Szülinapozós hétvége

Nagyon sűrű kis hétvégénk volt, de nagyon jó is egyben.

Akkor kezdem a péntekkel, amikor is este elmentünk vacsizni a Laci!Konyha? nevű étterembe barátokkal. Most költözött ez a hely a Bazilikához, eddig máshol voltak, nagyon finomat ettünk itt is, és a hangulat is szuper, egy hátrnya lett csak, hogy kb duplájára emelték az árakat....de azért jó kis este volt.

Szombaton a férjem kiszaladt reggel boltba, nagyon finom kis reggelit csinltunk, majd lustiztunk egész délelőtt, majd ebédfőzés, délután nagy kutyaséti ebben a szép időben. Gyönyörű őszi nap volt. Este pedig mentünk a tesóm 25. szülinapjra. Jó kis este volt, sőt annyira jó, hogy a beülős hely utn még átmentünk "bulizni" a Traffic nevű új, épp nagyon menőnek számító helyre. Ez nagyon vicces volt. A hely előtt mint minden szombaton kb 1-2 órás sor állt a bejutásért, de a sógorom elintézte, hogy mi soron kívül bemehessünk. Hát, ha nem lennék terhes lehet hogy nagyon bejönne ez a bulihely, jó kis zene volt, és a sorba állás miatt tömeg sem volt, szóval ilyen szempontból kellemes kis hely - de így a kicsi fiammal a pocimban kb negyed óra után menekültem ki - hát mondanom sem kell a kint állók eléggé lincselő tekintetekkel néztek ránk, hogy mi az hogy ők itt állnak, mi meg már távozunk :). Nem is a fáradtság vagy ilyesmi, hanem a hangos zene, meg a fények, sötét...egyszerűen nagyon rossz érzés jött rám odabent. Csak azon járt a fejem, hogy szegény gyerek, hogy most hogy meg lehet ijedve, stb....szóval azt hiszem kijelenthetem, hogy terhesen nem akarok többet ilyen helyekre menni, maradok a beülős, beszélgetős, esetleg házibulis szórakozásnál.

Vasárnap pedig családi szülinapozás volt. Részben a tesóm szülinapját ünnepletük, részben pedig az enyémet, ami ugyan csak a hét végén lesz, de minden évben valahogy így egyben tartjuk. Nagyon finomakat főzött Anyu és Nagyi. Persze volt ajándékozás is, kaptam sok mindent, de ami a legkülönlegesebb az az anyósomék ajándéka volt: egy ezüst serleg, amire rá van írva a férjem csaldi neve és hogy István, és alatta 3 születési dátum vésve: a férjemé, az apukájék, és a nagypapájáé. Ezt a kelyhet még a férjem nagypapája kapta a keresztelőjére, és azóta mindig tovább adományozódik, hiszen minden első fiú gyerek István névre hallgat....most én is megkaptam ezt, hogy márciusban majd mi is rágravírozhassuk a mi kis Istvánunk születési dátumát! Annyira meghatódtam :))) - egyedül azon aggódott anyósom, hogy nehogy megijedjek attól, hogy kvázi előre odaadja...de azt mondta, nem szabad kishitűnek lenni, és minden rendben lesz velünk! Egyébként ezek után mondhatjuk, hogy megbékélt ő is az István névvel - férjem rá is kérdezett erre, és azt hiszem neki is nagyon jól esett, hogy a válasz egyértelmű igen volt!

Ehhez kapcsolódóan érdekes, hogy pont mostanában kérdeztem a férjem, hogy miért nem nevezi a nevén sosem a kicsi fiunk, miért mindig úgy beszél róla, hogy "a baba" vagy ilyesmi...igazából ő is belátta hogy ez azért van, mert kicsit befrusztrálta a családja hozzáállása a névhez - de azért biztos benne, hogy ezt szeretné. Szóval nagyon-nagyon jól jött most neki is ez a megerősítés! Azóta pedig már próbálgatja, hogy Istvánka, meg Isti :)))).

Délután megyek ultrahangra Zeke dokihoz, meg egyeztetem vele a vérvételi eredményeket is, amiket ma reggel hoztam el. Megírom majd, hogy mik lettek persze, a kiértékeléssel együtt. Annyira várom az uht, hogy lássam mennyit nőtt a nagyfiú :). Remélem minden a legnagyobb rendben lesz!