Isti anyás lett...

Ma délután tesóm felajánlotta, hogy vigyáznak Istire, mert szabin vannak, mi meg menjünk el mozizni vagy ilyesmi. Kaptunk is az alkalmon, bár otthon maradunk kettesben, de nagyon jó délutánunk volt, főzőcskéztünk, romantikáztunk. Fél7re mentem is az én kicsikémért, már úton voltam pont mikor hívott a hugom, hogy mikor jövök, mert már nagy sír..... Amikor ott hagytam aludt 1órát, és utána a kajálást leszámítva sírdogált, hol nagyon hol kevésbé. Igazából amikor multkor anyuéknál aludt akkor is nyűgösebb volt, mint velem sokkal. Persze most ahogy megérkeztem elkezdett mosolyogni, és rögtön vidám lett. Amikor hazaértünk még Rupinak is úgy örült, hogy hangosan röhögött. Azt beszéltúk anyuval, hogy lehet hogy azt kéne, hogy most itt nálunk vigyáznak Istire, így megyünk csak el, mert akkor legalább otthoni környezetben van, és az is számít. A multkor anyósom itt vigyázott rá, majd kikérdezem, hogy ő mit tapasztalt, mert nem is beszéltünk erről. Mondjuk anyuék lakását azért már egészen megszokta, tény, hogy tesómnál kevesebbszer volt....remélem most nem érinti ez rosszul őt, de nem az ő hibája, hogy ilyen kis sírós volt! Egyszerűbben éreztem, hogy mi visszük Istit, ha már kvázi szívességet tesznek, és vigyáznak rá, de talán még kicsi ehhez, vagyis pont, hogy elég nagy ahhoz, hogy anyás legyen. Hihetetlen amúgy, hogy tegnap szuperül elvoltak a tesómmal akár két szobával odébb is, a családi ebéden, persze tény, hogy ott voltam a közelben...

Gondolom az is fontos, hogy gyakran vigyázzanak rá, szóval ki akarok ebben alakítani valami kis rendszert most, mert az jó lenne! Nyáron nyilván könnyebb volt, közelben a nagyszülőkkel.... Minden héten meg fogom kérni mindkét nagyit, hogy pár órára vigyázzanak Istire, hogy jól összeszokjanak! Amúgy mindezek mellett titkon csodás érzés, hogy valaki ennyire számít rám, és szeret engem, és valakinek ekkora biztonságot adhatok - azért mert én vagyok az anyukája! Persze a gyakorlatban könnyebb lenne, ha nagyszülőkkel, keresztmamival is jól ellenne Isti, de így is lesz, dolgozunk rajta:)