Tegnap nagyon flottul ment minden,f4-re már le is csepegett az utolsó palackom. Ez után Spánik dokival jött az egyeztetés,hogy hazamehetek-e. Mondtam neki,hogy én szívesen mennék,jól vagyok,és a közelben lakom,szóval gyorsan beérek ha gond van. Erre ő: csak nem a ... lakóparkban lakik?! Mondom de,de honnan tudja-erre ő közölte,hogy a szomszédunk,csak épp egy másik épületben lakik:)))))))-annyira vicces, szóval megdumáltuk,hogy ha bármi gond van,vagy szükségem van bármire akkor csak csöngessek át,illetve a zárójelentésemért sem kell bemennem a kórházba,mert hazahozza nekem! Hihetetlen milyen kicsi a világ! Én meg üldöztem több napig,elérni nem tudtam, közben meg csak át kellett volna csengetnem:). Mentségemre szóljon,hogy saját bevallása szerint is alig van otthon,pedig van felesége és egy pici babája is,meg egy nagyobb gyerkőce,de hát a sok meló!
Mindenesetre nagyon megnyugtató,hogy ott van egy doki mellettünk,ha netán kellene,bár nem hiszem hogy ilyen szitu lesz. De ezek után igen jó hangulatban zárult a remélem utolsó ivigezésem!
Most lejöttem balcsira,itt talizok anyuékkal,anyosomékkal,barátnőkkel - szóval talán jobban megy az idő. Hétfőn reggel megyek fel,vagyis délelőtt,és megyek egyenesen Zekéhez az uh-ra,amit alig várok! Most,hogy tegnap láttam a picink dobogó szivét annyira talán nem izgulok,de azért természetesen így is van bennem kis izgalom,de ennyi kell is.
A férjem mindeközben szenzációsan érzi magát,nagyon élvezi a vitorlázást,és persze fáj kicsit a szívem,hogy ennek az élménynek most nem vagyok részese-de az,hogy itt van velem a kisbabánk mindenért kárpótol!!!! És már csak kevesebb,mint egy hét és jön haza Apuka is:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése