31. hét

Először is a méretek, amit ezer éve fel szeretnék jegyezni:

haskörfogat:

plusz kilók: 13 kg

Tegnap nem bírtam magammal, és mivel volt egy féláras lehetőségem elmentem a G1-be egy ultrahangra. Minden rendben van odabent, bébikék szépen növögetnek. Attila egy kicsit nagyobb, mint Anna, de persze azért a súlybecslésekben lehetnek eltérések, de mindketten szépen nőnek, és ez a fontos. 1800-2000g körül vannak!!!! Ennek nagyon örülök. A méhlepény is szép, jó állapotban van teljesen. Jövő héten megyek még Baltschik dokihoz is, aztán utána már a két ünnep közöttől indulnak a heti ctgk.

Megérkezett a babakocsink! Annyira cuki :)))) - hihetetlen mik vannak benne, de ami a lényeg, jó kicsire csukódik, és ikerbabakocsikhoz képest kis ajtókon is befér, mert nem olyan széles. Tényleg nagyon tetszik! Emellett mondjuk szeretnék még majd egy nagyobb kocsit is, ami mindig itt van fent a lakásnál, és sétákhoz azt használom, mert abból ugye nálunk sok van Rupi miatt is. Ez a másik meg a kocsiban lenne, és ha megyünk valahova akkor meg ez jönne velünk. Ebből valami olcsóbb használtat szeretnék, ami terepre is jó. Még nézelődők ez ügyben.... Egyik sem travel System, és mózes sincs kifejezetten hozzá, de teljesen dönthetőek, és kaptunk kölcsönbe ilyen sporttáska szerű, kisebb mózeseket, azokkal fogjuk használni.

Kész lett a szoba tapétázás, nagyon aranyos. A héten meg elkészülnek a kiságyak is ha minden igaz. A terv ugye az hogy karácsonyra rend legyen, majd meglátjuk mi lesz ebből... :)

A férjem ma elment a Brendonba is megvenni még a hiányzó dolgokat, milyen jó is ilyeneket venni...de én ezt most itthonról a kanapéról irányítom csak, mert más olyan hamar kidőlök egy egy ilyen vásárlásnál.

A hasam nő, esténként már tényleg egy bálnának érzem magam. Most jön azt hiszem az igazi ikres állapot, de nem baj, jó ez is nagyon, bár hazudnék ha nem szeretném már hogy január vége legyen, de azt viszont nem, hogy hamarabb kibújjanak. Addig szépen legyenek bent, fejlődjenek, és nőjenek. Nyilván mindenkinek nehezebb, mert én egyre kevesebb dolgot bírok csinálni, de azt hiszem jól abszolváljuk a dolgokat....de minden este megbeszéljük Istvánnal, hogy azért nagyon jó lesz már ha egészségben megszületnek, és bármilyen csodás is ez sok szempontból, de vége lesz ennek a 9 hónapnak. Isti annyira aranyosan és kedvesen fogadja ezt az egész állapotot, már megszokta hogy a kanapén fekve játszunk, és hogy anya nem tudja felvenni, és nem tud bizonyos dolgokat megcsinálni. Kíváncsi leszek milyen lesz, amikor újra anélkül ölelgethetem hogy a hasamra kellene vigyázni, és dögönyözhetem megint. Egyre többet beszél a kistesókról, hiszen ő is látja hogy készül a szobájuk, mossuk a kisruhákat....Én is próbálom Őt felkészíteni, de persze igazából úgyse lehet, de remélem jól vesszük majd a testvérféltékenységes részt is.

Szóval jól vagyunk, és telnek a napok....esténként megbeszéljük, hogy a december most gyorsan elszalad az ünnepekkel, utána meg már azért egész nagyon lesznek a Pindurok, és januárban már azért megnyugodva várhatjuk Őket, de az tuti, hogy minden bent töltött hét ajándék, és ha néha nehéz is a nagy hassal mindig erre gondolok!