Egyedül

Már régóta akarom írni, tök rossz, de valahogy most folyton úgy jönnek ki a dolgok, hogy olyan mintha egyedül csinálnám ezt az egész lombikot. Régen emlékszem az ivignél végig ott ült mellettem a férjem, kb fogta a kezem, minden injekciót ő adott be, én kb azt sem tudtam miből mennyi van.... Ehhez képest persze változtak a dolgok már tavaly is, mert hát itt van Isti nekünk, egyértelmű, hogy nincs annyi idő csak rám, de azért elvittek az ivigre, értem jöttek Istivel....de most, én mentem egyedül kocsival, és jöttem haza, és még adtam le Istit is nagyszülőkhöz. Délután, este is egyedül vagyok itthon, nem is tudtam pihenni semmit szinte. És még a tüszőrepesztő beadásra sem ér haza a férjem, pedig azt tényleg utálom:((( Hihetetlen, de persze végülis mindent meg tudok oldani, sajnos van már rutinom benne, nem ijedek meg, csak azért rossz, rossz hogy nincs mellettem. Tudom hogy lelkileg támogat, és hogy most ilyen hülyén jöttek össze a dolgok a melóban és azért van ez, de ilyenkor az embernek annyira kell a támasz! Na a petesejtleszívásra legalább jön, mondjuk oda muszáj lesz:))). Aztán már most mondta, hogy a várható beülti napokon sem biztos hogy ott tud lenni..... Hát ez van:( - sajnos ez most így alakul, de nem csüggedek, lélekben velem van, és támogat tudom....és imádkozok hogy sikerüljön, mert ez a mai volt az utolsó finanszírozott ivigem, ha most sem jön össze...jaj, bele sem merek gondolni, hogy mennyire sokba kerülne egy következő kör! De arra már nem lehet szükség, most terhes leszek és kész, és kismamaként kapom legközelebb!!! Kérlek Istenem legyen így!