Zeke doki nagyon kedves volt, és sajnálkozott. Még egy hcg-t kért jövő csütörtökön, mert teljesen akkor nyugodhatunk meg, ha 10 alatt van, illetve akkor el is megyek hozzá egyeztetni. Egyenlőre nem jött meg, remélem azon is túl leszek hamarosan.
A száraz tények után picit arról, hogy hogy is vagyok. Szarul. A hétfő borzalmas volt, folyton csak sírtam és sírtam. Aztán Isti odaült rémült arccal az ölembe és mondogatta, hogy Mama-Mama. Na ettől csak mégjobban sírtam, annyira aranyos és kedves volt és láttam rajta, hogy tudja, hogy baj van, és megérti, és tudtam hogy össze kell szednem magam miatta, mert ő vidám, mosolygós anyukát érdemel! Az a legrosszabb ebben, hogy az ember beleéli magát. Nyilván az is ezt teszi aki otthon tesztel egy pozitívat, és csak úgy terhes lesz, és jön a baj, de mi a lombik miatt ezt hatványozottan tesszük. Erre a lombikra készültünk fél éve!!!!!! Más ennyi idő alatt....mi meg január óta intéztük az iviget, stb...aztán megtörtént a csoda. Már elhittük, hogy mi is azok közé a szerencsések közé tartozhatunk, akiknek megy ez ha akarják! Már elképzelhettem magam újra növekvő pocakkal, hogy újra érezhetem majd, hogy valaki belülről rugdossa a hasam, ami az egyik legjobb dolog a világon, aztán kiderül, hogy mégse. Kiderül, hogy amit annyira szerettünk volna, és aminek annyira örültünk 1hétig, az csak 1hétig lehetett a mienk. Mindenki mondogatja, hogy de azért most könnyebb, hogy itt van Isti. Nos könnyebb persze, mert Ő akkor is mosolyt csal az arcunkra ha épp nagyon szomorúak vagyunk, de azért ettől függetlenül nagyon nehéz. Keresi az ember a miérteket, de nem lehet találni. Ennél többet, máshogy, nem igazán fogunk tudni tenni, de hiszek benne, hogy sikerülni is fog újra, és persze mindent megpróbálunk! Persze ezalatt az 1hét alatt két barátnőmnél is kiderült, hogy jön a kistesó. Nem irigykedek vagy ilyesmi, ilyen érzeseim már nincsenek, de azért eszembe jut, hogy de szép is lett volna együtt teherbe esni! Úgy látszik nem tanultunk eleget még az elmúlt években, és újra próbára tesz minket a JóIsten, de mi kitartunk most is, és csak megerősödünk, és igenis lesz kistesó, csak még vár picit mielőtt jön hozzánk....próbálom magam erősíteni, mert menni kell tovább, méghozzá gyorsan, amíg hat az ivig. A legrosszabb, hogy a közeljövőben tényleg minden programot így-úgy lejátszottam magam, hogy hogy is lesz, mit hogy csinálok, mint kismama - na emiatt ezekből semmihez sincs kedvem, kifejezetten a hideg kiráz mindentől. A lakásban is, ami hamarosan végre kész lesz, igazi értelmet nyert volna a plusz kis szoba, ami kialakításra került, olyan jó érzés volt erre, mint kisbabaszobára gondolni....így is az lesz tudom csak még nem most azonnal. Nyilván még a mai hcg eredményt is úgy néztem meg, hogy hátha csoda történt, és csak rossz vicc volt ez a hétfő, mert mi hülye nők az utolsó utáni és azutáni pillanatig is hiszünk! Azt olvastam egy amerikai oldalon, hogy lombikok esetén nagyon fontos információ, hogy ha valaki eljut egy biokémiai terhességig, ez azt jelzi, hogy működik a kezelés, elindult valami. Ez az, amit Zeke egyszer úgy fogalmazott meg, hogy "kapufa",de ezután jön a gól. Istinél ez bejött, igaz akkor ezt egy 11-es hcgre mondta a 3. lombiknál. Bízom benne, hogy most is igaz lesz ez, és hamarosan újra terhes leszek egy egészséges kisbabóval!!!!! Köszönöm, hogy ennyien írtatok és gondoltok ránk, sok erőt ad! Sok minden jár még a fejemben, sok-sok dolgot tudnék írni, de már ettől könnyebb a lelkem, hogy ezeket leírtam és nem is írok mást, mert csak újra belehergelem magam, azt pedig nem szeretném. Szeretnék mostmár előre nézni, és nem szomorkodni, és csak örülni minden percnek amit a csodás kisfiunkkal tölthetünk - még egy kicsit élvezheti az egyeduralmát, aztán hamarosan igenis jön az a kistesó!!!!
Szia Eszter!
VálaszTörlésNem akarlak elkeseríteni, de tavaly nyáron nekem sem akart csökkenni a HCG-m és sajnos méhen kívüli volt. Különben én is vérezgettem, de nem jött meg rendesen, sőt néha kávézacc szerű volt.
Üdv: Egy aggódó Zugolvasód