Mindjárt itt a péntek hajnal: és végre indulunk!

Annyira jó, már ma is este egy kicsit pakolászhatok, hogy ne holnap kelljen mindent a meló után! Alig várom, hogy induljunk, még az sem érdekel hogy pénteken tényleg hajnalok hajnalán megy a gépünk, tehát kelnünk szerintem 3 felé kell majd...de ez mit sem számít, a lényeg hogy kicsit kiszabadulok innen, és talán az egyfolytában zakatoló agyamból is - és elengedem magam végre! Nagyon régóta nem vártam ennyire utazást - szóval jónak kell lennie :).

Ma délelőt elmentem az okányirodába a születési anyakönyvi kivonatokért, olyan furcsa volt, most először mondtam ki más előtt szóban, hogy örökbefogadás miatt van erre szükségem - remélem hogy nem kell majd a végén felhasználnom, és születik saját gyermekünk, de igazából, ahogy így kimondtam nem is éreztem egyáltalán idegennek, vagy ilyesmi....összehasonlítva sokkal tovább éreztem azt idegennek, és nehezen kimondhatónak, hogy "meddőségi" klinikára járunk. Egyébként is utálom ezt a "meddő" szót, ez olyan megbélyegző, különösen hogy akik ebbe benne vannak, mind bíznak abban hogy ez csak egy átmeneti állapot, márpedig ez a szó olyan véglegesen megbélyegzőnek tűnik! Igazán ki kéne találni helyette valami kevésbe bántót, valami olyat, amiben benne lenne az, hogy valóban most nem sikerül, de reménnyel és vágyakozással vagyunk teli, hogy ez változzon!

Más hasznosat már azt hiszem nem is tudok írni, mert már igazából tényleg csak azon kattogok, hogy milyen ruhát, cipőt pakoljak :) - szóval Mindenkinek nagyon szép 7végét, és élvezzétek ki, akik nem utaztok, hogy csodás idő lesz itthon, ahogy az előrejelzéseket néztem +10 fokkal melegebb mint Barcelonában (jellemző, hogy pont most lépünk le), szóval használjátok ki a nap első igazi nyári sugarait - azért reménykedek hogy nekünk is jut majd belőle, és kicsit kifekhetünk a tengerpartra is!

Válasz a német professzortól, végeztünk az örökbefogadási tanfolyammal

Tegnap megjött a válasz email végre a német professzortól. Már jövő hét péntekre ajánlottak egy időpontot a találkozásra. Az árakról először persze semmit nem írtak, majd visszakérdeztem újra, és ezután már megadták, hogy minimum 500-600 EUR a vizit díja, és ha szükséges bármi egyéb vérvizsgálat (márpedig nyilván így van), akkor ez természetesen még pluszban fizetendő lesz. Ahogy így számolgatom ez kb 800-1000 EUR, szóval egy IVIG ára, és akkor még nem is 100% hogy felírja a gyógyszert, és persze még a ki is kell váltani azt sok-sok pénzért. Úgy döntöttünk ennek ismeretében, hogy ezt az utat most kicsit pihentetjük - nagyon sok idegeskedés, és kiadás lenne ez most. Vagy el tudjuk intézni hogy valaki felírja itthon ezt a cuccot, vagy ha nem akkor ez most lekerül a napirendről, és max akkor hozzuk elő újra ha nem sikerülne a most következő lombik sem, de annak sikerülnie kell!!!! Inkább azon drukkolok most, hogy induljon be az az fcr blokkoló mérés, és akkor azt megcsináltatom, és max ha kell beadatok egy IVIGet.

Képzeljétek ezt sem írtam tegnap, de végeztünk az örökbefogadási tanfolyammal is a hétvégén, meg van az alkalmassági papírunk, mostmár csak a gyámhivatali határozat kell - meg persze ahhoz még be kell szerezni egy jópár dolgot: születési anyakönyvik, házassági, jövedelemigazolások....na szóval sok dolog, és sok utánajárás - és még mondják hogy egyszerű ez az ügyintézés! Jó lenne, ha ez is lezongorázódna a lombikig, nem szeretnék akkor ügyintézést. Egyébként nagyon megnyugtató, hogy meg lesz ez a papír, valahogy ha a kezemben lesz úgy érzem lesz egy "mentsvárunk", ami tényleg 100%-osan biztosítja nekünk hogy előbb, vagy utóbb szülők lehessünk! Ettől függetlenül persze nem mondtam le hogy sikerüljön a lombik, sőt feladni sem tervezem még egyáltalán - de amíg az örökbefogadásból lehetne bármi is a gyakorlatban az még minimum 4-5 év, és ha azt vesszük, az még pont annyi idő, amennyi ideje próbálkozunk. Úgy gondolom ezalatt nagy utat jártunk már be, és talán közelebb is vagyunk már a célhoz - szóval remélem már nem is kell ennyi idő, hogy ténylegesen célbe érjünk, és valóra váljon az álom! De ha ez valamiért mégsem valósulhat meg, akkor ott lesz ez a másik út....lehet hogy sokan ezt olvasva azt mondják, hogy az ilyen pároknak ez egy "ha ló nincs jó a szamár is" eset - de szerintem ezt nem szabad így nézni. Az valahol természetes hogy mindenki vérszerinti gyermeket szeretne, és az lenne az ideális világ, ha mindenkinek aki akarja születne is, és akinek születik az örülne is neki, és felnevelné. De az élet nem ilyen kerek - és sokszor nem ilyen álomszerűen alakulnak a dolgok, de talán kicsit kiegészíti egymást a két oldal, és azok a gyerekek akiket nem tudnak a vérszerinti szülők felnevelni nagyon jó helyre kerülnek, olyan emberekhez, akik évek óta rájuk várnak, hiszen velük lesz teljes a családjuk, és az, hogy az ehhez vezető útnak van egy olyan állomása, hogy szerettek volna ők is saját gyereket, de nem születhetett, szerintem nem vesz el semmit sem ennek az értékéből!

Már csak 3-at kell aludni.....és irány Barcelona!!!!!!!!!!!

Már csak pár nap és utazunk :)))))

Nagyon köszönöm, hogy ajánlottátok nekem ezt a Sejteink c. filmet! Jó volt végignézni, és egy pillanatra kívülről látni magunkat, hiszen mi is ezeken megyünk keresztül. Ami a legjobb, hogy végül mindenkinek sikerült, és előbb vagy utóbb de mindenki anyuka lett - nagyon remélem hogy az életben is így lesz, és tényleg csak idő és kitartás kérdése az egész.

Annyira várom a pénteket és hogy utazzunk!Olyan jó lesz! Egy szépséghiba lesz talán, hogy szerintem pont a hét második felében fog megjönni....de sebaj, az nálam úgysem olyan vészes, szóval ez nem ront el semmit!

Egyébként olyan durva, hogy pont ma 4 hete, hogy kiderült, hogy mégsem sikerült, és elindult lefelé a hcg - olyan gyorsan megy az idő...mindjárt indulunk is a következő lombikkal, ami remélem végre meghozza senkünk is a várva várt sikert!

Jó hír, hogy talán hamarosan beindul egy magánlaborban is az fcr blokkoló mérése, és nagyon drukkolok, hogy ez pár héten belül tényleg megtörténjen, és akkr még a lombik előtt meg tudnám ezt nézetni - utána pedig ennek eredményétől függően könnyebb lenne döntenem, hogy akkor most hagyom az immunkezelést vagy beadatom azt az IVIGet/GSCF injekciót!

Feszültség

Annyira feszült vagyok mostanában. Nincs rá igazából különösebb okom a szokásosokon kívül...de most valahogy úgy látszik ez nagy súllyal nehezedik rám. Minden reggel arra ébredek, hogy nagyon feszül, szinte fáj a vállam, mert éjjel ökölben tartotom a kezemet és annyira szorítom, hogy ettől megfájdul. Próbálok lazítani, tegnap is voltam jógán, ami szuper volt, este ittam egy pohár vörösbort, hátha...de reggel megint így ébredtem. Gondolkozom rajta hogy ma beveszek egy nyugtatót majd, nem is tudom mi lenne a jó, de nagyon jól esne végre egy pihentetőt aludni, és nem úgy ébredni reggelente, hogy ki vagyok merülve az éjjeli feszültség miatt.

Lehet hogy el kéne mennem egy masszőrhöz? De nem tudok olyan jót, aki normális áron is lenne...és nagyon nem akarok most erre sok pénzt költeni.

Biztos közre játszik, hogy most kezdenek körvonalazódni a dolgok, és egyre többet gondolok a következő lombikra, és az előkészületekre, még minidg dillemázok kicsit, hogy mi legyen az immun dolgokkal - nem könnyű erről dönteni.

És még valami, amin eléggé felhúztam magam: kiderült hogy igaz az, amit Kretty is már írt nekem, valóban felírhatná ezt a GSCF csodaszert magyar doki is egy európia receptre, és akkor kiválthatnám az Európa Patikában, mert ők behoznák simán. DE Fülöp nem vállalja hogy felírja, nehogy megharagudjon rá az OEP vagy mi.....ez igazi szemétség! Elvárja, hogy kimenjek egy külföldi dokihoz, sok-sok pénzt elköltsek rá, és rengeteg macerát végig csináljak, és közben meg neki csak egy receptet kéne írnia?!?!Persze tudom, hogy felelősség egy ilyen recept, de hiába írja fel ezt egy német doki, ha itthon úgyis az ő felügyelete mellett adnám be magamnak - nem értem miért kell kitennie ennek, és miért nem akarja megkönnyíteni a dolgokat?! Szóval most ha találnék egy magyarországi orvost aki felírja, akkor nagyban megkönnyíteném a dolgomat! Mindegy, gondolom ilyet nem lehet majd találni, de azért persze kérdezősködök - nem akarom ezzel is stresszelni magam, különösen hogy már úgy voltam vele, hogy nem is foglalkozok ezzel, de olyan idegesítő, hogy ez igazából ennyire könnyen is mehetne!

Abban bízok, hogy talán majd Barcelona is segít, és hogy ott talán tényleg ki tudok kapcsolni, és elengedni magam!Már csak 1 hét és 2 nap és indulunk :))))

Rengeteg a mesélni valóm: válasz a német proftól, látogatás Zekénél, utazunk Barcelónába, és TEGYESZ

Alig volt időm írni a múlt héten, pedig egész sok dolog történt.

Először is válaszolt a német professzor - és sajnos úgy fest ki kell menni hozzá személyesen, mert így a nagyvilágba, ismeretlenül nem hajlandó fekírni nekem a receptet. Visszaírtam, és megkérdeztem, hogy mennyibe kerülne nekem ez a látogatás, de egyenlőre még nem válaszolt, pedig nagyon kíváncsi vagyok!

Péntek este elmentem Zekéhez egy konzultációra. Nagyon aranyos volt, és ahhoz képest, hogy péntek este 8volt igazán rendesen sok időt szánt ránk, hogy mindent alaposan átbeszéljünk. A terv az, hogy újabb long protokollos lombik lesz, ami a következő ciklusból indul is (elvileg máj 1 körül jön meg, és a kövi végén már indul a gonanpeptyl - és így talán pont jó lesz a június 10-e körüli punkció) - ebben is nagyon aranyos, és rugalmas volt Zeke. Fel kell őt keresnem a BMC-ben ha megjött, és akkor mindent még részletesebben pontosítunk majd. Azt mondta, hogy most ő még több hormont szeretne adni, azaz egy még durvább protokoll lesz...szerinte így még több és akár jobb embriókat is el tudunk érni, meg esetleg azt is, hogy több 5 napos blasztobaby maradjon majd, akár fagyasztára is. Abban is megegyeztünk, hogy most nem csak 2 embriót teszünk vissza, hanem 3-at, vagy mind 5 naposan, vagy double shoot-tal: egy 3 napos, két 5 napos...de erről persze majd még közben egyeztetünk, és ezt majd az élet úgyis alakítja, hiszen függ az embriók számától. Aminek nem annyira örülök, de meggyőzött ebben is, hogy megint csinálni fog egy kaparást, és most nem is az előző ciklusban, hanem már a gonapeptyl szedése alatt, amikor az a mensi megjön, aközben. Ez eléggé rosszul hangzik, különösen, hogy ez a múltkor eléggé fájt......sőt, a hideg kiráz, ha a lamináriára gondolok - de ahogy Zeke fogalmazott: "kövessük azt a receptet, ami már majdnem bevált, és max arra erősítsünk rá, de ne vegyünk el belőle" - és igazából ezzel nem tudok, és nem is akarok vitatkozni. Kérdeztem, hogy nem félő-e, hogy most hyperstimu lesz, hiszen a múltkor is nagyon a határon mozogtunk, eléggé tele volt a hasam vízzel, sőt ugyebár volt az a púpom is - persze kibírtam, és csak pár nap volt a kritikus, de hát akkor is....erre azt mondta, hogy ő valóban nagyon a hyperstimu és a nem hyperstimu közötti vékony határon szeret mozogni, mert szerinte abból lesznek a legjobb embriók, és abból lesz a legtöbb terhesség, és szerinte nálam ez most még belefér, hogy emeljünk kicsit - persze azt is hozzátette, hogy kellemesebb biztosan nem lesz mint a múltkor, szóval azért erre készüljek fel.

Kikérdeztem őt is erről a GSCF inejkcióról. Neki az az álláspontja, hogy egyenlőre felejtsem ezt el, és ne ebbe fektessen az anyagi, lelki és fizikai energiáimat - hanem koncetráljak most erre a lombikra, és ha netán nem sikerülne, majd akkor menjek csak ezután - de ő egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy ez kell nekem, sőt...utalt arra is, amit már ugye én is mondtam, és érzek, hogy nehogy ezis csak az embryogenhez hasonló cucc legyen, mert neki arról sincs jó véleménye igazán. Sőt szerinte nekem egyáltalán nem kellene immunkezelést kapnom, tehát IVIG-et sem. Ezzel azért persze vitatkoznék, hiszen ha másra nem, akkor legalább az anti-spermium eredményeim javítására jót tett az IVIG, de hát ehhez viszont drága cucc...jaj, anniyra jó lenne, ha már működne a G1-ben az fcr blokkoló mérése!!!Nagyon jó lenne valahol egy biztos támpontot kapni egy vizsgálat keretében, hogy most kell nekem ez az IVIG vagy nem?!?! Lehet az is, hogy elég lenne, akkor kapnom, ha végre terhes lennék, de az is lehet hogy akkor sem kell....borzasztó, hogy nem lehet tudni. Igazából ennek ellenére én beadatnám, de amikor Fülöpöt is megkérdeztem erről, akkor ő is azt mondta, hogy nem tudja biztosra mondani, hogy kell ez nekem, de ha megkapom, akor legalább 100%-an be vagyok biztosítva - tehát ártani nem ártunk vele, de azt nem tudja ő sem a vizsgálat nélkül, hogy kell e ez nekem biztosan vagy nem. EZ MOST NAGYON NEHÉZ DÖNTÉS! Mit csináljak, intézzem a német gyógyszert? kapjam IVIG-et 250.000, - Ftért? idegeskedjek az IVIG beadása körüli hercehurcán? Vagy hagyjam az egészet, és koncentráljak csak a lombikra? -------- nem akarom, hogy később ha nem sikrül, akkor hibáztassam magam, hogy "bezzeg, ha IVIG is lett volna", de ugyanakkor pedig mióta tudom, hogy most jön a kövi lombik végig azon idegeskedek, hogy jaj de nagy macera lesz megint IVIGet intézni, a német prof csodaszeréről meg nem is beszélve -és hogy a múltkor is, amikor ezzel kellett foglalkoznom, akkor teljesen rossz idegállapotban készültem a lombikra, a legutóbb pedig nyugalommal, mert tudtam, hogy mi történik, minden el van intézve, stb...szóval nagyon nagy a dilemma.

Most kicsit arra hajlok, hogy hagyom ezt az egész immun dolgot, és bízva Zekében, tényleg a lombikra koncentrálok, és arra, hogy sikerüljön - aztán ha terhes leszek, még minidg beadathatok IVIGet, ha úgy gondolom majd akkor. Ez a megoldás biztos, hogy sokkal stresszmentesebb lenne, és abban nagyon hiszek, hogy szinte az a legfontosabb. De azért persze még rágódok rajta kicsit....

Egy jó hír: május elsejés 7végén elutazunk!!!!!!!!!!!!!Megyünk Barcelónába!!!!!!!!!!!!!Annyira jó lesz :)))))))) - eztutána Zekés találkozó után végleg úgy döntöttünk hogy menni kell, nagyon kell a kikapcsolódás,és hogy rákészüljünk, erőt gyűjtsünk a lombikhoz, szóval, ha utolsó fillérekből is, de megyünk (ha persze nem lenne immun kezelés, akkor sok pénzt is spórolnánk - de maga a lombikos hormonok viszont tutira többe kerülnek majd, ha Zeke rá akar erősíteni).

És még egy érdekesség: már régebben írtam az örökbefogadással kapcsolatosan - nos 7végén voltunk, illetve jövő 7végén még megyünk a TEGYESZhez erre az alkalmassági tanfolyamra. Nagyon érdekes volt, 21-en vagyunk a csoportban, és persze mondanom sem kell, hogy mindenki csomó lombikon van túl, illetve van még benne. Az első két napot egy pszihológus tartotta, nagyon hasznos volt. Érdekes dolgokról beszéltünk, és arra jöttünk rá, hogy szülőnek lenni sem könnyű feladat, de bizony örökbefogadó szülőnek még sokkal nehezebb. Szerintem akkor is nagyon hasznos ez a tanfolyam, ha végül mégsem örökbefogadunk, hanem adja Isten, és lesz egy saját gyerekünk, hiszen nagyon érdekes dolgokat hallunk, csomó mindent más megvilágításból látunk - és nagyon jó felkészítést kapunk sok kérdésben. Arról meg nem is beszélve, hogy sokkal közelebb hozza hozzánk magát az örökbefogadást is. Szóval nagyon tetszik! Igazából ez most úgy érzem lelkileg is nagyon jó, megerősít, és biztosít abban, hogy mindenképp anyuka leszek, és hogy talán nem baj, hogy még van időm jobban készülni is rá, hiszen a mi kisbabánk egy igazán várva várt kis csöppség lesz!!!

De jó lenne, ha sikerülne a következő lombik, és végre a pocakomban érezhetném ezt a várva várt kis tündért!Most hogy már látom magam előtt az időtervet nagyjából, sokkal jobban vagyok, és úgy érzem tudok rákoncentrálni és hinni a következő beültetésben - persze még mindig kiborulok néha, de ott lesz Barcelona, ott majd teljesen feltöltődök, és kikpacsolódok, legalábbis ezt várom tple nagyon!

Még minidg a levelet írom....

Tegnap nem sikerült befejeznem a levelet a német profnak...nem is olyan egyszerű ezt megírni, és nem is amiatt hogy angolul kell írnom, hanem egyébként is nagyon nehéz összeszedni, hogy milyen kivizsgálásaim voltak, miken mentem keresztül az elmúlt években....de igyekszem: már egy 2 oldalams anyagnál tartok! Remélem nem az lesz hogy meglátja és végig sem akarja olvasni!

Bejelentkeztem Zekéhez, e héten péntekre kaptam időpontot, szóval megyünk, és most egyeztetjük majd le a következő lombik indítását!

Képzeljétek ma reggel amikor voltam futni a kutyával elestem, mert megállt egy másik kutya miatt a kiskutyám, és én meg el akartam húzni, és szó szerint átestem rajta. Szép látvány lehettem, de ez mind hagyján, de persze letettem a tenyerem, és valahogy a jobb kezem erősen megütöttem, mert azóta is nagyon fáj a tenyeremnek az a puha része a hüvelykujj alatt, és be is dagadt és be is kékült. Remélem nem lesz belőle komolyabb dolog, mert már volt rossz élményem kéztöréssel kapcsolatban: egyszer egy snowboard balaeset miatt 2x műtötték, csavarozták, lemezezték a kezem - szóval most nem kérek ilyesmiből! De azért nem hinném hogy eltört, nem is nagyon tudna ott mi eltörni, legalábbis ebben bízok. Dokihoz egyenlőre nem megyek, járok én eleget orvoshoz más miatt, ezért nagyon nincs kedvem menni....

Ma megírom a levelet a német profnak...

Nagyon köszi Mindenkinek a hasznos infókat, mindennek utána fogok járni.

A húsvét jól telt, Balatonon voltunk családdal, sokat pihiztünk, és persze rengeteget ettünk ebben a rossz időben. Nem mondom, hogy közben nem jutott jópárszor eszembe, hogy 2 hete még azt reméltem, hogy majd húsvétkor egy UH képpel elmondhatjuk a családnak, hogy végre kismama vagyok - de azért igyekeztem jókedvű maradni.

Most hívott egy barátnőm, megint terhes - most lesz a 2. babája,  és bizony amikor elmondta hogy az elsővel terhes én már akkor több éve szerettem volna babát, és most ő megint terhes, és én meg még mindig nem....nem irigykedem, ne értésetek félre, de hát ezeket a pillanataokat valahogy annyira nehéz megélni. Persze ez alatt a sok idő alatt azért fejlődtem bőven, amikor az első babáját elmondta, hogy terhes, akkor még sírtam is, hogy miért ilyen igazságtalan az élet, hogy neki sikerülhet és nekem miért nem - de most már nem vagyok ki ennyire, valahogy megtanultam elfogadni azt, hogy ez az élet rendje, ez a normális, hogy egy pár elhatározza, hogy babát szeretne, és akkor pár hónapon belül jön is az a baba, és én vagyok csak sajnos az abnormális kivétel. Egy biztos, komoly edzést ad ez az egész az embernek, hihetetlen, hogy mennyit változok ezalatt a pár év alatt, és mennyi mindenről másképp gondolkozom....az tuti, hogy nagyon durva kitartást, és türelmet tanulok most - csak azt tudnám már hol a vége, és meddig kell még ebben a tanuló időszakban lennem?!?

Mindeközben egy másik kedves barátnőmnek pedig tegnap volt a petesejt leszívása, és borzasztó, de nem lett egy petesejtje sem 6 tüszőből. Ő már idősebb, 40 feletti, de akkor is - ez már sokadik lombikja volt, már nem is támogatott, hanem fizetős...nagyon sajnálom szegényt, ez borzalmas érzés lehet. Ő is Zeke betege, és a doki most azt mondta neki, hogy nem is érdemes szerinte tovább hajszolnia magát, mert nem fog már sikerülni, és sokkal több értelme lenne, ha donorpetesejttel csinálá a dolgokat. Mondtam neki, hogy ha már lenne 2 gyerekem, én bitosan adnék neki petesejtet! Annyira nehéz helyzet lehet ez, és mesélte hogy olyan nehéz normális donort találni. De meg is értem, talán én is másképp gondolkoznék erről, ha elsőre összejött volna nekünk is a baba - de most hogy tudom milyen helyzetek is vannak, és hogy mennyire kell ilyenkor az embernek a segítség és a támogatás, biztos vagyok benne, ha már lenne gyermekünk én bevállalnám, és adnék neki sejtet - hiszen ez neki azt jelentené, hogy jó eséllyel anyuka lehetne, és biztosra veszem, hogy csodás lenne ebben a szerepben, amire már igazából olyan régóta készül!

Visszatérve a saját dolgaimra, ma megírom a levelet a német professzornak, aki remélem mihamarabb válaszol, és lesz valami előrelépés az ügyben - illetve felhívom ezt az Európa patikát is, hátha szerencsém lesz...ja és mindjárt bejelentkezem Zekéhez is egy egyeztetésre következő indulást illetően.

Fülöp profnál - lesz dolgom bőven a következő lombikig...

Igyekszem összefoglalni a tegnapi látogatásomat Fülöp profnál, hát nem egyszerű szokás szerint. Nem is tudom hol kezdjem….szeretnék nem kihagyni semmit sem, de maga a bent töltött 1-1,5 óra is olyan kesze-kusza volt!

Szóval kezdjük azzal, hogy ahhoz képest, hogy én voltam az első, a fél4-es, de még így is másfél órát kellett várnom mire bejutottam – ez szokás szerint annyira lemerített, hogy mire beértem már tiszta fáradt voltam, de azért igyekeztem összeszedni magam, hogy mindent meg tudjunk beszélni.

Elsőként visszalapozta, hogy mikor voltam ott utoljára, mi volt akkor, majd kérdezi, hogy NA ÉS TERHES? Jó kis vicc mondhatom…mondtam neki hogy elindult valami, de megállt a hcg. Erre sajnos ő sem tudott sok okosat mondani, csak annyit, hogy ennek sikerülnie kellett volna, és akkor majd legközelebb, de biztosan sikerülni fog!

Ezek után felhoztam neki, hogy akkor mit tud ajánlani, mi legyen, kell majd akkor most megint IVIG-et kapnom, vagy, hogy legyen. Itt már megemlítettem azt is, hogy bizony én úgy értesültem az oepből, hogy nekem is meg kellett volna csinálniuk az alloimmun vérvételt, és ha beigazolódna, amitől félünk, akkor bizony nekem is támogatottam kellene kapnom az IVIG-et. Rákérdeztem, hogy mégis miért volt az, hogy ő és Petrányi prof is azzal hitegetett, hogy nekem bizony pénzért sem csinálják meg ezt a vizsgálatot. Igazából a lényeg, amit sok hadovázás után kihámoztam, hogy ők a proffal „válogattak”, és azt nyomták, hogy ez csak vetélőknek mehet, pedig valóban lehetett volna meddőknek is, de ha ez kiderült volna, akkor nem lett volna elég pénz, és ezért „szelektálniuk” kellett. Na, ezen kicsit ki voltam, hogy jó fejek, hogy szelektálnak, csak hát ez másnak az élete, és ez nagyon gáz! Próbáltam, pedzegetni, hogy akkor én most hol tudnék ilyen vizsgálatot elvégeztetni, de azt mondta, hogy sajnos per pillanat valóban nem csinálnak ilyet sehol az országban, és bár „vannak akik megkörnyékezték őt, hogy legyen ilyen kivizsgálás magán úton, de ő ennek egyenlőre ellenáll, és bízik a rendszerben, hogy előbb vagy utóbb ez majd beindul a SOTE-n”. Egyébként külföldön Angliában kb 1.000.000, - Ftért meg tudom csináltatni, ha nagyon akarom. Na itt egy komolyabb kitérőt tett arra, hogy  igazán nem érti, hogy miért is nem őt nevezték ki a SOTE élére, pedig ő aztán mennyivel többet letett az asztalra, és milyen komoly szaktekintély – ami lássuk be igaz is, és valóban szerintem is megérdemelné azt a posztot, és ő szerintem is tényleg tudna mit kezdeni vele, és értelmes dolgokra használni a „hatalmat”, nem pedig hátráltatni a dolgokat.  De egyenlőre sajnos úgy fest nem az övé az állás, persze ahogy ő látja, ez még talán változhat is.

Mindezek után előjött az új csodaszerrel – persze pont ekkor kezdett el mogyorót enni, és alig értettem eleinte amiket beszél - amiről már sokan hallottatok, és amiről egyenlőre, nem tudnám megmondani, hogy valóban csodaszer-e, nem pedig esetleg egy embryogénhez hasonló kis bepróbálkozás-e csupán. Végül mindegy is, mert amit viszont én nagyon díjazok, hogy Fülöpnek igenis vannak ötletei, ő igenis tájékozott, és ha nem is jön be mindig, amiket mond, és néha emiatt kísérleti nyúlnak érzem magam, de legalább próbálkozik, és képben van a nagyvilágban használatos új dolgokról – ami kevés magyar orvosról mondható el.  Szóval az új szer, amit vagy Müchenen vagy Genfen keresztül lehet elérni az a kemoterápia során a betegeknek egyébként itthon is adott Neupogen nevű készítmény (ebben GCSF – granocyte van), persze más adagban – ezért is kell kintről beszerezni. Ez a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy a beültetés után kellene kapni heti 2x injekció formájában – és ha sikeres a dolog, akkor ezt egészen a 12-14. hétig folytatni is kellene. Árakat tekintve az injekció Németországban 110, 00 EUR/db, de be lehet szerezni az USA-ból is 90USD/db körül. Tehát nem olcsó, sőt…és akkor erre még rájönnek azok a költségek, amik abból származnak, hogy fel kell keresni x német, vagy genfi orvost, aki ezt felírja, hozzájuk, ha kell ki kell menni, bár ebben nem volt biztos Fülöp – szóval eléggé drága mulatság, persze nekem az IVIG is az, mint tudjuk.  Egy betege van Fülöpnek, aki végigjárta már magának ezt az utat, még ugyan nem használta a készítményt, de már nála van – reméljük neki segít, és akkor hátha valóban meg van az új csodaszer. Azt mondják erről, hogy ez helyettesíti az IVIG-et sőt, kint már nem is adnak IVIG-et, mert az elavult ehhez képest. Még egy nehézség ezzel, hogy a kezelés során 2 hetente kell valami vérvétel, amikor néznek valami szinteket, és nem lehet tudni egyenlőre, hogy ez itthon kivitelezhető e. Persze nem mondom az IVIG-nek is lehetnek mellékhatásai, de hát ugyebár ezek szerint ennek is.

Egyenlőre azt sem tudom mihez kapjak, mi legyen, hogy legyen. Elvileg talán lenne időm végigjárni még ezt az utat, és beszerezni ezeket a cuccokat, de azt nem szeretném, ha végül még többe kerülne, mert már így is alig győzzük a lombik+IVIGet kifizetni. Másrészt az is bennem van, hogy basszus egyszer Fülöp már az embryogenről is azt állította, hogy na ez csodaszer, most meg mondta, hogy hát nem nagyon jött létre terhesség vele, és hogy akkor most már ne is használjam azt, hanem inkább az 5 napos embriók…szóval hogy ez nem megint csak egy hasonló kísérlet, amire én vagyok a tökéletes alany? Mert utánajárok, mert kifizetem, mert igazából bármire rá lehetne már venni, csak hogy végre anyuka lehessek?!?!

Mindegy, annyi biztos, hogy ennek a német profnak, akinek az email címét Fülöptől meg lehet szerezni írok egy kedves emailt, hogy ő mit ajánl nekem, esetleg felírná e a gyógyszert, vagy hogy mit kéne tennem azért hogy felírja, és ez mennyibe kerülne – ezzel biztosan nem veszíthetek semmit, sőt talán mégis ez lesz az én utam! Nem lesz semmi ékes angol vagy német nyelven összefoglalni az eddigi kivizsgálásaimat, és hogy mik történtek velem – de ezt meg kell tennem az ügy érdekében. Aztán ha mégis kivételezhetetlen a dolog, vagy nagyon drága – akkor marad az IVIG. Azzal kapcsolatban meg mondtam Fülöpnek, hogy én bizony írni akarok az OEP-nek vagy valami módon felkeresni őket, hogy akár csak méltányossági alapon, de legyenek kedvesek támogatni az IVIG-emet akár részben akár egészben – vagy pedig biztosítsanak lehetőséget egy alloimmun kivizsgálásra.  Persze Fülöp szerint erre semmi esély, de nem hiszek neki, egyszer már az alloimmun vérvételre is ezt mondta…pedig ki tudja, ha akkor akarartosabb lettem volna?! Többször nyomatékosan rákérdeztem azért Fülöpnél, hogy ugye ő biztos benne, hogy nekem szükségem van erre az egész IVIG/GCSF cuccra – erre csak annyit mondott, hogy nem tud 100%-ot mondani, mivel nincs alloimmun vizsgálat, nincs fcr blokkoló mérés, de ő inkább azt mondja hogy kell, mert ártani nem árt, és ha ez is kezelve van, akkor már minden kérdés rendezett és sikerülnie kell.

Most annyi minden kavarog a fejemben, meg gondolom ezek után annak is, aki ezt elolvassa, de majd igyekszem letisztázni a dolgokat magamban, és legalább egy kicsit utánajárni ennek az új szernek is – természetesen, ha lesz előbbre lépés, akkor beszámolok majd.

Ma délután megyek Fülöp profhoz - sok-sok kérdés kavarog bennem

Tegnap és tegnap előtt egyszerűen nem tudtam belépni a mailembe, és így a blogba sem, szóval nem tudtam új bejegyzést írni! Idegesítő, hogy a mai világa még ilyenek vannak, hogy napokig nem megy egy mail-rendszer...de végre megjavult, így gondoltam gyorsan írok is.

Persze az az igazság, hogy nem sok érdekesről tudok beszámolni, szép lassan telik a hét, és kb ennyi....vagyis ami izgis, az az, hogy ma megyek Fülöp profhoz délután. Nagyon kíváncsi leszek mond e majd valami hasznosat, mert neki eddig minidg volt valami ötlete, és valahogy minidg úgy jöttem el tőle, hogy na mosta aztán majd tényleg....persze lehet hogy most nem fog annyira szeretni, mert hallottam olyan híreket, hogy bizony anno az alloimmun vizsgálatot, amit nem volt hajlandó nekem megcsináltatni azt meg kellett volna, és ha az alapján beigazolódna az immun okból való meddőség, akkor támogatottan kellene nekem is kapnom az IVIGet. Ez nagyon nem lenne mindegy, hiszen jelenleg az a helyzet, hogy saját zsebből fizetem ki, és mint tudjuk egy kör 250.000, - Ft, ami eléggé húzós, különösen a lombikok mellett, másrészt pedig azért azt sem ártana 100%-osan tudni, hogy valóban szükségem van e nekem erre, mert egyenlőre ez csak két orvos véleménye, hogy hát nagyon valószínű hogy kell, de ez a vizsgálat biztosat tudna mutatni. Szóval nagy reményekkel megyek ma Fülöphöz. Egyébként ami jó hír, hogy van egy magánlabor, a G1, és ott lehetséges hogy hamarosan lehet majd fcr-blokkoló vizsgálatot csináltatni fizetősen, ami kimutatná ezeket a dolgokat - de jó lenne, ha még a kövi lombik előtt ezt valahogy én is megnézetheném, és akkor biztosabb lehetnék abban amit csinálok!Meg ki akarom még kérdezni a Neupogen nevű készítmányről is, amit hasonló célokra használni Ausztriában mint az IVIG, de sokkal olcsóbb...hátha lehetne ezt valahogy itthon is használni.

Szóval van kérdésem bőven....remélem ma mind megválaszolásra kerül, és remélem hogy mindez nem egy 3-4 órás várakozás után lesz, hanem egyszer végre mázlim lesz, és időben indul a rendelés, és nem kell ott megőszülnöm előtte :) - holnap mindenről beszámolok majd, remélem lesz miről!

Új hét: igyekszem előre tekinteni mostantól, legalábbis ez az elhatározás

Egy hete hogy megtudtam a rossz hírt....nem sok idő, de azért talán kicsit már jobb, de a hangsúly sajnos még minidg a talánon és a kicsin van....

A hétvége jól telt, jól telezsúfoltuk magunkat programokkal, hogy ne is legyen időnk otthon agyalni a rossz dolgokon. Szombat este elmentük egy szülinapi buliba, nagyon jól sikerült, reggel fél5ig nyomtuk, és mondanom sem kell eléggé be is rúgtunk. Valahogy úgy éreztem, hogy ez most kell, hogy kiengedjem a fáradt gőzt, és kikapcsoljak - de azért nem teljesen sikerült, mert mikor hazamentünk, és otthon már  lefekvéshez készültem olyan síró roham jött rám, hát persze, az alkohol felerősíti az érzelmeket, de ez tényleg nagyon nagy kiborulás volt, igazából nem is tudtam annyira magamról, csak sírtam és sírtam....végül a férjem jött és ágyba dugott - pedig ő addigra már én azt hittem mélyen alszik, de ezek szerint felébredt rám. Nagyon fura volt az egész, és nagyon rádöbbentett arra, hogy hiába próbálok jópofát vágni, és úgy csinálni, mintha minden rendben lenne, egyáltalán nincs így, és belül iszonyatos fájdalom van bennem még mindig!

DE: akárhogy is van, igyekszem pozitív maradni, vagy azzá válni, és arra koncentrálni, hogy sikerüljön a következő, és erre készüljek fel a lehető legjobban mind testileg, mind lelkileg! Holnap megyek megint jógára, alig várom - nagyon jó volt a múlt heti alkalom, igazi gyógyír volt, szóval most is nagyon jól fog esni!