Inzulin eredmények, Fülöpnél, Gynevac...és egyéb események

Olyan sok mindenről kell beszámolnom....:

1. Inzulinrezisztencia eredmények:

0 perc:

GLUKOZ            5.18 mmol/l         

INZULIN           3.46 mU/L           

60 perc:

GLUKOZ            5.42 mmol/l         

INZULIN         51.19 mU/L                             
120 perc:

GLUKOZ            4.64 mmol/l         

INZULIN         18.58 mU/L                             
Ez sokak szerint nem is olyan rossz, de az biztos hogy a Meforal előtti eredményeimhez képest talán kicsit rosszabb is, akkor ugyanis a 0 perces inzlinom 8 volt, de a 60 perces csak 30, és a 120 perces ugyanígy 18 körül.

Felhívtam Alföldit, hogy mi legyen vele - azt mondta jó ez így, szedjem így tovább a 2x1/2 szem Meforalt. Aztán este voltam Fülöpnél is, és ő meg azt mondta, hogy ezek nem jók, és hogy emeljük meg a Meforalt 2x1 szemre. Szóval most ez van, emeltem az adagon, és ezen kívül igyekszem odafigyelni a diétára és a sok sportra, ami persze lombik mellett nem könnyű...

2.

Beszereztem a Gynevac injekcióhoz a receptet dr. Lázár Erikától, és pénteken be is adatottuk az elsőt a háziorvosnál. Nem volt vészes, inkább utána fájt egész nap a fenekem, mintha nagyon izomlázam lenne. A drága férjecskémnek viszont még vasárnap is fájt...na ebből is látszik mennyivel nehezebben viselik a férfiak a fájdalmakat. Mindegy, az elsőn túl vagyunk, és e héten pénteken, még a síelés előtt (ahova remélem mehetünk) beadatjuk a másodikat is.

3.

Csütrötök este voltam Fülöpnél. Nem is ő lett volna, ha nem lett volna egy három órás csúszás, így a f6-os időpontommal f9-hn9kor kerültem be. Nagyon ideges voltam már, mert kivételesen most tényleg siettem, ugyanis vendégek voltak othon, akiket 8ra hívtunk. Természetesen azért kivártam a sorom. Fülöp kedves volt, újra átnézte a dolgokat, és az új anti spermium/anti ovarium leletemmel kapcsolatban azt mondta, hogy szerinte is biztosan az IVIGnek köszönhető, és hogy az IVIG igazából 5 hónapig hat, és még tart ez nálam :)))) - így a mostani lombikhoz nem is kell újat kapnom, és ezt maga Fülöp doki mondta, aki mindig mindenkinek adja ezerrel az IVIGet, szóval neki hihetetek. Ennek nagyo örülök, mert ez nagy dilemma volt bennem, és nagyon jó, hogy most ő maga megerősítette, hogy most nem kell újat kapnom.

Mondtam neki hogy lesz kaparás, ennek nagyin örült.

Egyébként felírt megint pipolphent, mert fő a nyugalom, és hogy higyjek benne - ezt nagyon jó volt hallani egy ilyen dokitól, akit annyira nagyra tartok, és olyan nagy agy!Még ő is azt mondja, hogy mennyire fontos a lelki állapot, és a hozzáállás, szóval ez tényleg biztos hogy így van!

Valahogy ő annyira megnyugtató, és olyan jó érzés, amikor ő mondja, hogy biztos hogy sikerülni fog, ne aggódjak, biztosan leszek én még kismami - csak hát a lombikból sem sikerül minidg az első, lehet hogy kell pár próbálkozás - minidg olyan jó érzéssel jövök el onnan, valahogy kicsit mindig elhiszem neki, hogy tényleg sikerülhet.

Fél10 felé értem haza, a vendégek már javásban vacsiztak - szerencsére a férjecském mindent ügyesen tálalt nekik, amiket már előre előkészítettem. Nem tudom, hogy azért e mert későn értem haza, de jól elhúzódott a vendégség - reggel fél5kor menetek el, és feküdtünk le, szóval a pénteki napunk egy kómában telt, hiszen alig aludtunk pár órát.

4.

Szombaton voltam egy fórumos találkozón, amit a Fülöp dokihoz járó lányokkal tartottunk, és akikről mnár korábban is írtam, hogy mennyi erőt, kedvességet és bíztatást adnak nekem. Nagyon jól sikerült minden, fanatsztikus érzés volt, hogy külsőleg tök ismeretelen emeberek megkérdezik tőlem, hogy: hogy van a kiskutya? Mentek síelni? Mikor lesz a kaparás? - hihetetlen volt, hogy mindent tudnak rólam, és közben nem is simerem az arcukat! Mindenki olyan aranyos és szimpatikus volt így élőben is - nagyon jót beszélgettünk, és megbeszéltük, hogy a jövőben fogunk még ilyen talikat szervezni.

Szóval sok minden történt...és ami szintén nagyon izgis: ma megyünk a TEGYESZhez az örökbefogadás miatt. Tudom, hogy ez még korai, de ha mégsem sikerülne egy lombik se (de remélem sikerülni fog!!!), akkor jó ha már nem kell 5 évet várnunk, csak mondjuk 3-at....még az is rengeteg lesz. Igazából most még úgy érzem nem vagyunk erre annyira felkészülve, különösen a férjem, és ez fura, mert pont ő volt, aki erőltette ezt, és mondta, hogy menjünk mindenképp - én meg, akkor még kicsit idegenkedtem ettől, de azóta annyit olvastam róla, hogy teljesen megváltoztam. Remélem ezért az ügyintézés menni fog simán, aztán majd meglátjuk...

Holnap pedig délelőtt megyek Zekéhez, és egyeztetem vele a dolgokat, és időpontokat - és nagyon bízom benne, hogy megoldjuk majd, hogy el tudjunk menni síelni, és össze tudjuk hozni a dolgokat!