Ma utazik a férjem.......néha nagyon elsírom magam, hogy hogy bírom ki ezt a sok napot nélküle, és hogy milyen rossz, hogy nem lesz itthon - de ugyanakkor viszont olyan boldog vagyok, hogy mindez azért van, mert kicsikénk itt van velem a pociban. Vicces, mondta is a férjem, hogy sosem gondolta volna hogy majd terhesen is sírni lát, mert az már ugye megszokott volt, hogy amíg nem sikerült addig évekig csak sírtam és sírtam....na igen, de ez most persze másfajta sírás, és persze ki is fogom bírni.
Tegnap hívtam Fülöpöt, tök normális volt, visszahívott, de nem sikerült neki elérnie a Spánikot, megadta a számát, hogy majd én próbálgassam, ez volt tegnap 1-kor, na azóta nyomatom, és félóránként hívom, de egyszerűen semmi....nem veszi fel! Megőrülök, remélem ma elcsípem valahogy, hiszen az lenne a tuti, ha holnap már kaphatnám is az iviget! Na megyek is telefonálgatok....el kell érnem! Már hívrtam a nőgyógyászatot is, mondták hogy bent van, és hivogassam a mobilján - jó vicc....pedig azt hittem vele igazán könnyű dolgom lesz!
Délután meg viszem ki a férjem a reptérre, elintegetem, és utána pedig alig várom, hogy hazajöjjön, és itt legyen velünk! Persze mondanom sem kell az UH-t is nagyon várom már, ezért is lenne jó az IVIG, hogy előtte tuti lenne egy UH!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése