Ma reggel mentem először a védőnőhöz. Nagyon aranyos, szimpatikus nő. Igazából semmi extra nem volt, felvette az adatokat, megdícsért, hogy ennyi vitamint szedek, és kiállította a kismamakönyvemet :). Olyan vicces, éveken át nézegettem a várókban a kismamákat, akik a kezükben a kiskönyvvel üldögélve várakoztak mindenféle vizsgálatokra - és mindig reménykedtem, és arról álmodoztam, hogy egyszer majd nekem is lesz ilyen, és ma eljött a nagy nap, a kezemben foghatom ezt a könyvecskét!!! Kaptam egy csomó kiadványt, újságokat - szóval ma délután átlapozom az első Anyák lapjámat :). Képzeljétek találkoztam egy szomszédunkkal a védőnőnél, ő is kismama, kb 2 héttel van előttem....kicsi a világ.
Már egy hete, hogy elutazott a férjem. A jóhír, hogy már csak 2 nap és jön haza!!!! Tegnap volt egyébként a megismerkedésünk 10 éves évfordulója! Milyen sok idő....ki gondolta volna akkor, hogy mostanra épp 10 hetes kismama lesz belőle a közös kisbabónkkal :). Egyébként nagyon oda van a Drágám mióta látta az UH képet, valahogy azt mondja neki most állt össze először a kép, most kezdi felfogni, és annyira meg van hatódva, hogy ilyen kis emberke lapul a pocimban. Úgy várom már, hogy hazajöjjön!!!!
Tegnap nagyon fáradt voltam este, és volt egy ilyen furi fájdalom az oldalamban, és még a lábamban is. Gyorsan túl estem a kutyasétáltatásom, szinte csak vonszoltam magam, aztán bevettem egy pipolphent és végre aludtam egy nagyon jót - sajnos reggel megint a kis rosszcsont kutya ébresztett, de sebaj.
Huh, azért az durva, hogy még mához 3 hét múlva lesz csak a genetikai UH....nem tudom hogyan húzom ki addig ultrahang nélkül....na majd még meglátjuk, de lehet hogy jövő hét vége felé elugrom valahova egy bekukucsra.
Kedves Eszter!
VálaszTörlésGratulálok a babához és drukkolok az elkövetkezendő időszakban! Végigolvastam a blogodat az elejétől a végéig. Nagyon szívbemarkoló a küzdelem, amit át kellett élned, csodálom a lelkierőd és kitartásod. Sokszor jókat derültem egy-egy bejegyzéseden, örülök, hogy a humorérzéked megmaradt a nehéz időkben is. Én is Zeke dokihoz járok, holnap lesz a 3. inszemem a BMC-ben (az első kettő máshol volt). Ez az utolsó próbálkozásunk a lombik előtt, ezért nagyon szeretném, ha ez sikerülne. Köszönöm, hogy megosztottad az általad bejárt rögös utat, ebből is próbálok erőt meríteni az előttem álló megpróbáltatásokhoz. Nagyon sokszor magamra ismertem, jó tudni, hogy a velem egy cipőben járó emberekben is hasonló érzések és kérdések kavarognak.
Sok örömet és kitartást kívánok a babához!
Üdv,
Dyna
Hello Dyna!
TörlésÜdvözellek az olvasóim között! Köszönöm a kedves szavakat. Drukkolok Nektek, hogy sikerüljön az inszem, és ne kelljen a lombikos, nem könnyű utat végigjárnotok, hanem már most beköszöntsön hozzátok is a csoda! Egy a lényeg, higyj benne, hogy sikerülni fog, bár tudom, hogy ez sokszor nehéz, de biztosan így lesz!!! Ha bármiben tudok segíteni írj nyugodtan.
Eszter