Most meg már itt ülök az orfiban Kiss Emeséhez várok. Őrület,egy nap két vérvétel! Régen az ilyesmi meg sem kottyant,meg az a rengeteg injekció sem...mit ki nem bír az ember szó és hang nélkül,csak sikerüljön. Hoztam fényképet ide Istiről, majd kikerül a falra,arra a falra amit mindig nézegettem,hogy majd egyszer remélem az én kicsikém is ott lehet! A BMCbe is vissza illene mennem majd egy fotóval...lehet egyszer majd ráveszem magam. Persze egy ilyen napot jól le kell szervezni,mert Istit nem akartam magammal cipelni,így leadtam Anyuhoz hogy vigyázzanak rá.
Délután ha még bírjuk akkor visszamegyek a szemészetre is, sajnos olyan könnyes,néha váladékos is Isti szeme. Szóval ma dokiknál töltjük a napot - de ez most más, más mint azokon a hosszú éveken keresztül...gondolom értitek mire gondolok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése