Hosszú hétvége

Szépen telezsúfoltuk programokkal ezt a 4 napot, mondjuk nagyon jó volt, de tegnap este olyan hulla voltam, hogy szerintem már 9kor el is aludtam. Pénteken még itthon voltunk, elmentünk a Minimanó nevű bababoltba. Egy barátnőm ajánlotta, jó sok minden volt, körbenéztünk, és most először vásároltnk is: vettünk egy felhúzható zenélő játékot - amit esténként a hasamra teszünk, és lejátszunk a babócánknak, meg egy kismama-szopi párnát, amivel tényleg nagyon kényelmes a fekvés! Hihetetlen amúgy hogy egy ilyen párna a Brendonban 15000, - Ft és itt meg 4400, - Ftért vetük meg. Ami egy picit elrontotta az örömünket az az volt, hogy utána pont mentünk Anyósomékhoz, és meséltük nekik, hogy miket vásároltunk nagy lelkesen, erre csak anniy volt a reakció, hogy ő babonából nem venne semmit meg előre........na gondolhatjátok......tudom hogy nem rossz idnulatból mondja, de minden ilyen kis beszólás annyira el tud bizonytalanítani, és hát lássuk be, egyébként sem vagyok túl magabiztos ezen a téren......de mindegy, igenis minden rendben lesz, és nem vagyok babonás!!!

Egy kép István első játékáról:)))) :

Szombaton lementünk balcsira. Az eredtei terv az volt, hogy kettesben töltjük ezt a napot, de közben jöttek le barátok, hogy menjünk el velük Szigligetre süllő fesztiválra....hát nem szívesen cseréltem el a kettesbeni progit, de a férjem annyira menni akart, hogy mentünk. A fesztivál nagyon jó volt egyébként, és utána végül egy szállóban aludtunk Badacsonyban. Nagyon gyönyörű volt a hely, a hegy tetején volt, csodaszép kilátással. Olyan vicces volt, a kiskutyánk is velünk volt, és még sosem voltunk előtte kutyával szállóban - de tök jól viselkedett. Vasárnap aztán mentünk át Tihanyba szintén barátokhoz és ott töltöttük a hétvége maradék részét. Sokat főztünk, ettünk, a fiúk persze ittak is, társasoztunk, és napoztunk - kihasználva ezt a gyönyörű időt. Nagyon jó volt, de ami a legjobb, hogy nagyon sok gyerkőc is volt, de tényleg kb 7-8, mindenféle korosztályból, és most először volt az, hogy egy ilyen program nem lelkileg kikészített, hogy látom a boldog családokat, hanem csak erősítette benne, hogy hamarosan mi is ennyire boldogok leszünk a kicsi fiunkkal!! Olyan jó érzés volt, úgy felvenni a kezembe a kisbabákat, hogy tudom, hamartosan a sajátomat fogom puszilgatni..........

Egyébként ami még kicsit megőrjít mostanában, hogy nem minden nap érzem ugyanúgy a pici mozgását. Biztos ez nomrális, de nem tudom, valahogy most erre érzékenyeb vagyok. Vasárnap például nagyon sokat mozgott, sőt szerintem rúgott egy olyat is, amit akár talán kintről is lehetett már érezni - ekkor egész nap fülig értem a szám a mosolygástól, annyira boldog voltam. Aztán azóta meg alig...persze mozog néha, főként esténként ha pihizek, akkor érzem Őt, de egyáltalán nem olyan intenzíven mint ahogy vasárnap egész nap éreztem. Na és ilyenkor jön a para....miért nem mozog? Miért nem annyit mozog? Jaj nem tudom miért vagyok ilyen kis telhetetlen. Még jó, hogy van a szívhanghallgató, mert ilynekor azt azért bedobom, és meghallgatom azt a csodás kis hangot, és meg is nyugszom. Arra gondolok, hogy lehet hogy most épp azért nem mozog olyan sokat, hogy erőt gyűjtsön, és hamarosan akkorákat rugdal majd, amiket apukája is érezni fog! Mindenesetre az tuti, hogy nem bírtam volna ki 4 hetet UHk között, még jó, hogy volt most ez az istenhegyis uh. A férjem meg persze mindenkinek csak ezt mondogatja, hogy én mennyit parázok, és mennyit akarok uh-ra rohangálni...de szerintem nem olyan vészes, hogy 2-3 hetente elmenjek egyre! Más is csinál ilyet, nem vagyok ezzel egyedül - és ha ez megnyugtat, akkor pedig szerintem menni kell és kész. Tudom, sokszor írtam azt, hogy majd ha már mozog, akkor nem leszek ilyen aggódós, és sokkal nyugodtabb leszek - ami azért igaz is részben, de az is igaz, hogy ilynekor meg tényleg jön az, hogy ma miért nem annyit mozog, vagy miért nem érzem annyiszor....szóval a teljes nyugalom tényleg csak akkor jön, ha a kezemben tarthatom! Na erre nyilván, akinek már van babája meg azt mondja, hogy dehogy is, akkor jön csak az igazi izgalom, hogy minden rendben legyen vele - és ez így is marad egész életünkben :).