Az emberek mindig kérdeznek

....és sosem hagyják abba! Amikor még fiatalok voltunk, egy 10 éve és összejöttünk, akkor azt kérdezték: ez komoly? majd mikor már látták, hogy az, akkor évekig azt kérdezték: nem lesz már eljegyzés? majd mikor ez is megtörtént, jött az, hogy mikor lesz az esküvő? Még össze sem házasodtunk már kérdezgették, hogy mikorra tervezzük a gyereket? Majd az esküvő után kérdezgették, hogy na nem jön még a gyerek? Elkezdétetek már a babaprojektet? Mikorra tereveztik a babát? Meddig vártok még a kis trónörökössel? Nem akartok fiatal szülők lenni? .... és ez ment éveken át....majd amikor már egyeseknek leesett hogy nem rajtunk múlik ez a baba dolog, és mi már nagyon is szeretnénk gyereket, akkor jöttek azok a kérdések, hogy: voltatok már orvosnál? találtak valamit? mi lehet az oka? férjed is volt orvosnál? hogy haladnak a dologk? kaptok kezelést? Aztán végre megtörtént a csoda, és terhes lettem. Akkor persze kérdezgették, hogy, hogy hogy most? Mi történt? És persze itt is jött a MIKOR, mikor fogok szülni? és hogy fogják hívni? és fiú vagy lány? és természetesen akarok szülni vagy császár? Majd megszületett Isti!!!! Azt hittem itt végre véget érnek az örök bizalamskodó kérdések, és kicsit fellélegezhetünk...... DE NEM! Adtak egy 6 hét szünetet, amikor "csak" annyit kérdeztek, hogy hogy vagyunk? És persze itt is volt kis bizalamskodás, hogy milyen volt a szülés, de akkor is ez a hat hét, két hónap végre arról szólhatott, hogy örülünk annak amink van, hogy egy egészséges kisbaba szülei lehetünk. Aztán nem tudom most megint mi történt, de újra beindult a kérdésgyár - az embernek sosem hagynak időt élvezni a pillanatot - és már kérdezgetik: lesz-e tesó? Mikorra tervezzük a kistestvért? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Ilyenkor elgondolkozom, hogy vajon azzal, ha azt mondanám, hogy nem karunk több gyereket véget vethetnénk-e ennek az információra éhes követelőzésnek? De nem szeretek hazudni, ezért szimplán csak annyit válaszolok, hogy igen, szeretnénk még kisbabát, hiszen ez a legnagyobb boldogság, DE tervezni már tervezek, mert ez egy rajtunk kívülálló dolog, és megtanultam, hogy ebben tervezni nem lehet, maximum kérni a JóIstent, hogy adjon még egy ilyen kis tündérkét majd nekünk - és ad, majd ha jónak látja. 

Az emberek nem változnak, mindig is kérdezni fognak, és mindig is bizalmaskodni akarnak, és azt gondolják, hogy mindenkiről mindent jogunk van tudni. Ilyen a mostani társadalmunk. Ebben a helyzetben csupán én változtam: megtelt a szívem szeretettel és boldogsággal, és meg sem érintenek ez a kérdések többé, mert már egyszer megkaptam a legnagyobb boldogságot, és itt van velünk. Egyszer persze remélem adhatunk neki majd kistesó(ka)t!