Minden álmunk a férjemmel, hogy végre kisbabánk szülessen, de sajnos úgy látszik nekünk ehhez egy hosszú, rögös utat kell bejárnunk, amit már ugyan taposunk 3-4 éve, de sosem adjuk fel!Most itt állunk egy lombik küszöbén, és nagyon reménykedünk, kérjük a JóIstent, hogy sikerüljön...
Keresés ebben a blogban
2014. január 11., szombat
Alvás - a sírni hagyós módszer
Lehet, hogy most sok olvasót veszítek, vagy rengeteg felháborodott kommentet kapok majd, de állok elébe, azért reménykedem mégis, hogy megértetek, ugyanis következő a helyzet: Isti a megfázásos&fogzós időszak óta nem aludt valami jól mostanság. Valószínűleg megszokta, hogy átmegyek, kap inni, enni, magamhoz veszem, mellé fekszek a kanapéra, és efféle kényeztetések... Nyilván a beteg babának minden jár, és mindent megtesz az ember amit tud. Amikor viszont már kutyabaja a gyereknek, de éjjelente többször felsír, követelve hogy átmenjek, kivegyem, mellé feküdjek, holott régebben remekül aludt, akkor elgondolkozik az ember! Van egy barátnőm, aki kipróbálta a sírni hagyós módszert, és neki bevált. Az ő bíztatására, és mivel én azt gondolom, hogy nem csak a család felnőtt tagjainak, de a babának is jobb, ha éjjel pihen és alszik egész éjjel, amikor sehogy sem bírtam visszaaltatni Istit egyik nap, úgy döntöttem itt az idő. István nélkül nem ment volna, de hát ezért vagyunk ketten:)). Szóval kijöttem, becsuktam az ajtót, és indult a sírás. A barátnőm mondta, hogy nekik 40perc volt. Közben nekiálltam ebédetfőzni éjnek évadján, bekapcsoltam a szagelszívót, csak hogy ne halljam, mert megszakadt a szívem. A 30.perc körül már alig bírtam, de István nyugtatott, hogy a tapasztalat 40perc volt...Isti a 40.percben is még sírt. Ekkor már tényleg ki voltam, hogy rossz anya vagyok, nálunk ez nem megy és ennyi...de még István rábeszélt egy 5percre. A 43.percben Isti elaludt és csönd lett. Ezt 4napja csináltuk. Azóta nem sír fel éjjelente, nem követeli, hogy átmenjek. Egyszer volt egy kb 2perces sírás, de visszaaltatta magát mire cumisüveget keresve átmentem volna. Reggelente 9-ig biztosan alszik, szóval mintha kicserélték volna, azaz mintha visszatért volna a régi alvókája! Nehéz volt rászánni magam, és jó volt, hogy volt tapasztalat, de így utólag, egyértelmű, hogy megérte! Nem tudom így marad-e a dolog, de bízom benne, minden reggel mindenki kipihenten, mosolyogva ébred, nincs napközben sem feszültség a nemalvástól:). Nem vagyok rá büszke, sőt vannak anyukák, akik előtt lehet le is tagadnám ezt, mert úgy ítélkeznek ilyen esetben, de itt mindenképp szerettem volna leírni, mert a végső konklúzióm az, hogy van az a helyzet, amikor igenis megéri az a 40perc. Bővebben ez a módszer azt hiszem Dr. Spock könyvében van kifejtve, és ott az az alaptézis, hogy három éjjelt kell kibirni, egyre jobb persze, és a negyediket már végigalussza a gyerek. Ez mint látjuk egyéni, nekünk egyenlőre úgy tűnik elég volt 1x 40perc! Ettől nem érzem magam rossz anyukának vagy ilyesmi, inkább csak tudatosnak - és Isti sem haragszik rám szerintem, továbbra is töretlen az anya-fia love:))) Remélem nem kiabálok el semmit!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincs jogom elítélni de senkit, mert mindenki a saját gyerekét úgy neveli, ahogy akarja.
VálaszTörlésViszont egy apró megjegyzés: elvárod egy 10 hónapostól hogy átaludja az éjszakát? Még nincs 1 éves se... Mi felnőttek is többször felkelünk, akár inni, akár wc-re... akkor egy babától miért várjuk el ezt? Nem azért vagyunk mi Anyák, hogy a babánkat szeressük, vígasztaljuk, amikor baja van, ott legyünk vele? Honnan tudod, hogy épp nem rosszat álmodott és azért sír(t)?
És még valami: próbáld meg magad elképzelni nagyon pici gyereknek. EGy olyan gyereknek, aki úgy alszik el, hogy üvölt. Sírva alszik el. Mit alszik? BELEFÁRADT.
Szerintem szívszorító.
3 gyerekem van, kismilliószor kelek fel éjszaka. De soha meg nem fordult a fejemben, hogy hagyjam üvölteni, még 1 percig se!
De Te tudod....
Bocsánat. Még egy...
VálaszTörlésEmlékszel még, mennyit küzdöttetek a babáért?
Hát nem ezért küzdöttél? Hogy babázz???
Szerintem igen.
Egy babázós korszak (sőt, az egész gyereknevelés) nem a kényelem időszakáról szól.
Én is alkalmaztam a lányomnál ezt a módszert, vagyis ennek egy sokkal humánusabb változatát. Mikor nálunk is gyakrabban voltak mozgalmas éjszakák és láttuk, hogy a gyakori ébredés valószínűleg csak egy rossz szokás, azt csináltuk, hogy egy perc sírás után bementem. Kivettem, ölelgettem, megnyugtattam, majd visszatettem. Legközelebb 3 perc után mentem be, majd 5 és 7. Első este a 9 percig jutottunk el, a többi éjszaka pedig egyre jobb lett. Így sem volt tiszta a lelkiismeretem, de a 43 perc átmenet nélkül szerintem kicsit sok. Főleg nektek. Nekem is eszembe jutott volna a sok babára város év. Most ott van, érted sírt. Hamar elszaladnak az évek, használd ki. Dorka
VálaszTörlésNekem is ez a fura, küzdöttetek ezért a babáért, mégis magára hagyod már a 10. hónapban. Nem azt tanulta meg hogyan aludjon el, hanem hogy nem számíthat rád.
VálaszTörlésHidd el én sem élvezem ha kelünk éjjel, de attól még nem próbálom meg "kikapcsolni" a babámat. Ha majd 4-5 év múlva visszanézel, látni fogod hogy milyen rövid idő is ez, amikor ennyire szükségük van ránk, sztem bánni fogod hogy nem babusgattad amikor sírt érted.
Ági
Mi is azt a módszert alkalmaztuk hogy egy percenként visszamentem hogy tudja itt vagyok és számíthat rám. Négy nap után szó nélkül aludt. Ő is 10 hónapos.
VálaszTörlésEzek után miért akarsz neki testvért, hiszen ez az egy is sok néha...
VálaszTörlésPont ez jutott nekem is eszembe...
TörlésKistesót szeretnél? De miért? Hogy azt is hagyd üvölteni NEGYVEN PERCIG???
Szegény kicsi baba, hát nagyon sajnálom hogy úgy aludt el, hogy nem az anyja dédelgeti, ha baja van, mert magára hagyták :(((
Liza
Te jàrtàl màr az én blogomon is, ugye? A stílusodon nem sikerült csiszolnod... Liza.. gratulálok!
TörlésSzia!
VálaszTörlésÉn egyvalakit ismerek, aki soha nem hagyta éjjel sírni a babát: a gyerek 2 éves és éjszaka másfél-két óránként kel, az anyja zombi, és nappal kiabál a gyerekkel, mert kimerült. A nappali kiabálást csak véletlenül tudtuk meg, azóta mindig arra gondolok, hogy akik felháborodnak a sírni hagyáson, azok könnyen lehet, hogy nappal kiabálósak... Én őket is megértem, de szerintem ez is egy dőntés: nappal vagy éjszaka leszünk-e jobb anyák.
Az én gyerekemnek is megvan az a rossz szokása, hogy ha ma megszoptatom éjfélkor, akkor holnap is felkel ugyanebben az időpontban (és a többi megszokottban is) mellettünk alszik, mi azt csináltuk, hogy első nap felvette a férjem, vizet ajánlott (nem kellett neki), elringatta, visszarakta, kb 20 perc volt. Következő nap 5 perc sem, harmadik nap csak némi felháborodott á-á volt.
VálaszTörlésÉn a sírni hagyást azért érzem túlzásnak, mert a sírni hagyott csecsemők ugyanúgy ébrednek éjjel, csak nem sírnak, mert minek. Azt nem hiszem, hogy ez olyan óriási törés lenne nekik, de én félek egyedül a sötétben, ezért a gyereket sem vagyok képes erre ítélni
Névtelenül rohadt nagy szàtok van.
VálaszTörlésNagyon jó anyuka vagy!!! Régóta olbaslak... lelkiismeretesen csinàlod. Sőt, mindent túlagywlsz, teljesíteni szeretnél... és akkor jön a sok ősanya okoskodni.
A babàzni szeretnék érzés nem egxelő azzal, hogy éjszwka zombi szeretnék lenni.
Én megértem, hogy megpróbàltad. Én is megpróbàltam anno. Nàlunk nem jött be. Én màsfél éves koràig órànként szaladgàltam éjjelente. Hât, kurvàra nem esett jól. A kicsi szetencsére jól alszik. Képzeljétek, 10 hónapos minden éjjel 12 óràt alszik egyhuzamban. Igenis van ilyen. Üzenném az ìtélkezés mestereinek.
Ha Istinek egyszeri sìrni hagyàs elég volt, akkor azzal nemcdak te, hanem ő is sokat nyert. Nyugodt pihenést. És ez igenis fpntos.
És hpgy van képük névtelenül okoskodni? Nyombi az àlszent ősanya dumàt? Ők ìgy, te ìgy. Egxik sem rosszsbb vagy jobb. Az viszont mindent elàrul, hogy még azt is megkérdőjelezik, hoy jó anya vagy-e... kik ezek??? Lelkifurkàt akarnak neked, pedig nem is ismernek... Istit meg végképp nem.
Jól felhúztam magwm. Inkàbb ne írtak volna semmit. Vagy adtak volna tanàcsot... de csak beledöngöltek a földbe.
Katóka vagyok, egyszer már totál földbe döngöltetek egy hasonló megjegyzésért, és lám, nem csak én vagyok ezzel így. Én azt mondom, rendben van, mindenki maga próbál ki módszereket, de én nem lennék biztos, hogy egyes módszereknek később nem lesz meg a maga következménye. Akkor is vállalod majd, ha hozzá szólunk? Borzasztó érzés lehetett annak a kisgyereknek a 40 perc sírás, és nem tudni még milyen áron "tanulta " meg szegény a leckét. Pedig neked rengeteg rokoni segítséged is van, tudsz töltődni bármikor, nem értelek, ne haragudj...de ez is csak 1 vélemény a sok közül. Kiírtam a nevem, Katóka, így már nem minősülök névtelennek? :-)
VálaszTörlésBiztos attól lesz majd lelkibeteg egy életen àn, mert egyszer 40 percig sírt. Ugyan már!
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésA módszert én is alkalmaztam. Annak idején én Angliában "tanultam". Ott úgy működött, hogy a kislány első éjjel egy órán át sírt, másnap fél órát, harmadnap és utána átaludta az éjszakát. Szerintem - ez az én véleményem - a módszer igenis jó, hasznos. Én a kislányomnál alkalmaztam, aki nem volt túl jó alvó és működött. Az igaz, hogy fél óránál tovább nem sírt soha, vagy ha mégis, bementem, megnyugtattam, kimentem. Van, aki nem tudja megtenni a gyerekével, hogy sírni hagyja, azt is megértem, manapság inkább ez a "divatos"....Van, aki a határozottam módszerek híve, attól még az ugyanolyan jó szülő, mint a "babusgatós". Szóval nem ezen áll vagy bukik a jó anya kérdésköre egyáltalán. Kíváncsian várom a folytatást.
Szerintem is jól csináltad! Én is próbáltam,nálunk nem vált be,bár elaludt fél óra sírás után,de még vagy 1 órát hüppögött álmában,aztán újra ébredt sírva. Mivel kilőttük a lehetséges "problémákat",így nem éreztem rosszul magam,mert tudtam,hogy nincs semmi baja,egyszerűen csak köztünk akar aludni. Sokáig engedtem is neki,aztán mikor már minden éjszaka azzal telt,hogy hol a fejemről,hol az ágy széléről szedtem össze a gyereket,akkor mondtam,hogy kész,ennek vége. Nálunk a probléma a kiságy volt,mert egy igazi kis vándor éjszaka. Nemrég kapott egy új,nagyfiús ágyat és lám,ebben alszik. Nálatok viszont egyértelműen nem ez volt a probléma,csak segítettél neki átlendülni a betegség okozta kavarodáson,ettől még nem vagy rossz anya!!! Az pedig,hogy ki és mennyit várt a babára,nem mérvadó ilyen esetekben! Ennyi erővel,ha nagyobb lesz,le se szidd,mert ennyit küzdöttetek érte... Mindenki saját maga tudja a legjobban,hogy mi kell a gyerekének! Nem ettől lesz egy csemete lelki sérült,emlékezni sem fog ezekre az időkre. Könnyű ítélkezni névtelenül,egyetértek. Ne érezd magad rosszul a válaszok miatt,hiszen írtad,hogy minden reggel egy mosolygós Isti ébreszt,ez a tanusítvány,hogy igenis jó anya vagy,jól csinálod!!!
VálaszTörlésbár nem vagyok pszichológus, és bár én sztem nem bírnám 40percig sírni hagyni (eddig max. 5 percig ment), szerintem egy alkalom miatt még nem veszti el a bizalmát benned. Jó, hogy csak 1x kellett csinálni.
VálaszTörlésszegeny baba :(. jobb hijan alomba sirta magat.
VálaszTörlésNagyon szomorú lettem ettől a bejegyzéstől.....és nagyon sajnálom a babátokat, hogy mit élhetett át abban a 43 percben......hiszen mi, felnőttek, hogy éreznénk magunkat, ha sötétben, magányosan segítségért kiáltanánk, és tudván, hogy vannak a közelben, magunkra hagynának ennyi időn át? Kiegyensúlyozott lett, vagy belefásult, hogy felesleges sírnia, kérnie? Még ha reggelente mosolyog, ami azt mutatja, micsoda bizalom és szeretet van benne-nem leküzdeni kell a gyerekek jogos igényeit......Számtalan tanulmány igazolja, hogy a későbbiekben ebből kötődési, ön- és másokkal szembeni bizalmi zavar lehet. A gyerekek nem idomítandó, a szülő igényeit kiszolgáló, teljesítő valakik, hanem érző, saját vágyakkal, igényekkel bíró kis lények, akik nagyon vágynak a szüleik és mások figyelmére, szeretetére, feltétel és elvárások nélkül, akár este, éjszaka is. Sajnálom:(. Ági
VálaszTörlésÉn spec nem hiszek ezekben a tanulmányokban. Minden gyerek más. Vannak hozott tulajdonságaik. Nem a szülő az atyaúristen... sok dolgot nem lehet befolyásolni. A másik meg az, hogy mégis hogyan készülnek ezek a tanulmányok? Keresnek egy önbizalomhiányos valakit és aztán megkérdezik, hogy hagyták-e sírni baba korában?? Nekem két lányom vab. Tűz és víz. Nem én döntök a tulajdonságaikról. A harmadik meg: nagy hülyeség tankönyvből nevelni. A negyedik: ugyanezt már leírtàk előtted is. Nem tudom, mi értelme ennek a lelkifurka generálásnak.
TörlésJohn Bowlby és Mary Ainsworth munkásságát, tanulmányait ajánlom, ill. az Okosan nevelni tudni kell c. könyvet, amelyben MR felvételekkel és hormonszintek meghatározásával történő eredmények alapján leírták, mi történik a csecsemőkben ilyen helyzetekben.
TörlésBabi, te vagy Eszter jogi képviselője, vagy ügyvédje? Annyira átüt, hogy nem vagy elfogulatlan vele! Meg kellene tanulnod egy NYITOTT blogon a vélemények kezelését, mert ugyan neheztelsz ránk a stílus és a más vélemény miatt, aztán a gerendát nem látod a sajátodban....Üdv.Katóca
TörlésKedves Katóca!
TörlésUgyan megfogadtam hogy nem írok több kommentet ide, de szeretnélek megkérni, hogy semmiképp ne sértegesd Babit, most csakis miatta írok mégis, ő is csak véleményt írt, lehet nem Veled értett egyet, de azért szerintem még nem kellene ilyen kérdéseket feltenned pusztán azért mert Ő épp mellettem állt ki ebben a dologban - ahogy írtam, nem vagyunk egyformák, lehetnek eltérő vélemények, és ez tényleg nyitott blog, bárki hozzáfűzhet bármit, de személyeskedni semmiképp sem kellene!
Köszönöm
Babi2014. január 12. 13:23
TörlésTe jàrtàl màr az én blogomon is, ugye? A stílusodon nem sikerült csiszolnod... Liza.. gratulálok!
Kedves Eszter, ez Babitól nem személyeskedés???? Ugyan már!!!
Katóca
Köszi Eszter! :-)
TörlésKatóca, igazad van. Személyeskedés volt a részemről, de nyomdafestéket nem tűr, amit ez a Liza nálam kommentnek szánt.
Amúgy meg nem vagyok Eszter ügyvédje. :-) csak kicsit hirtelen ember vagyok, aki a bölcsesség és a türelem erényeit nem birtokolja. Csupán arról van szó, hogy nem bírom, amikor az emberek ítélkeznek.
Engem az akaszt ki ezekben a "namajdénmegmondomatutit" kommentelokben, hogy ilyen temara rogton ugranak, mert ilyenkor bele lehet rugbi abba, akire amugy irigykednek. Mert erdekes, veled orulni nem tudnak, amikor irod, hogy elutaztok vagy Isti valami ujat csinal vagy barmi szuper tortenik veletek.
VálaszTörlésKomolyan, aki olvassa a blogodat nem erzi, hogy mennyire boldog vagy, mennyire szereted Istit, barmit megtennel neki. De persze erzi, csak nem tudja megemeszteni, hogy ennyire jo nektek, megtehetitek, hogy utaztok, hogy neha a ferjeddel kettesben lehetettek, hogy jo evo, baratkozo kisfiad van... Jajjj..
En egesz biztos nem tudnam hagyni sirni ilyen sokaig a gyerekem, de nem azert, mert azt gondolom, hogy ettol lelkibeteg lesz, elveszti a bizalmat bennem... Hulyeseg, ne mar, egy alkalom miatt.
Az a legfontosabb, hogy a ferjeddel egy velemenyen legyetek.
Es erezzetek magatokat nagyon jol a sielesen. A nevtelenek meg pukkadjanak :-D
Ne is hallgass az ősanya kommentelőkre. A gyereknek sem jó, ha folyton fáradt és álmos vagy. A mi kisbabánk fél éves, és eddig csak kézben aludt el, most jutottunk el arra a pontra, hogy már nem bírjuk tovább. Az Aludj jól, gyermekem utasításai alapján próbálkozunk az altatással. Ebben az van,hogy meghatározott pár percenként be kell menni. Eddig úgy tűnik, haladunk. :)
VálaszTörlés