet kis gyümivel, és megetettem amíg a dugóban araszoltunk. Amúgy szépen ette Isti az üveges Hipp ételeket, mert azt vittem, egyedül az ebéddel volt néha kis gond, mondjuk a fele mindig lecsúszott, de abból nem ment le sokszor az egész adag. Volt amelyik jobban ízlett neki, de volt amit nem szeretett. Mondjuk nem csodálom, kicsit kutyakaja szaga van ezeknek számomra is, szóval már a házi kosztra való visszaállást vártam nagyon. A szállóban nagyot játszottunk, a padlószőnyeges szoba szuper volt, és nagyon jól megtanult mászni a kis drágám. Lementünk szaunázni is, csak mi voltunk lent....hát ennél jobbat nehéz elképzelni, mint amikor egy fincsi szauna után, nézem az ablakból a legelésző őzeket, közben meg Isti mászik oda, és hangosan röhög a kukucsozáson! Olyan nagyon boldogságérzésben voltunk....egyszerűen tökéletes volt a pillanat! Este korábban lefektettünk, és babyőrrel mentünk le vacsizni,ami tök jó ötlet volt, mert így nyugiban ehettünk, és volt kis kettesbeni program is. 

Péntek: Hallstattban kirándultunk, csónakáztunk a tavon, nagyon szuper étteremben ebédeltünk. Délután még fürödtünk is egyet a Wolfgangsee-ben, olyan szuper idő volt. Otthon kirándultunk még kicsit vadasparkunkban, este pedig boltban vett kis sonka&sajt&vörösborral kiültünk a teraszunkra szarvasbőgést hallgatni - na ez is egy "olyan" pillanat volt....

Szombat: Reggel nekiindultunk, megnéztük a Liechtensteinklamm nevű vízesést, ami kb egy 2 órás kirándulás volt. Ez is fantasztikusan szép volt, friss hegyi levegő, gyönyörű táj. Ekkora az volt a terv, hogy egy Goldegg nevű falucskában alszunk egy másik szállóban, amit ajánlottak, hogy nagyon szuper, ugyan kicsit drága, de megéri - hát úgy gondoltuk egy estére belefér. A vízesés után irányba is vettük a hotelt, mert Isti már kezdett éhes lenni. Megérkeztünk, becuccoltunk...ami ugye egy gyerekes utazás esetében nem kevés holmit jelent...majd észrevettük, ahogy magyarázta a panziós, hogy nem per szoba 90 EUR a szoba, hanem per fő.........ÁÁÁÁÁÁ, na ettől kicsit megrémültünk......és ciki, nem ciki sarkon fordultunk a millió motyónkkal, és mondtuk, hogy sorry, de mi félreértettünk valamit, és elhúztunk. Azért durva lett volna 200 EUR-ért aludni valahol, ami nem is volt olyan extra extra hely! Na így szállás nélkül maradva indultunk tovább, vagyis kb egy sarokkal odább megálltunk, és egy tök jót piknikeztünk, megetettük Istit egy játszótéren a tóparton. Utána úgy határoztunk, hogy odébbállunk, és átmentünk Zell am See-be. Nem semmi kis városka ez is, igazi kis gyöngyszem a tóparton a hegyek között. Mondjuk kb csak 4-5 csillagos szállók voltak, és minden tele volt arabbal, ami kicsit rombolta a hely hangulatát, de végül a hegyen kifogtunk egy szuper kis wellness szállót jó áron, és ott aludtunk.

Vasárnap: indulás haza, sajnos....de előtte még felmentünk a sífelvonóval a Schmittenhöhe tetejére, ahol éppen egy őszi fesztivál volt, kicsit sétálgattunk, nézelődtünk. Az utazás hazafelé is szuper volt, vagyis sejtettük, hogy a vége nehézkes lesz, az is volt, mivel 5 után azért nyűgös Isti, hiszen elfárad. Így is volt, az utolsó 1 óra nagyon hosszú volt, végig énekeltem az összes dalt amit tudok neki, végig játszottam az összes játékot, végül az iphone segített, azon kicsit még zenét hallgattunk, de alapvetően azért ezt már sírdogálva töltette. Balatonra érkeztünk, ott még volt egy pár órás örömködés a nagyszülőkkel, akik vagy egy hete nem látták a kis unokájukat, és majd szétszedték :).  

Lényeg ami lényeg, hogy csodálatosan jól éreztük magunkat, és bár jártunk sok szép helyen az elmúlt években, mégis ilyen boldogságban soha sehol nem voltunk még, hiszen most először nem volt egy pillanatnyi szomorúság sem bennünk, amikor megláttunk egy babakocsit tologatópárt, hanem mi voltunk az a BOLDOG BABAKOCSIT TOLOGATÓ PÁR :))))))). Remélem mostantól minden utazás ilyen szuper lesz majd, és ennyire szép élmény.

Féléves lett Isti

Hihetetlen, hogy repül az idő! Mostmár értem miért mondta anyukám mindig, hogy olyan gyorsan felnőttünk:)). Még csak most volt, hogy megszületett, és azóta a pinduri-egyfolytában alvó-kis szemét alig kinyitó-szopizós csomagocskából egy állandóan mosolygós-pörgő-forgó-kúszó-mászó-felülő-felálló-1fogú-húsevő kispasi lett.....

Itt vagyunk még kint Ausztriában, csodásan érezzük magunkat, de ez majd egy külön bejegyzés lesz, részletes beszámolóval ha hazaértünk!

Ami újdonság, hogy mondhatjuk itt tanult meg igazán mászni Isti, szuperül jön-megy. Ami a legcukibb, hogy ha meglát, rögtön odamászik, és ami még talán ennél is aranyosabb, hogy ha kézben van, és odaállok mellé, akkor próbál átkéreckedni (na ezt hogy is kell írni?!?) hozzám, nyújtogatja a kis kezeit...hát ettől az anyai szívem totál elolvad! Istvánt is imádja, nagyon jó, hogy sokat tudnak együtt lenni, úgy vigyorog rá mindig, ahogy csak egy apára lehet. 

A négyhónapos korra azt írtam ez a kedvencem, na lehet, hogy elbizonytalanodtam, és most még jobb, mert oda vagyok ezektől az új dolgoktól!

Egy biztos, ez volt életem eddigi legboldogabb féléve!!!!!!!

Isti felállt, kibújt az első foga - és holnap indulunk Ausztriába!

A szeptember 1-e nagy meglepetésekkel indul: Isti felállt, és áttört az első fogacska alul.

A felállás a következőképp zajlott: a kanapén fogtuk az ölünkbe, persze szokás szerint mászni akart, izget-mozgott, majd a támlán felhúzta magát és felállt! Néztem egy nagyot,azt sem tudtam most örüljek-e, nem-e túl korai. Persze ami megy az megy...én nem erőltettem! Azóta többször is megpróbálkozott a dologgal, tetszik neki. Úgy tűnt, hogy megnyugtasson végre bemutatott egy kis szabályos mászást is estére, váltott kéz-láb szépen:).

A fogacska szerencsénkre fájdalom nélkül bújt elő, ugyanolyan jókedvű, jóalvó Isti. Remélem a többi is így jön elő. Most hallottam, hogy van valami nagyon szuper homeos cucc, talán Osanit a neve, fogzásra, és persze itthon nem kapható, de Ausztriában igen, szóval hozok haza, legyen a fiókban - de remélem nem fog kelleni.

Olyan jó, holnap indulunk! Kicsit ideges vagyok, hogy mindent bepakoltam-e....magamnak,gyereknek,ki tudja milyen idő lesz, kaják....ezer dolog....de az biztos,hogy csodás lesz, hiszen ez lesz az első külföldi utunk hármasban:)))))))))).