:(

Köszönöm, hogy drukkoltatok és gondoltatok ránk, sajnos mindhiába. Nem sikerült most sem. Ez a 10.lombikunk volt, kerek forduló....ebből 5fagyasztott, 5friss stimuláció - rengeteg kudarc, vagy épp majdnem siker, 1 biokémiai terhesség, 1méhenkívüli terhesség de itt van 1 gyönyörű kisfiú!!!! 

Zeke mikor közölte a hírt kérdezte hogy akarunk-e tovább menni?! Mert ő már úgy sajnál minket, hogy ilyen fiatal szép pár vagyunk, és ennyit küzdünk, ennyi mindent szenvedünk el.... Bennünk egyenlőre fel sem merült a feladás gondolata. Hiszen még "csak" egy rendes lombik volt, mióta a tesóért küzdünk, és az majdnem sikerült is!!!! Szóval mondtuk neki, hogy januárban jövünk, menjen a long protokoll, a kaparás, és minden finomság, ahogy szokott, mert mi nagyon szeretnénk még egy gyereket! Nem tudom mit gondolhat rólunk.....kérdeztük, hogy ezt most miért mondja, szerinte nincs esély?! De mondta hogy van, hiszen megy ez nekünk, van rá élő bizonyítékunk is, csak inkább amiatt mondta, hogy hogyan bírjuk ezt az egészet.

Annyi biztos, hogy megterhelő lelkileg eléggé. Kb pont egy éve kezdtem el igazán újra foglalkozni ezzel, azóta sok minden történt. Volt egy hét amikor azt hittem soha többé nem kell ezen aggódni, amikor úgy éreztem minden szikla legördült rólam, amikor szárnyaltam, hogy Istinek tesója lesz, és minden álmunk beteljesedik, mert még egy babát kaptunk a JóIstentől. Aztán szertefoszlott minden, amikor kiderült, hogy ez nem fog összejönni, sőt nagy a baj......szeretném újra ezt a boldogságot érezni! És küzdünk tovább érte, hogy ez meg is valósulhasson, és tényleg legyen még egy kisbabánk. Nem tudnám feladni ezt még, nem tudnék hátradőlni hogy ennyi volt, hogyan is tehetném?!?! Mit mondanék akkor Istinek, hogy azért nincs testvéred mert feladtuk?!? Ezt nem tehetem, még biztosan nem, és remélem soha sem kell megtennem mert addigra sikerül! A mai vérvétel előtt kicsit borsózott a hátam a macerától ami akkor vár ránk ha nem sikerül...most itt vagyunk, és már nem így látom ezt, már várom, hogy csináljuk, hogy haladjunk, és hogy beteljesüljön ez az álmunk is! Persze most ki vagyok, nem tagadom, most sírok, és összetörtem.....de az éltet hogy megyünk tovább, az pedig, hogy mindeközben magamhoz ölelhetem Istit annyi erőt ad, és eszembe jutattja, hogy minden átsírt perc, és harc megéri.

Egy kis pihenőidőnk lesz is, szerintem elutazunk valahova hárman, most úgy érzem ez nagyon jót tenne! És imádkozok, hogy jövőre már igenis négytagú családként, egy kisbabával bővülve ünnepelhessük a karácsonyt!!!!!!