Egy hete ilyenkor még 17 volt a hcgm - és teli bizonytalansággal ugyan, de olyan boldog voltam....

Lassan eltelik ez a hét is....igyekszem összekapni magam, nem kiborulni, és lehetőség szerint bizakodással tekinteni a jövőre. Sokat futok, minden reggel, és kétszer voltam jógázni is, ami bizony jó kis gyógyír a léleknek is.

Kicsit próbálunk most többet egymásra figyelni a férjemmel, legalábbis én ezt próbálom: őrület, de a mostani lombik miatt nem voltunk "együtt" már vagy 5-6 hete...de tegnap megtört a jég végre, és nagyon jó volt újra érezni az ölelését!

Nagyon jó lenne elutazni valahova, az lenne az igazi kikapcsolódás, de sajnos a következő IVF+IVIG kombó lesz vagy 500.000, - Ft, szóval igazából minden fillért erre kell félre tenni, mert ez megviseli a pénztárcánkat azért rendesen. Azt beszéltük, hogy már hányszor, de hányszor körbe utazhattuk volna a földet abból a sok pénzből amit a dokikra, és a gyógyszerekre költünk - de nem baj, nem akarok panaszkodni, a lényeg, hogy ki tudjuk fizetni, és remélem a júniusi kör után, végre tényleg azt mondhatom majd, hogy MEGÉRTE, és terhes leszek! De ha nem is utazunk el, azért legalább a hétvégéket kihasználjuk majd, csinálunk valami jó kis programot, jövő hétvégén meg lemegyünk balcsira majd családdal húsvétozni.

Érdekes dolog, mostanában olvastam, hogy úgy tartja a népi hagyomány, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napján minden kisbaba megfogan, akit régóta várnak...ez ugye múlt hét vasárnapra esett.....nekem talán pont az a nap volt az, amikor mégis úgy döntött az a kicsi életke bennem, hogy nem tud tovább küzdeni és fel kell adnia....MIÉRT?????????????????? - na tessék, most hogy leírtam ezt, rögtön el is kezdtem sírnni....na szóval ilyen idegállapotban vagyok mostanában....de szerintem ez még belefér, hiszem még egy hét sem telt el, és idő kell az újabb sebek begyógyulásához - de leginkább persze egy kisbaba kell hozzá, hiszen ő lesz majd a mi igazi kis gyógyírünk!