Isti, Rupi meg én, egy hétig hármasban: Apa elutazott :(((

István elutazott 1 hétre dolgozni Ausztriába egy kiállításra, így hárman maradtunk itthon: Isti, Rupi meg én. Ennyi időt még nem voltam egyedül mióta megszületett Istike.....igazából tudom, hogy jól megleszünk, és minden rendben lesz, de azért mégsem olyan könnyű ez így, különösen, hogy itt van Rupi is. Egyfelől szuper, hogy itt van, olyan jó kis társaság, és imádom - de azért nem könnyű napi 3x levinni őt gyerekkel együtt sétálni. Szép időben azért persze nem nagy feladat, sőt, nagyon jó kis program, de ha esik...jaj...el is megyek ma a Brendonba és veszek esővédőt a babakocsira, mert hát esőben is menni kell, ez most az az eset. Szerencsére Rupi iszonyatosan jófej és rugalmas kiskutya, így nem gond neki, ha reggel csak fél10 felé megyünk ki, amire felkelt Isti, és összeszedem magunkat. Este meg azt tervezem, hogy fél8kor kivisszük még, és utána ha hazaértünk jön a fürdetés - kár, hogy már sötét van olyankor - de majd összeszervezek barátnőkkel kutyasétiket, meg a hugicám is átjön valamikor (ő most ideköltözött tök közel, olyan jó, mert így sokat tudunk talizni, meg ilyenkor tud segíteni is, ha kellene). Biztosan gyorsan el fog menni az idő, sok programot is szerveztem direkt, hogy minden nap legyen valami. 

Holnap például megyünk délelőtt a MÜPÁba babakoncertre, délután meg babaúszásra első alkalommal. Nagyon kíváncsi leszek mindkettőre, majd beszámolok persze. 

Azt hiszem vége a szoptatásnak. Isti mostanság remekül alszik, hála az Égnek, este fél9től reggel 9-n10ig nyomja általában, így éjjeli etetés nincs. Esténként van még szopi, vagy valami hasonló, de kap mellé még tápit is, mert ez nem elég neki. Ilyenkor még azért szerette ezt a részt, reggel már kevésbé, akkor már túl izgatott, menne játszani, mászni, stb...de pár napja azt látom, hogy már ez sem igazán érdekli, párat szív, de ennyi, mindenesetre ez már tényleg csak játszás és nem igazi szoptatás. Szóval azt hiszem, hogy ennyi volt, lezárul ez a része kettőnk kapcsolatának. Vicces, hogy valahogy mindig is a 6 hónapot mondogattam magamnak, hogy addig szeretném szoptatni, és csak az legyen meg - úgy látszik működik ez a tudatalatti irányítás, mert most 6 hónapos ugyebár pont. Szép volt nagyon ez a meghitt, csak anya-gyermek kapocs, és picikét sajnálom, hogy vége, hiszen ez azt jelenti, hogy már olyan nagyfiú, és olyan gyorsan nő....de ugyanakkor nagyon is elégedett vagyok, és nem vagyok egyáltalán csalódott vagy bármi ilyesmi, hogy vége (csak mert sokan ezt kérdezik?!?!). Igazából azt hiszem a szívem mélyén én is ezt a 6 hónapot akartam, és így is lett - szóval teljesen jó ez így, különösen, hogy úgy lett vége, hogy azt látom neki nincs már rá igénye,  nem az én tejcsim fogyott el hirtelen. Jó fokozatos dolog volt ez az átállás a szilárd ételekre, és szerencsénkre olyan jól eszik is mindent! Persze tudom vannak akik még bőven szoptatnak 1-2 éves korig, de az amúgy sem én lennék. Azért sosem felejtem el azokat a csodás pillanatokat, amikor ugyan hulla fáradtan egy-egy éjjeli etetésnél szopizott, és amikor elég volt neki, lecuppantotta magát, nagyon sóhajtott, és elégedett pofival aludt tovább a cicimre hajtva a fejét...........

Na megyek, mert sok a tennivaló, aztán majd mesélek a holnapi programokról.