Minden álmunk a férjemmel, hogy végre kisbabánk szülessen, de sajnos úgy látszik nekünk ehhez egy hosszú, rögös utat kell bejárnunk, amit már ugyan taposunk 3-4 éve, de sosem adjuk fel!Most itt állunk egy lombik küszöbén, és nagyon reménykedünk, kérjük a JóIstent, hogy sikerüljön...
Keresés ebben a blogban
2014. április 26., szombat
Régi bejegyzések
Visszaolvastam a régi bejegyzéseimet, amiket akkor írtam, amikor Isti fészkelte be magát a pociba. Meglepődtem, hogy mennyire összeszedett és magabiztos voltam, nem is így emlékeztem. Csomószor írtam, hogy sikerülni fog, így lesz, és lám tényleg sikerült! Akkor ez még csak egy hatalmas vágy volt, de így utólag olvasva, hogy tudom, hogy beteljesült, nagyon érdekes. Többször fogalmaztam úgy, hogy foganjak meg a kisbabáink, tehát többes számban, illetve a fagyasztásnál, hogy ezek az embriók majd a tesóhoz kellenek....így is lett!!! Tényleg tesóhoz kell most nekünk ez a felébredt kis embrike, aki remélem mára szépen bedolgozta már magát odabent, és remekül van, és marad is még sokáig....és akkor amikor azt írtam, hogy foganjanak meg a babáink, akkor az a többesszám utalt Istire, és a kistesójára, aki most kezd növekedni odabent. Persze gyötörnek most is a rossz gondolatok, félelmek, hogy biztos nem jön össze elsőre, de legbelül most azért megváltozott az, hogy nagyon erősen hiszem, hogy ha nem is most, de sikerülni fog! De miért ne most? Mindent megtettünk, szóval jövő héten ilyenkor imádkozom, hogy már hivatalosan is kismama legyek!!! Pozitívan fogok hozzáállni, mint legutóbb, és talán ez most is bejön!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése