:(

Tegnapi hcg 49. Erre őszintén nem számítottam. Szombaton ugyanis meg is jött, nem kis fájdalmak közepette, de azt hittem túl vagyok rajta. A fura az volt, hogy lelkileg nem tudtam túl lenni rajta, azóta is folyton kibirulok, és csak úgy elkezek sírni. Mostmár értem miért lehet ez így, hiszen itt vannak még mindig bennem ezek a terhes hormonok. Nem könnyíti meg az élet, hogy tovább léphessek! Pedig azt hittem, hogy pár hét múlva már a fagyasztott bébiket kaphatom vissza, erre ez. Persze mondanom sem kell, hogy ez is kiborít. Az ivig, a drága ivig hatása egyre gyengül, és nekünk meg legjobb esetben is ez a hónap tuti kimarad. Azon is aggódok mostmár, hogy mi ez az egész. Zeke hétfőre még egy hcgt kért (amúgy Ő nagyon kedves, és iszonyatosan alapos szerintem, nagyon örülök, hogy ő a dokim), ha akkor sem megy le, akkor kapok valami injekció kúrát, pontosabban metotrexatot. Ezt tipikusan méhen kívüli terhességnél szokták adni, ha tényleg alacsony hcgről van szó. Még a szó is megijeszt, így most ezt nem fejtegetem tovább, bízzunk benne, hogy lemegy az a hcg hétfőre! Ha nem lenne Isti, én ebbe most biztosan belezakkannék. De így egyrészt boldog vagyok, mert ő annyira nagyon édes, ahogy reggel azzal ébreszt, hogy "Szia,szia, Mama,Mama", ahogy mondja, hogy "auto,auto", és minden ilyen kis drágasága, másrészt tudom, hogy bármin is kell most keresztül mennünk megéri, ha a vége még egy ilyen kis álombaba lesz, persze most az út közben nagyon nehéz.....