Holnap megyek ultrahangra, megnézzük hogy áll a ciklusomon. Nem is tudom írtam-e de Tűű doki átállított Merckforminról Eucreasra, mert az szerinte hatékonyabb, és az most nem lenne rossz, mivel a ciklusaim ugye nem épp rövidültek mostanság. Ez már nagyon izgi! És ugyan azt mondogatom, hogy nem izgulok, meg hogy ez a lombikozas most más, ami részben igaz is, hiszen itt van Isti, és ahogy a kezembe veszem minden gondom elröpül, de azért csak kattogok rajta. Különösen éjjel. Visszatért az, amit már jó rég nem éreztem, hogy alig bírok aludni, és reggelre durván befeszült vállal és ökölbe szorított kézzel ébredek. Ebben persze biztos nem segít a lakásatalakítás projekt sem, bár napközben szuper hogy eszembe sem jut csak az hogy milyen legyen a csempe, stb, de éjjel biztos az ebből eredő feszkó is kijön kicsit. Lehet benyomok majd egy valerianat!
Amúgy tök szuper mert átköltöztünk most az építkezés idejére anyósomékhoz, és itt van kert, és Isti imádja. Motorozik, rácsodálkozik minden fűszálra, fenyőtobozra, meg kell zabálni!!! Egyre jobban belejön a kismotorozásba is:). Viszont ami rossz, hogy szerintem az új környezet most kicsit visszavetette a járást. Nyilván nem ismeri még ki magát olyan biztonsággal, és kell neki idő, ezért most újra mászik mindenhova, meg sem próbál lépni, csak néha 1-1et, de nem izgulok, eljön az az idő, max addig a nadrágjaink bánják....
Remélem minden jól alakul, és jó lesz az időzítés: lipid és fagyibabákat illetően, utána pedig pár hét múlva újra kismama lehetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése