Hcg 88 - majdnem biztos hogy méhenkívüli

Elhiszitek?!? Még emelkedett is, nemhogy lecsökkent volna! Hogy lehet, hogy a rosszak közül is az egyik legrosszabb történik? Már arra nem is merek visszagondolni, hogy de jó is lenne ha sikerült volna, és hogy milyen jó volt az az egy hét amíg azt hittem jön a kistesó.....már csak arra tudok gondolni, hogy legyen már vége ennek a rémálomnak, legyünk már túl rajta, és fordulhassunk már előre! Eddig amikor nem sikerült mindig az segített, hogy előre nézhettem, várhattam a következő lehetőséget mihamarabb. Most egyenlőre ezt a kapaszkodót is elvették, amíg nem tudok túljutni ezen testileg, addig lelkileg hogy is sikerülhetne?! Ha reggel érzem a mellfeszülést, a derékfájást, pont mint amikor normális esetben terhes vagyok?! Hogy lehet ezt agyilag feldolgozni, hogy ha most van is hcg a véremben, ha érzek is pár tünetet, az mind-mind csak rosszat jelent? 

Zeke doki szerint itt nem csak arról van szó, hogy rossz helyen tapadt meg a kis embrio, biztos hogy más gond is volt vele. Lehet csak engem nyugtat ezzel. Azt mondta, ha nem lenne már egy gyerekem, akkor azt mondaná, hogy örüljek ennek is, mert bár ez most szívás, de mégis azt mutatja, hogy működik a rendszer, terhes tudok lenni, persze így hogy van Isti, és ezt már tudjuk, nem sok pozitív oldala van a dolognak. Ultrahangot nem érdemes csinálni, úgyse látszana semmi. Nem 100% hogy méhenkîvüli a dolog, de nagyon valószínű. Metotrexatot kaptam, ma 30mgt. Szerdán kapok mégegyszer, pénteken újra vérvétel, és addigra le kell mennie a hcgnek. A metotrexat egy kemoterápiás szer, na nem sok jót olvasni róla a neten. Ennek ellenére Zeke szerint ne aggódjak, csak nagyon kis adagot kell kapnom belőle, és mivel fagyasztott beültetés a következő, azzal mehetünk tovább nagy valószínűséggel már szeptemberben. Ez jó hír, ez az egy bíztat, így talán még hathat az ivig, és lehet esélyünk. Ha friss stimuláció lenne azzal várni kéne, mivel a petesejtekre is hathat ez, de így a fagyibabákkal más a helyzet. Amúgy nagyon szar érzés volt ma beadatni ezt. Főleg amiatt, mert nemhogy csökkent vagy stagnált volna a hcg, de nőtt. A tudat hogy valami él ott bennem, és most ezzel megöljük.... szar. Persze erre nem lehet így gondolni, Zeke csak hibás tromboblaszt sejteknek nevezte ezt, és én is ezt erősítem magamban. Hatnia kell az MTX-nek ha már kapnom kell, és péntekre le kell menjen a hcg!!!!!! 

:(

Tegnapi hcg 49. Erre őszintén nem számítottam. Szombaton ugyanis meg is jött, nem kis fájdalmak közepette, de azt hittem túl vagyok rajta. A fura az volt, hogy lelkileg nem tudtam túl lenni rajta, azóta is folyton kibirulok, és csak úgy elkezek sírni. Mostmár értem miért lehet ez így, hiszen itt vannak még mindig bennem ezek a terhes hormonok. Nem könnyíti meg az élet, hogy tovább léphessek! Pedig azt hittem, hogy pár hét múlva már a fagyasztott bébiket kaphatom vissza, erre ez. Persze mondanom sem kell, hogy ez is kiborít. Az ivig, a drága ivig hatása egyre gyengül, és nekünk meg legjobb esetben is ez a hónap tuti kimarad. Azon is aggódok mostmár, hogy mi ez az egész. Zeke hétfőre még egy hcgt kért (amúgy Ő nagyon kedves, és iszonyatosan alapos szerintem, nagyon örülök, hogy ő a dokim), ha akkor sem megy le, akkor kapok valami injekció kúrát, pontosabban metotrexatot. Ezt tipikusan méhen kívüli terhességnél szokták adni, ha tényleg alacsony hcgről van szó. Még a szó is megijeszt, így most ezt nem fejtegetem tovább, bízzunk benne, hogy lemegy az a hcg hétfőre! Ha nem lenne Isti, én ebbe most biztosan belezakkannék. De így egyrészt boldog vagyok, mert ő annyira nagyon édes, ahogy reggel azzal ébreszt, hogy "Szia,szia, Mama,Mama", ahogy mondja, hogy "auto,auto", és minden ilyen kis drágasága, másrészt tudom, hogy bármin is kell most keresztül mennünk megéri, ha a vége még egy ilyen kis álombaba lesz, persze most az út közben nagyon nehéz..... 

Biokémiai terhesség

Mai hcg-m 54. A rosszabbak közül ez a kisebbik rossz. Ez egy egyértelmű biokémiai terhesség, de legalább biztosan nem méhen kívüli. A biokémiai terhesség az, amikor hcg-vel igazolható a terhesség megléte, de a terhesség nem jut el abba a szakaszba, hogy ultrahangon is látható legyen, az már klinikai terhesség lenne. 

Zeke doki nagyon kedves volt, és sajnálkozott. Még egy hcg-t kért jövő csütörtökön, mert teljesen akkor nyugodhatunk meg, ha 10 alatt van, illetve akkor el is megyek hozzá egyeztetni. Egyenlőre nem jött meg, remélem azon is túl leszek hamarosan.

A száraz tények után picit arról, hogy hogy is vagyok. Szarul. A hétfő borzalmas volt, folyton csak sírtam és sírtam. Aztán Isti odaült rémült arccal az ölembe és mondogatta, hogy Mama-Mama. Na ettől csak mégjobban sírtam, annyira aranyos és kedves volt és láttam rajta, hogy tudja, hogy baj van, és megérti, és tudtam hogy össze kell szednem magam miatta, mert ő vidám, mosolygós anyukát érdemel! Az a legrosszabb ebben, hogy az ember beleéli magát. Nyilván az is ezt teszi aki otthon tesztel egy pozitívat, és csak úgy terhes lesz, és jön a baj, de mi a lombik miatt ezt hatványozottan tesszük. Erre a lombikra készültünk fél éve!!!!!! Más ennyi idő alatt....mi meg január óta intéztük az iviget, stb...aztán megtörtént a csoda. Már elhittük, hogy mi is azok közé a szerencsések közé tartozhatunk, akiknek megy ez ha akarják! Már elképzelhettem magam újra növekvő pocakkal, hogy újra érezhetem majd, hogy valaki belülről rugdossa a hasam, ami az egyik legjobb dolog a világon, aztán kiderül, hogy mégse. Kiderül, hogy amit annyira szerettünk volna, és aminek annyira örültünk 1hétig, az csak 1hétig lehetett a mienk. Mindenki mondogatja, hogy de azért most könnyebb, hogy itt van Isti. Nos könnyebb persze, mert Ő akkor is mosolyt csal az arcunkra ha épp nagyon szomorúak vagyunk, de azért ettől függetlenül nagyon nehéz. Keresi az ember a miérteket, de nem lehet találni. Ennél többet, máshogy, nem igazán fogunk tudni tenni, de hiszek benne, hogy sikerülni is fog újra, és persze mindent megpróbálunk! Persze ezalatt az 1hét alatt két barátnőmnél is kiderült, hogy jön a kistesó. Nem irigykedek vagy ilyesmi, ilyen érzeseim már nincsenek, de azért eszembe jut, hogy de szép is lett volna együtt teherbe esni! Úgy látszik nem tanultunk eleget még az elmúlt években, és újra próbára tesz minket a JóIsten, de mi kitartunk most is, és csak megerősödünk, és igenis lesz kistesó, csak még vár picit mielőtt jön hozzánk....próbálom magam erősíteni, mert menni kell tovább, méghozzá gyorsan, amíg hat az ivig. A legrosszabb, hogy a közeljövőben tényleg minden programot így-úgy lejátszottam magam, hogy hogy is lesz, mit hogy csinálok, mint kismama - na emiatt ezekből semmihez sincs kedvem, kifejezetten a hideg kiráz mindentől. A lakásban is, ami hamarosan végre kész lesz, igazi értelmet nyert volna a plusz kis szoba, ami kialakításra került, olyan jó érzés volt erre, mint kisbabaszobára gondolni....így is az lesz tudom csak még nem most azonnal. Nyilván még a mai hcg eredményt is úgy néztem meg, hogy hátha csoda történt, és csak rossz vicc volt ez a hétfő, mert mi hülye nők az utolsó utáni és azutáni pillanatig is hiszünk! Azt olvastam egy amerikai oldalon, hogy lombikok esetén nagyon fontos információ, hogy ha valaki eljut egy biokémiai terhességig, ez azt jelzi, hogy működik a kezelés, elindult valami. Ez az, amit Zeke egyszer úgy fogalmazott meg, hogy "kapufa",de ezután jön a gól. Istinél ez bejött, igaz akkor ezt egy 11-es hcgre mondta a 3. lombiknál. Bízom benne, hogy most is igaz lesz ez, és hamarosan újra terhes leszek egy egészséges kisbabóval!!!!! Köszönöm, hogy ennyien írtatok és gondoltok ránk, sok erőt ad! Sok minden jár még a fejemben, sok-sok dolgot tudnék írni, de már ettől könnyebb a lelkem, hogy ezeket leírtam és nem is írok mást, mert csak újra belehergelem magam, azt pedig nem szeretném. Szeretnék mostmár előre nézni, és nem szomorkodni, és csak örülni minden percnek amit a csodás kisfiunkkal tölthetünk - még egy kicsit élvezheti az egyeduralmát, aztán hamarosan igenis jön az a kistesó!!!! 

Mai hcg 170:((((( - kiszakadt a szívem egy darabja

Nem is írok semmit, mert nem bírok.....egy hete fel voltam rá készülve, hogy nem sikerült. Aztán egy hétig a föld felett jártam a boldogságtól, hogy mégis....aztán most elvették tőlem ezt az érzést....ha nem lenne nekünk Isti biztos megőrülnék, de így nem fogok! Mi lehetett a gond??? Miért csak biokémiai lett ez a terhesség? Miért vették el ezt a "kis boldogságot" tőlünk? Nekünk miért nem lehet, hogy csak úgy, és ezalatt értek lombik&ivig&kaparás...sikerüljön? 

Felhívtam Zekét, azt mondta hagyjam abba a támogatást, és bízzunk benne hogy megjön, és csütörtökön nézessek még egy hcgt, hogy kiürült-e. Borzalmas érzés, hogy most ennek kell drukkolni....

Hcg 126:)-hétfőihez nézve tökéletes!

Mai hcg 126:)

Tegnap megfogadtam hogy ha ma 120 felett lesz akkor örülök, nem aggódok, mert ez a 2-2,5 napi duplázódás! Ezért nem kell naponta járni. Ez a hétfőihez nézve tökéletes. Na persze a tegnapi miatt jobban örültem volna egy 150 körülinek,de ezek a rohadt számok ilyenek, mindig kikészítenek. Ha tegnap nem mentem volna, akkor ma ezt egy tökéletes értékként fognám fel. Szóval az is, és kész! Ma lemegyünk balcsira este, de próbálok valami labort találni ott ahova elmehetek pénteken. Max megyek hétfőn itt Pesten, csak addig bírjam cérnával....emlékeztem mindig is, hogy ez az eleje annyira izgulós, de átélni....huh, persze boldog vagyok, hogy van min izgulni, mert kismama vagyok, egy erős kisbabóval a pocimban!!!!

Hcg:104:)))

Annyira köszönöm a sok kedvességet, gratulációt, drukkolást - nagyon jól esik, hogy ennyien gondoltok Ránk!!!!

A mai hcgm:104:)))-szóval növekszik szépen!!!! Annyira örülünk, remélem mostmár minden rendben lesz - de így kell lennie! A Bálint Analitikában voltam nézetni, olyan aranyosan fogadtak, emlékeztek rám még Istivel, hogy én vagyok az izgulós kismama, és ígérték, hogy gyorsan küldik az eredményt. Fél 12-kor kaptam meg, persze már tűkön ülve, de ez szuper:)))). 

Holnap is megyek nézetni, mert az IVIGhez kétnaponta kell nézetni ugye, bár holnap felhívom Bánhidy dokit, hogy nála mi a pontos elvárás. Mégegyszer köszi, hogy drukkoltok nekünk!!!!!!

Megint terhes vagyok:))))-és nagyon boldog!!!!

Hcg 66:))))) - boldog vagyok és nagyon izgulok, és újra terhes vagyok!!

Köszönöm Mindenkinek aki jól leszidott a negatív tesztetem után....igazatok lett! Teljesen lemondóan mentem a BMC-be ma reggel, kb 1,5óra után láttam hogy viszik be a hcgket. A biológus is ment be, majd kiszólt, hogy mindjárt hívnak. Na ekkor átváltottam őrült izgulásba, hogy mi a szösz, hiszen ő akkor van bent csak ha sikerült! Aztán hívott Zeke, de közben telefonált, de nem bírtam, leolvastam a dossziéról az eredményt. Azt mondta ez 1 baba lesz biztosan szerinte, és ne aggódjak, hogy a multkor 219 volt Istivel a hcg, ez az 5napos embrióhoz nem rossz szint. Hihetetlen!!!! Újra kismama vagyok!!! Itt a kistesó a pocimban!!!!!! Fel sem fogom..... Persze izgulok, hogy minden rendben legyen, nem bírok szerdáig várni a hcg ismétléssel, mert kivételesen a férjem is szétizgulja magát, pedig ő mindig nyugodt....szóval holnap is elszaladok egyre reggel, és remélem szép emelkedés lesz! Köszönöm édes JóIstenem!!!!!!!!

Nem sikerült?!?!

Az utolsó bejegyzésem óta teljesen eltűnt minden túlstimus tünet, még a púpom is, a hasam pedig csupán minimálisan feszül estére, de tényleg alig. Egyszóval nem érzek semmit abból, amit akkor Istinél éreztem - mondhatjuk hogy eléggé ki vagyok emiatt már napok óta. Persze lehet hogy most ennyire jól reagál a szervezetem, vagy nem is tudom, de én inkább rosszat sejtek. Pedig még fehérje turmixot is bevásároltam, arra az esetre ha a nagyon magas hcg miatt hirtelen mégiscsak erős túlstimu lenne..... Nem bírtam tovább, tegnap vettem egy tesztet, pedig gyűlölöm a teszteteket, de ezek a semmit sem érzek típusú érzések még rosszabbak. Már a megvásárlás jól indult, mivel távozáskor közölte a patikus, hogy "Jobbulást"! Ma reggel megcsináltam, 25-ös érzékenységű, de úgy sakkoztam, hogy hétfőn, ahhoz hogy örülhessünk egy 50-es hcg minimum kéne, és akkor ma a tesztnek már mutatnia kéne valamit. Persze nem mutatott semmit.....ennyi, őszintén, az érzéseim alapján pont erre számítottam. Nem tudom min múlhatott, nem pihentem eleget?! Vagy mi?! Pedig olyan szépen indult minden. Azért megyek hétfőn a vérvételre, mert beszélni szeretnék Zekével. És tudom, van aki szerint ilyenkor még lehet csoda hétfőre, de ez volt az 5.lombikom(plusz a sok fagyibabás), és ilyet nem sűrűn láttam. Istit 2 hete nem emeltem fel, mindig a kezembe adták csak - hát megérte?! Most itt fekszik mellettem az ágyban és fogja a kezem, úgyhogy nem fogok sírni, pedig tudnék........ Az ivig hatása miatt nem várhatunk, rögtön menni kell tovább a fagyasztott babykkel, nem lehet pihenni. Annyira bíztam benne, hogy sikerülni fog, hiszen ez a "recept" egyszer bevált már - de itt akárhogy is szeretnénk nem mi irányítunk, és a JóIsten még most valamiért úgy gondolta várnunk kell a kistesóra. Várunk, de fel nem adjuk!

A legszebb lenne ha hétfőre mégis csoda történne!!!!