Injekciók

Egész jól bítom eddig a hormonokat, bár már érzem a petefèszkeket, pedig még van jópár nap. Az injekcióktól viszont ki vagyok, azt régen jobban bírtam, most valahogy az egész hasfalam sajog már tőlük, és kezd lilulgatni is. A legjobban a pergoveris beadása fáj....a többi ehhez képest semmiség, a gonalt például kb meg sem érzem. Isti olyan cuki volt ma reggel, a férjem adta be az injekciókat, és a pergoveris után hát sziszegtem kicsit, nem bírtam ki, és erre Isti nézett rám, majd mondta hogy Papa,nézve az apjára hogy most miért van ez velem, majd mutatott rám elképedt arccal, és odajött és megölelt! Annyira édes!!!! Annyira más így injekciózni, a múltkor reggeli rohanásban aközben szúrtuk be őket miközben Istit itattam tápival....

Egyenlőre agyalni sincs időm, de tudom hogy úgyis a beülti utáni idő a nehezebb, így most még nagymellénnyel mondhatnám hogy milyen jól bírom lelkileg, az a 10-12 nap a húzós, amikor várunk-várunk-várunk, és reménykedünk, imádkozunk, hogy a JóIsten adjon nekünk újra egy kis csodababát!