Visszaszámlálás: vérvétel - 6 nap múlva

Egy hét múlva ilyenkor már tudni fogjuk mi a helyzet! De most egyáltalán nem merem belélni magam, sőt....pipolphen ide vagy oda, tegnap este megint sikerült kiborulnom, és vagy 1 órát sírtam. A férjem ma eluatzik egy barátjához vidékre, és egyedül leszek - lehet hogy ez visel meg ennyire, kicsit úgy érzem egyedül maradtam a küzelmemmel. Persze az is benne van, hogy ő sem meri most beleélni magát egyáltalán, de akkor is....tegnap azt beszéltük, hogy lassan 10 éve vagyunk együtt, és abból 4 éve a baba körül forog minden, és folyamatos a kudarc. Így kimondva ez elképesztő, hogy ennyi idő elmegy erre, ami másoknak az életük legszebb szakasza, az nekünk semmi más, mintsem egy minden hónapos arculcsapás. Nagyon szeretném ha ez megváltozna. Ezen igazán válztoztatni persze csak egy BABA tudna, szóval imádkozom hogy sikerüljön!!!!! Ha mégsem sikerül, akkor is valahogy változtatni kell, mert ez így teljesen felőröli az embert, de azt hogy hogyan azt nem tudom, elképzelésem sincs. Úgy érzem nem tudnék belevágni semmi másba, mert ez szinte minden energiámat leköti, és ha netán másra fordítanám az energiáimat, akkor meg ki lennék, hogy nem teszek meg mindent. Tehát egyetlen megoldás van, sikerülnie kell, és a karácsonyfa alatt már kismamaként kell állnom - bárcsak így lenne, és valóra válna az álom!!!!!!