Ma megírom a levelet a német profnak...

Nagyon köszi Mindenkinek a hasznos infókat, mindennek utána fogok járni.

A húsvét jól telt, Balatonon voltunk családdal, sokat pihiztünk, és persze rengeteget ettünk ebben a rossz időben. Nem mondom, hogy közben nem jutott jópárszor eszembe, hogy 2 hete még azt reméltem, hogy majd húsvétkor egy UH képpel elmondhatjuk a családnak, hogy végre kismama vagyok - de azért igyekeztem jókedvű maradni.

Most hívott egy barátnőm, megint terhes - most lesz a 2. babája,  és bizony amikor elmondta hogy az elsővel terhes én már akkor több éve szerettem volna babát, és most ő megint terhes, és én meg még mindig nem....nem irigykedem, ne értésetek félre, de hát ezeket a pillanataokat valahogy annyira nehéz megélni. Persze ez alatt a sok idő alatt azért fejlődtem bőven, amikor az első babáját elmondta, hogy terhes, akkor még sírtam is, hogy miért ilyen igazságtalan az élet, hogy neki sikerülhet és nekem miért nem - de most már nem vagyok ki ennyire, valahogy megtanultam elfogadni azt, hogy ez az élet rendje, ez a normális, hogy egy pár elhatározza, hogy babát szeretne, és akkor pár hónapon belül jön is az a baba, és én vagyok csak sajnos az abnormális kivétel. Egy biztos, komoly edzést ad ez az egész az embernek, hihetetlen, hogy mennyit változok ezalatt a pár év alatt, és mennyi mindenről másképp gondolkozom....az tuti, hogy nagyon durva kitartást, és türelmet tanulok most - csak azt tudnám már hol a vége, és meddig kell még ebben a tanuló időszakban lennem?!?

Mindeközben egy másik kedves barátnőmnek pedig tegnap volt a petesejt leszívása, és borzasztó, de nem lett egy petesejtje sem 6 tüszőből. Ő már idősebb, 40 feletti, de akkor is - ez már sokadik lombikja volt, már nem is támogatott, hanem fizetős...nagyon sajnálom szegényt, ez borzalmas érzés lehet. Ő is Zeke betege, és a doki most azt mondta neki, hogy nem is érdemes szerinte tovább hajszolnia magát, mert nem fog már sikerülni, és sokkal több értelme lenne, ha donorpetesejttel csinálá a dolgokat. Mondtam neki, hogy ha már lenne 2 gyerekem, én bitosan adnék neki petesejtet! Annyira nehéz helyzet lehet ez, és mesélte hogy olyan nehéz normális donort találni. De meg is értem, talán én is másképp gondolkoznék erről, ha elsőre összejött volna nekünk is a baba - de most hogy tudom milyen helyzetek is vannak, és hogy mennyire kell ilyenkor az embernek a segítség és a támogatás, biztos vagyok benne, ha már lenne gyermekünk én bevállalnám, és adnék neki sejtet - hiszen ez neki azt jelentené, hogy jó eséllyel anyuka lehetne, és biztosra veszem, hogy csodás lenne ebben a szerepben, amire már igazából olyan régóta készül!

Visszatérve a saját dolgaimra, ma megírom a levelet a német professzornak, aki remélem mihamarabb válaszol, és lesz valami előrelépés az ügyben - illetve felhívom ezt az Európa patikát is, hátha szerencsém lesz...ja és mindjárt bejelentkezem Zekéhez is egy egyeztetésre következő indulást illetően.