Köszönöm mindenkinek a sok kedves támogatást, és bíztatást, hogy tartjátok bennem a lelked, de sajnos nem sikerült. A negatív teszt után persze ez annyira nem volt nagy meglepetés, de azért nagyon rossz! Különösen azért mert itt az év vége, és megint itt ez az rettenetes érzés, hogy megint eltelt egy év, ami sok-sok idő, és benne volt 12 lehetőség, 2 lombik, de mind hiába - megint csak kisbaba nélkül állunk majd a karácsonyfa alatt, és megint ki kell bírni valahogy sírás nélkül....de nem tudom sikerülni fog e!
Zeke nagyon aranyos volt, sokat beszélgettünk, ő is nagyon bízott benne.
A terveket tekintve ugye el kell telnie az előző lombikhoz képest a 3 hónapnak...ezt kiszámolgattuk, és így már január második felében indulunk, mivel long protokoll lesz - és a 3 hónap január 31-én jár le. A Gonapeptylt már fel is írta Zeke, hogy még idén váltsam ki, mert jövőre biztosan drágul - hát nem jött jól karácsony előtt így 55 ezer forintos kiadás, de legalább ez már meg van. Január elején még megyek Zekéhez, akkor csinál rákszűrést, meg UH-t, és megbeszéljük, hogy csináljunk e egy hiszteroszkópiát a következő előtt vagy egy kaparást. Valamelyik biztosan lesz, csak hogy melyik még az nem dőlt el. Zeke és Fülöp szerint is nagyon jót tesz a kaparás, akkor sokkal jobb a beágyazódás, szóval hátha ez segít! Jaj nem tudom, egyáltalán nem tudom hogy lelkileg fel vagyok e már készülve egy következő lombikra, de másrészről meg alig várom hogy belekezdjünk, és megint legalább esély legyen!
Most igyekszem lekötni magam a karácsonyi készülődéssel, legalább így nincs időm gondolkozni, tegnap is éjjelig sütit sütöttem. De sajnos ez csak a felszín, legbelül sírok, és nagyon-nagyon szomorú vagyok..........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése