Izgulós szakasz

És akkor most ott tartunk, hogy a szokásos izgulós bejegyzés jön. Megint ugyanúgy telnek a napok, hol ilyen a kedvem, hol olyan. Próbálok sokat pihenni, és most a férjem is rengeteget segít ebben, azt érzem, hogy nagyon nagyon szeretné ő is most a sikert - ennyire már régen éreztem rajta ezt. Talán a tesóért való küzdelem során még nem is. Sajnos a has feszülésem szombat óta eltűnt, addig nagyon fel volt keményedve, de mostanra ez lement, és nem igazán feszül sajnos, pedig én mindig azt várom, Azt akarom, mert anno Istinél így volt, és ezért ez egy kis kapaszkodó lehetne. A mellfeszülésről nem is írok, amúgy nem nagyon van, de ezt már számba sem veszem, mert decemberben tökre azt éreztem, hogy feszül, aztán semmi nem lett ugye, szóval ez becsapós. Tudom persze nem kell feltétlen érezni valamit, de Istinél igenis azért éreztem, a légszomj, és az óriásira keményedett has, az igenis egy jel volt, ha nem is mertem elhinni akkor, hogy ez jelenthet valamit. Na most ezt visszaolvasva az derül ki, hogy épp egy kicsit negatív hangulatban vagyok....de igyekszem gyorsan változtatni ezen, és pozitív maradni - sikerülnie kell! Csodajó lenne, Istiből olyan tündéri kis báty lehetne, és lesz is, legalábbis imádkozom érte folyton..............
Pénteken lesz a vérvétel, szóval még jópár nap. Szerintem most fogok tesztet csinálni. Bár utálom a teszteket, de ennek ellenére lehet hogy csinálok, mert azt a borzalmas várakozást a BMC-ben a vérvételi eredményre, na azt lehet hogy még jobban utálom. Persze tudom, nyáron csináltam, és semmit nem mutatott, aztán mégis volt hcg. Hülye tesztek...de hátha most csoda lesz, és már itthon pozitívat mutat, és hátha már úgy mehetek oda, hogy tudom, hogy van valaki odabent!
Drukkoljatok nekünk kérlek!!!!!