Megjött

Megjött. Úgy rendesen megjött. Olyan fura, annyi ideig kötöttem ehhez rossz, szomorú érzéseket, hogy őszintén bevallva, most is ki vagyok kicsit tőle. Pedig ez tiszta hülyeség, hiszen itt van a gyönyörű kisfiam, de mégis, mégis elfogott ugyanaz a szívszorítás, amit jó rég éreztem utoljára. Kell kis idő míg az agyam feldolgozza ezt úgy látszik, mert ez most valami új, ami még nem volt mióta itt van nekünk Istike! Talán amiatt van ez kicsit, hogy eddig eszembe sem jutott, hogy jöjjön a következő baba, de most, hogy reális esély lett rá, hiszen újraindult a szervezetem, kicsit megijedtem, hogy majd ez hogy fog menni.....de az is lehet, hogy megszokom majd ezt is, mint az élet részét, ahogy minden más nő is megszokja, és csak most az első alkalom hozta fel ezeket a régi érzéseket. Múltkor pont beszélgettem a barátnőkkel erről, hogy nyomtalanul eltűnt e belőlem az a hosszú keserűség - és azt mondtam, hogy tisztán bennem van azoknak az éveknek minden perce, de érzésre már nincs, csak agyilag emlékszem. Most mintha visszajött volna ebből egy picurka, mintha picit megint összeszorulna a szivem, hogy most sem sikerült! Mekkora hülyeség ez, közben meg itt simogatom a kis Drágám talpacskáját!!!!! Szóval husssssssss rossz érzések, gondolatok - vissza teljes boldogság!!!!!!!!!!!!!!!!

Ma van amúgy a férjem szülinapja. Első szülinap, mint apuka:))))))) - reggel úgy keltettem, hogy Istit a hasára dobtam, és együtt bújtunk oda hozzá! Tavaly ilyenkor már a hasamat simiztük, hogy ott van a legnagyobb ajándék, most meg már itt fekszik közöttünk, és pörög-forog...mi lesz itt jövőre?:)