29. hét :))))))))))))))

Ez a héten ezek történnek odabent:

"Magzatod igazi ínyenc. Ha valami finomságot eszel, lelkesen nyeli a magzatvizet és szopómozgásokat végez, ha viszont keserű ízt érez, fintorogni kezd. Koraszülöttek vizsgálata során kiderült, hogy az ekkor megszületett babák orra már nagyon kifinomult. Ez nem véletlen. Az újszülöttek ugyanis az illatuk alapján is tudják azonosítani édesanyjukat, és az illat az egyik vezérfonal, hogy születésük után odataláljanak az anyamellhez."

Úgy alakult, hogy most megint egy rémtörténetet kell megosztanom Veletek, de előre leszögezem, mi jól vagyunk: vagyis én is és Istibaba is.

25-én lementem kutyát sétáltatni reggel, úgy látszik ez valahogy vonza a bajt, és ahogy kiléptem a kapunkon ránkrontott egy farkaskutya, aki egyébként a szomszédban lakik, de mindig ki van kötve...hát most nem volt. Én bemenekültem a kertbe, de magamat félte a kiskutyámat elengedtem, de lassú is voltam, mert csúszott picit, és mire kinyitottam, addigra a kutya már tépte a kis pici kutyám, aki sírt, vonyított, és a hátán feküdt. Az meg csak rázta......borzalmas volt. Ilyenkor minidg bennem van a HA kéréds, ha nem így mentem volna le, ha épp nem vagyok terhes, ha később megyek, ha.... de hiába is rágnám magam ezen, ez már megtörtént, mostmár a megoldást kell keresni! A gazdája odarohant és akkor tette le. Először úgy tűnt nincs nagy baj, csak picit vérezgetett, desaját lábán jött haza. Persze bevittünk kórházba, a saját dokink szabin volt. Az Állatorovosi Egyetemen kötöttünk ki, itt uh-zták, azt mondták minde okés, de egy kis műtéttel bekukkantanak hogy minden rendben e tényleg. Este mentünk vissza érte, de nem hzhattuk haza, mert nem jó dolgokat találtak, és a kisműtétből nagy műtét lett. Ki kellett venni 60 cm-es vékonybél szakaszt ami sérült. Sérült a hasnyálmirigy is, de az rendben van. Műtét közben valami bordsérülés miatt légmelle lett, majdnem meghalt az asztalon, de szerencsére jó dokihoz került, aki képben volt, és tette a dolgát, megmentette őt. Ekkor este azt mondták, hogy a következő pár nap kritikus. Most azóta kettő nap telt el. Gondolhatjátok mennyit aludtam éjjel 25-én?! Annyra stresszes voltam, szegény Istvánkám is mindenzt nyilván érezte is a hasamban....de nem tudtam mit csinálni, nem tudtam megnyugodni. Másnak remegve mentünk be, és hála Istennek egész jól találtuk, evett is picikét, sőt sélután is visszamentünk, és akkor sétálhattunk is vele egy 5 percet. Persze továbbra is teljes izgalom....de azért éjjel már kicsit nyugodtabb voltam, tudtam aludni is kicsit, Istvánka is igazi jó baba volt, annyit mozgolódott, hogy legalább ettől kicsit jobb kedvre derültem. Ma megint voltunk bent kétszer is. Nos reggel megint sétiztünk vele, akkor egész jól volt, csóválta  farkát amikor meglátott, örült nekünk. Enni nem akart. Délután is visszamentünk, addigra elkészültek a laborjai, a sebész dokival beszéltünk, ő azt mondta sebészetileg stabil, és remélhetőleg nem lesz szükség több műtétre, viszont azért vannak olyan eltérések a vérképben amik nem jók (emelkedett májenzim, fehérvérsejtsám nem jó, stb) és ezek miatt átvitték a belgyógyászatra. Ez nagy előrelépés, hogy sebészetlieg reméljük rendben van, de persze még hosszú a gyógyulási folyamat. Most új doki, új hely....én minden ilyentől kiborulok. Meg az is rossz volt, hogy nem evett továbbra sem, elfordítja a fejecskéjét ha adni akarok neki bármit is. Most eléggé be volt morfiumozva, meg fájdalomcsillapítózva, szóval kb elaludt a simogatás közben. A belgyógyász doki érdemben még nem tudott mondani semmit sem, persze még neki is képbe kell kerülnie. Itt nagyobb a szigor mint a sebészeten, holnap 1kor lehet telefonálni, hogy hogy van, és 4kor lehet meglátogatni. Remélem sokkal jobban lesz holnapra, és erősödik kicsit, enyhülnek a fájdalmai, és nem alakul ki semmi szövődmény! Imádkozom érte folyamatosan!!!!!!! Ha minden jól megy, akkor 2-3 nap múlva hazahozhatjuk! Jaj annyira remélem hogy így lesz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Rettenetes volt abban gondolkozni, hogy lehet hogy elveszítjük őt, akinek annyit közönhetünk, aki annyi vidámságot és szeretetet hozott közénk..........nem is folytatom, mert megint sírok............bízni kell, pozitívan hozzáállni, és kérni a JóIstent hogy legyen velünk, gyógyítsa meg mihamarabb a mi kicsi kutyusunk!

Ezek történtek velünk mostanság, így ez a karácsony sem volt felhőtlenül boldog, leszámítva a 24-e estét, amikor még az egész család, beleérte a kutyusnkat is nézte a 4D-s dvdt Istikéről, és vidáman tervezgettük a megszületését. Úgy látszik valamilyen oknál fogva megint át kell élnünk egy nehezebb időszakot, de a férjem és én annyira szeretjük egymást, és egymásba kapaszkodva igenis átvészeljük ezt is! Rupikánk meggyógyul hamarosan, így kell lennie, és mindent megteszünk, hogy így is legyen! Istikénk a pocimban meg szépen növöget, és remélem nem haragszik az anyukájára, hogy már megint mennyi stresszt kell elszenvednie miatta - de mindentől függetlenül érzi hogy szeretjük, és hiszek benne, hogy nem véletlen, hogy most megint többet mozog mint pár napja, ezzel is jelezve nekem, hogy Ő jól van, ne aggódjak, és minden rendben lesz!

Kérlek Titeket, akik olvastok, hogy gondlajtok a kiskutyánkra, Rupira - remélem hamarosan arról számolhatok be, hogy hazajöhet velünk, és már jól van!