Egy hete hogy megtudtam a rossz hírt....nem sok idő, de azért talán kicsit már jobb, de a hangsúly sajnos még minidg a talánon és a kicsin van....
A hétvége jól telt, jól telezsúfoltuk magunkat programokkal, hogy ne is legyen időnk otthon agyalni a rossz dolgokon. Szombat este elmentük egy szülinapi buliba, nagyon jól sikerült, reggel fél5ig nyomtuk, és mondanom sem kell eléggé be is rúgtunk. Valahogy úgy éreztem, hogy ez most kell, hogy kiengedjem a fáradt gőzt, és kikapcsoljak - de azért nem teljesen sikerült, mert mikor hazamentünk, és otthon már lefekvéshez készültem olyan síró roham jött rám, hát persze, az alkohol felerősíti az érzelmeket, de ez tényleg nagyon nagy kiborulás volt, igazából nem is tudtam annyira magamról, csak sírtam és sírtam....végül a férjem jött és ágyba dugott - pedig ő addigra már én azt hittem mélyen alszik, de ezek szerint felébredt rám. Nagyon fura volt az egész, és nagyon rádöbbentett arra, hogy hiába próbálok jópofát vágni, és úgy csinálni, mintha minden rendben lenne, egyáltalán nincs így, és belül iszonyatos fájdalom van bennem még mindig!
DE: akárhogy is van, igyekszem pozitív maradni, vagy azzá válni, és arra koncentrálni, hogy sikerüljön a következő, és erre készüljek fel a lehető legjobban mind testileg, mind lelkileg! Holnap megyek megint jógára, alig várom - nagyon jó volt a múlt heti alkalom, igazi gyógyír volt, szóval most is nagyon jól fog esni!
Eszter, el kell keserítselek, nekem még két hónappal a műtét után sem sikerült átbillennem a másik oldalra, oda, ahol a pozitív gondolatok vannak túlsúlyban. A jóga viszont biztos szépen megtisztít és belső csendességet ad.
VálaszTörlés