Ausztria, Wolfgangsee - az első külföldi utunk hármasban

Mióta hazaértünk rohanok, alig volt időm ezt a beszámolót is megírni. Meg kellett csinálni a lakásban a nappalit,kicsit bababiztossá kellett tenni a terepet,mivel Isti hihetetlenül beindult! Olyan gyorsan mászik,és mindenhol felhúzza magát és feláll! A szőnyegeinket felszedtem,és most nem is tettem le, mert ilyen hosszú szálú darabok, nehogy Isti megegye. Szerencsére anyósomék pont tudtak kölcsönadni egy jó nagy,puha szőnyeget,most azt tettük le, nagyon szereti Isti. Voltunk IKEAzni,hogy vegyünk ilyen fiókzárakat,de kiderült, hogy megszüntették a ragasztós típust, így maradna a fúrós,de kizárt, hogy szétfúrjuk a szép konyhánkat,szóval ez ügyben nem tudom mi lesz. Vettünk konnektor dugókat, sarokvédőket...egész bababarátak lettünk:)) - de még mindig van mit pakolni....

Annyira cukor Istike, hogy követ a lakásban, megyek pisilni, jön utánam, főzök, jön oda:))))-és Rupival is egyre jobban vannak, azt veszem észre, hogy Rupi is keresi a társaságát,odaviszi neki a játékát,odafekszik mellé!

Na térjünk rá az utazásra, mert megint mindent írok, csak beszámolót nem: 

Szerda: ekkor indultunk, kb 8-kor reggel. Isti szinte végig aludt az úton. Kétszer álltunk meg, akkor volt tízórai meg ebéd, kis játszás - 4re érkeztünk. Nagyon jó szobát kaptunk,elég nagy előszoba is volt hozzá,így Isti ott aludt, szinte ugyanúgy külön szobában. A panzió csodaszép volt, mesebeli helyen! Egy vadaspark közepén, a teraszunk alatt legeltek a szarvasok, őzikék. Ezt itt a reklám helye, de komolyan, belinkelem ide a helyet, mert nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki errefelé szeretne utazni:

http://www.kleefeld.at/

Délután sétáltunk egy nagyot a parkban, ekkor felavattuk a kölcsönkapott Bondolinot. Élvezte Isti, a hátamon jött, tök jól elvolt, és én is jól tudtam cipelni. Kicsit utána akarok majd nézni, hogy ezt pontosan meddig lehetne használni, mert az biztos, hogy szükségünk lesz majd valami olyan hordozóra, amiben jól tudom a hátamon cipelni kirándulássokkor a kis fiatalurat - és nem, nem vagyok hordozó mániás, de egyszerűen ezek olyan jó funkciók, most is meg lettünk volna lőve enélkül!  Este a szállóban vacsiztunk, na ez már annyira nem volt egyszerű, elég nyűgi volt már Isti, de azért így is nagyon finomat ettünk - a vadasparkból származó menüt.

Csütörtök: éjjel nagyon jót aludt Isti, reggel olyannyira jót aludt még, hogy babyőrrel mentünk le reggelizni,szerencsére elért odáig, és ő végigszunyálta még a reggelinket is. Napközben elég sűrű volt a program, megnéztük Berchtesgadenben a Sas-fészket, itt nagyot kirándultunk hátihordozóval. Kicsit elbénáztam az öltözetet,mert mindenki túrabakancsozott, én viszont strandpapucsban és miniszoknyában másztam a hegyet, Istivel a hátamon:))-de élveztük! Délután bementünk sétálni Salzburgba. Hazafelé már elfáradt Isti az egész napi nyúzástól, ráadásul kifogtunk egy dugót is, így kocsiban etetés volt - mert akkora ordítás volt, hogy nem volt mit tenni.... szerencsére egész jól sült el, szépen bekevertem neki a tejpépet kis gyümivel, és megetettem amíg a dugóban araszoltunk. Amúgy szépen ette Isti az üveges Hipp ételeket, mert azt vittem, egyedül az ebéddel volt néha kis gond, mondjuk a fele mindig lecsúszott, de abból nem ment le sokszor az egész adag. Volt amelyik jobban ízlett neki, de volt amit nem szeretett. Mondjuk nem csodálom, kicsit kutyakaja szaga van ezeknek számomra is, szóval már a házi kosztra való visszaállást vártam nagyon. A szállóban nagyot játszottunk, a padlószőnyeges szoba szuper volt, és nagyon jól megtanult mászni a kis drágám. Lementünk szaunázni is, csak mi voltunk lent....hát ennél jobbat nehéz elképzelni, mint amikor egy fincsi szauna után, nézem az ablakból a legelésző őzeket, közben meg Isti mászik oda, és hangosan röhög a kukucsozáson! Olyan nagyon boldogságérzésben voltunk....egyszerűen tökéletes volt a pillanat! Este korábban lefektettünk, és babyőrrel mentünk le vacsizni,ami tök jó ötlet volt, mert így nyugiban ehettünk, és volt kis kettesbeni program is. 

Péntek: Hallstattban kirándultunk, csónakáztunk a tavon, nagyon szuper étteremben ebédeltünk. Délután még fürödtünk is egyet a Wolfgangsee-ben, olyan szuper idő volt. Otthon kirándultunk még kicsit vadasparkunkban, este pedig boltban vett kis sonka&sajt&vörösborral kiültünk a teraszunkra szarvasbőgést hallgatni - na ez is egy "olyan" pillanat volt....

Szombat: Reggel nekiindultunk, megnéztük a Liechtensteinklamm nevű vízesést, ami kb egy 2 órás kirándulás volt. Ez is fantasztikusan szép volt, friss hegyi levegő, gyönyörű táj. Ekkora az volt a terv, hogy egy Goldegg nevű falucskában alszunk egy másik szállóban, amit ajánlottak, hogy nagyon szuper, ugyan kicsit drága, de megéri - hát úgy gondoltuk egy estére belefér. A vízesés után irányba is vettük a hotelt, mert Isti már kezdett éhes lenni. Megérkeztünk, becuccoltunk...ami ugye egy gyerekes utazás esetében nem kevés holmit jelent...majd észrevettük, ahogy magyarázta a panziós, hogy nem per szoba 90 EUR a szoba, hanem per fő.........ÁÁÁÁÁÁ, na ettől kicsit megrémültünk......és ciki, nem ciki sarkon fordultunk a millió motyónkkal, és mondtuk, hogy sorry, de mi félreértettünk valamit, és elhúztunk. Azért durva lett volna 200 EUR-ért aludni valahol, ami nem is volt olyan extra extra hely! Na így szállás nélkül maradva indultunk tovább, vagyis kb egy sarokkal odább megálltunk, és egy tök jót piknikeztünk, megetettük Istit egy játszótéren a tóparton. Utána úgy határoztunk, hogy odébbállunk, és átmentünk Zell am See-be. Nem semmi kis városka ez is, igazi kis gyöngyszem a tóparton a hegyek között. Mondjuk kb csak 4-5 csillagos szállók voltak, és minden tele volt arabbal, ami kicsit rombolta a hely hangulatát, de végül a hegyen kifogtunk egy szuper kis wellness szállót jó áron, és ott aludtunk.

Vasárnap: indulás haza, sajnos....de előtte még felmentünk a sífelvonóval a Schmittenhöhe tetejére, ahol éppen egy őszi fesztivál volt, kicsit sétálgattunk, nézelődtünk. Az utazás hazafelé is szuper volt, vagyis sejtettük, hogy a vége nehézkes lesz, az is volt, mivel 5 után azért nyűgös Isti, hiszen elfárad. Így is volt, az utolsó 1 óra nagyon hosszú volt, végig énekeltem az összes dalt amit tudok neki, végig játszottam az összes játékot, végül az iphone segített, azon kicsit még zenét hallgattunk, de alapvetően azért ezt már sírdogálva töltette. Balatonra érkeztünk, ott még volt egy pár órás örömködés a nagyszülőkkel, akik vagy egy hete nem látták a kis unokájukat, és majd szétszedték :).  

Lényeg ami lényeg, hogy csodálatosan jól éreztük magunkat, és bár jártunk sok szép helyen az elmúlt években, mégis ilyen boldogságban soha sehol nem voltunk még, hiszen most először nem volt egy pillanatnyi szomorúság sem bennünk, amikor megláttunk egy babakocsit tologatópárt, hanem mi voltunk az a BOLDOG BABAKOCSIT TOLOGATÓ PÁR :))))))). Remélem mostantól minden utazás ilyen szuper lesz majd, és ennyire szép élmény.