Újra itthon:))))

Rég nem írtam utoljára...azóta voltunk hármasban nyaralni 4napot Horvátországban, ami szuper jól sikerült. Isti is nagyon élvezte, és persze mi is. Fürödtünk a tengerben sokat, volt gyerekmedence a szállóban, és egy csodás játszótér, ahol hihetetlen milyen csúszdákra és mászókákra ment fel az én nagyfiam! Esténként mindig elmentünk vacsorázni valahova, ezt is egész jól bírta Isti, a lényeg hogy mindig olyan helyet kellett választani, ahol Ő tud futkosni kicsit, és persze ha volt más gyerek is az volt a legjobb, velük nagyon jól szórakozott. Egyik nap olyan helyen voltunk strandolni, ahol nagyon sokan voltak - ez nem volt a legideálisabb, most itt először tapasztaltam meg azt az érzést, hogy nem tudom levenni 1 másodpercre sem a szemem Istiről. A fő ok nem is a sok ember volt, hanem, hogy már olyan gyorsan szalad, és az első 1-2 óra után bebátorodik, és tőlünk messzebbre is elmerészkedik. Ijesztő érzés komolyan, hogy kb a napszemüvegem nem törölhetem meg mert ki tudja hol van a következő pillanatban. Ekkor az a pár óra amikor délutáni alvás volt a babakocsiban maga volt a kikapcsolódás:). Nagyon jót tett ez a kis utazás hármunknak, igazán ránkfért, és remek kis nyárzáró volt!

Azóta mióta hazajöttünk pedig végre visszaköltöztünk a kis otthonunkba!!!!! Még sok a pakolni való, és még 1-2 hétig dolgoznak is itt körülöttünk, de olyan jó végre itt lenni!!!! Csodaszép lett minden, és egyszerűen fantasztikus az egész, bár néha zombinak érzem magam a pakolástól, de mégis nagy jó minden másodperc itthon. 

Hétfőn megyek kontroll hcgre. Szerdán megjött, kicsit hamarabb mint gondoltam, de ezt jó jelnek veszem. Már lesz Zeke doki is, így biztosan tudunk egyeztetni a továbbiakról is. Jó érzés végre most magam mögött tudni ezt a méhen kîvülis rémálmot (bízom benne hogy tényleg magam mögött hagytam), mert ezt nem tudnám más szóval illetni, testileg és lelkileg is egy igazi borzalom volt. Sohatöbbé ilyet nem akarok, mostmár remélem csak jó dolgok jönnek!

Már csak 33!

Már csak 33:)))-mostmár minden rendben lesz! Szeptember 1-én megyek még egy kontrollra, akkor már lesz Zeke doki is, addigra szépen bemegy 2 alá, legalábbis nagyon ajánlom! 

Az ember egy ilyen után mindent átértékel az biztos, és csak még hálásabb vagyok, hogy itt van Isti, aki annyira tündéri, ahogy egyre több szót mond, és átölel, és....őszintén megijesztett ez a helyzet, a végén már csak az járt a fejemben, hogy élni akarok egészségben a kisfiammal, és legyen már vége ennek a rémálomnak! 

Most elkezdem a vitaminfeltöltődést, indul a nagyüzemi folsavszedés, stb, hogy visszatöltsem a készleteimet! 

Szépen megy lefele...

Mai hcg 98:)))) - végre szépen ereszkedik!!! Jövő csütin lesz újabb kontroll, érdekes ezt írni, de reménykedem, hogy megközelítem a 0-as hcgt végre....annyi év után, amikor mindig terhes akartam lenni lenni, és jó magas hcgről álmodoztam, most pont az ellenkezőjének fogok örülni!

Az MTXet egész jól bírom, bár elég fáradt vagyok tőle, tegnap volt kis hányingerem is, de nem panaszkodom - hatalmas kő gördült le a szívemről ma, hogy végre használ!!!

Picit elindult lefele!

Hétvégén volt kis ijedelem. Vasárnap késő este kezdett görcsölni a hasam, hányingerem lett, eléggé szdnvedtem, és persze közben azon izgultam, hogy most kórházba kéne e menni, vagy sem, normális-e ez vagy sem..... Végül kicsit jobb lett kb 1óra után, lefeküdtem aludni. Reggelre elkezdtem vérezni, na de nem csak úgy alap szinten, hanem brutális erősséggel. Hívtam a BMCt csomószor, persze nem vették fel, végül már nem tudtam mit tenni, felhívtam Zeke dokit, pedig ugye szabin van. Először nem vette fel, majd kedves volt és visszahívott. Megnyugtatott, hogy ez jót is jelenthet, és ne aggódjak, minden maradjon az eredti terv szerint és szerdán menjek a hcg kontrollra. A vérzésem tényleg durván erős volt, mára talán enyhült kicsit. Most itt vagyok már a BMC-ben, várom az eredményt. Nem szoktam reklamálni, meg tudom, hogy sok a dolguk, de azért most szóltam, hogy a telefont néha napján azért felvehetnék, mert tényleg olyan rossz volt hogy nem értem el senkit!

...

Meglett az eredmény, picit csökkent! 146 lett! Szűcs doki mondta meg, úgy fogadott hogy sajnálja, de csökken, mondom nekem most ez a jóhír! Csinált alapos uh-t is, semmit nem látott. Pénteken még egy kontroll, ja és ma kaptam még egy MTXet. Még kell lejebb mennie péntekre, mert ez még nem volt elég meggyőző, de reménykedek hogy mostmár fog is lemenni, méghozzá nagyobb ütemben....nem nyugodtam meg teljesen, talán pénteken végre kicsit fellélegezhetek, ha folytatódik a csökkenés, de addig még nem, különösen, hogy Szűcs mondta, hogy sajnos van olyan hogy csökken, majd újra nő...meg hát amúgy is csökkenhetett volna jobban is(de nem vagyok telhetetlen)....de nekem nem ez lesz, mostmár lemegy szépen végre!!!!! Imádkozok, hogy mostmár tényleg rendeződjenek a dolgok - most pedig rohanok haza, hogy megölelgethessem Istit!

Még mindig :(

Köszönöm, hogy ennyien gondoltatok rám, nagyon jól esik. Sajnos nincsenek jó híreim, a hcgm nőtt. Ma 159 lett. Először nagyon megrémültem, még el is sírtam magam Zekénél, de mostmár kicsit megnyugodtam. Azt mondja el kell hinnem, hogy ez működni fog, ő ebben tuti biztos, szóval ne aggódjak, csak idő kell még. Olvastam sok honlapon, főleg amerikai oldalon is, hogy gyakran előfordul, hogy MTX után a 4.napon még feljebb megy a hcg, de aztán a 7.nap már elindul lefele. Ma kaptam még egy injekciót, és jövô szerdán hcg kontroll. Kisajtoltam egy ultrahangot Zekéből, de persze semmit nem látott, azon úgy tűnt minden oké. Nincs más esély, mint az MTX hiszen mivel uh-val nem lokalizálható a dolog, így nem is műthető. Nem tudok mit tenni, hiszek benne hogy ez csak megoldódik mostmár, nem tudom miért jutott most az a lap nekünk, hogy egy méhenkívüli terheséggel küzdjünk hetekig, de ezt az akadályt is túléljük, és ezen is túl leszünk valahogy, remélem mostmár tényleg napokon belül. Délelőtt még totál padlón voltam, most is vannak rossz pillanatok, de hála az Égnek, itt van Isti, ő felvidít, erőt és értelmet ad minden további küzdelemhez!

Isti

Itt vagyok a BMCben, várom a vérvételi eredményem. Írhatnék most arról, hogy hogy izgulok, vagy hogy mennyire nagyon szeretném, hogy mostmár minden rendben menjen! De ehelyett most inkább Istiről írok, az én kis drágámról, aki úgy nő, és már olyan nagyfiú, és aki hihetetlen boldogságot hoz minden napunkba. Mostanában kezd beszélni, egyre több szót mond, vagy próbál mondani:

Hinta

Papa

Mama

Rupi hívó fütyülést utánzó hang

Auto

Szia

Kaka (és mondja is ha bekakilt)

Kacsa

Ül, és mutatja is a kis ujjával Rupinak

Cici

Kuku (a kukucs helyett)

Anya

Emelett elképesztő, hogy szinte mindent megért, hozd ide a papucsot, dobd ki a szemetet, stb....a formabedobós játékban is egyre ügyesebb, egyedül mászik fel és csúszik le a csuszdán....a legcukibb mindebben, hogy nagyon élvezi, amikor dícséretet kap mindezekért, olyan büszkén gyűjti be ezeket! Az biztos, hogy nagyon fontos neki a figyelem, ha megkapja akkor nagyon boldog, produkálja magát a legkülönféleképpen, direkt szórakoztat minket, figyeli hogy nevetünk e rajta, ha igen, akkor folytatja és velünk nevet, röhög - ilyenkor annyira édes, hogy legszívesebben megzabálnám! Persze ha valamit csinálni kell, főzés/takarítás...akkor egy darabig le lehet kötni mondjuk edénypakolással, sepregetéssel, de utána megelégeli ezt a helyzetet és jön a lábon lógás, nyüszítés....igazából ilyenkor is nagyon aranyos, persze nem könnyű néha. Ezekben az esetekben Rupi nagy segítség, ő szuperül le tudja foglalni Istit, játszanak egy palackkal, labdával. 

Mostanában nő Isti lába is mint a gomba. Nyár elejét 19-es szandival indította, most 21-esnél járunk. Olyan sok-sok mindent tudnék írni, minden nap van valami kis meglepetés amit tartogat nekünk. Tavaly nyáron úgy éreztem az a legcukibb korszak, mert micsoda fejlődésen megy át, ahogy forog, nevet, kezd enni, és mindeközben egy édes kisbaba. Most is írhatnám ugyanezt, csak mostmár nem kisbaba, hanem totyogós kisfiú. Szóval rájöttem, hogy minden korszak csoda, minden nagyon jó, és szuper megélni Vele mindezt. 

Lassan kész lesz az eredményem...azért van bennem egyfajta gyomorgörcs...