Sajnos ma is negatív:(((( - a vérvétel lesz persze a tuti, és hát hátha....de szép lenne! De nem merek, nem is akarok túl bizakodni, így is elég nagy a koppanás megint....az elmúlt egy hétben két újabb barátnő, ismerős lett terhes, persze első próbálkozásra sikerült nekik - és nem irigykedek vagy ilyesmi, hiszen nekem is itt van Isti, de fel nem foghatom, hogy nekünk ez miért ilyen nehéz?? Miért tűnik újra szinte lehetetlennek?? Leszek vajon mégegyszer újra boldog kismama??
Most Isti szülinapjára készülve néztem át az elmúlt év videoit, és annyira csodálatos mennyit fejlődött, mennyi minden történt a kis életében ez alatt, tavaly még egy mászó kisbaba volt, most meg egy beszélő-futó-nevető-viccelő kisfiú! Olyan jó lenne mégegyszer megélni ezeket majd egy tesó mellett is! Olyan jó lenne látni, ahogy együtt játszik Isti a kistesójával! Amikor az első gyerekért küzdöttünk sosem gondoltam volna, hogy a másodikért is ugyanolyan sírós, kemény küzdelem vár ránk, és hogy az ember ezt is ugyanúgy akarja, vagy lehet hogy mégjobban, mert már tudja tapasztalatból hogy tényleg mekkora csoda egy bébi! Kérlek édes Istenem add, hogy csoda történjen holnapra, és legyek újra terhes!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése