30. hét:))))))))))))))))

És ide is elérkeztünk, mostantól 3-sal kezdődik a heteink száma, és ennek a 3-as szériának a végén, ott vár majd minket Istvánka :)))

"Nemrég még azt hittük, a baba tiszta lappal érkezik, ma már bizonyított tény, hogy rengeteg dolgot megtanul, megjegyez magzat korában. A 30. hétre már meg tudja különböztetni a magas és alacsony hangokat, vagyis érti a zenét! Ha rendszeresen hallgatsz egy melódiát, megszületése után is fel fogja ismerni. Ugyanez érvényes a szülei hangjára, nyugodtan énekelj neki te, de apa is áriázhat a pocakod előtt, az üzenet eljut a picihez."

Mostmár tényleg rá kéne állnom, hogy hallgassak valami zenéket rendszeresen. Persze van egy két szám, ami sokat megy, és hallgatom, de nincs semmi speckó válogatásom, pedig mindig is terveztem. Valahogy nem tudom miért de nem csináltam....de még nem késő!

Tegnap hazahoztuk Rupikát a kórházból. Annyira jó hogy itthon van. Persze még koránt sem szabad elbízni magunkat a dokinő szerint, mert még van sajnos hashártyagyulladása kicsit, erre kap sok antibiotikumot, és emelett a májenzimjei nem jók. Nem tudom ez mitől van, a dokinő annyit mondott csak, hogy ez azért aggasztó....most kap valami májvédő gyógyszert is. De a közérzete azért jó, jókedvű a sétákon, egyébként meg rengeteget alszik. De hát van is mit kipihennie... Enni még mindig eléggé szarul eszik, minden falatért könyörögni kell neki, pedig ez nagyon nagyon fontos! De mi könyörgünk, és azért így egész nap szépen apránként ugyan, de eszeget rendesen. Olyan jó amikor csinál egy-egy olyan dolgot ami egyébként napi rutinja szokott lenni, például a liftben felugrik az ajtóra nyújtózni, stb.... ezeknek annyira örülünk mind! Remélem egyre jobban lesz, és javulnak az értékei, hétfőn lesz a kontroll.

Tegnap még mielőtt mentünk volna a kórházba Rupiért beugrottunk egy boltba, hogy na most aztán megrendeljük a babaszoba bútort. Nem kell sok minden, csak egy kiságy és egy pelusozó komód. Azt hittük majd milyen egyszerű dolgunk lesz, mivel fehéret akarunk venni, az majd nagyon jól passzol a kék-fehér matrózos szobába. Persze semmi nem megy ilyen egyszerűen. Az ágyikó jó is, de rájöttünk, hogy ezek a komódok olyan nagyok, vagyis olyan nagy a mélységük...nem tudom hogy is fog elférni...nem akarjuk a szobát sem halálra zsúfolni, de ez azért mégiscsak szükséges és hasznos darab lenne. Szóval most dilemma, és méricskélés minden nap, hogy mit hova....persze ahhoz hogy jól átlássuk a dolgokat nem ártana kipakolni a cuccokat amik bent vannak, de az sem kismunka. Pedig hamarosan neki kell esni, talán a hétvégén meg is csináljuk, mert aztán nemsokára festés! Olyan izgi dolgok ezek :))) Még jó sok a teendő, de annyira vártam már ezt a részt, amikor tényleg fel kell készülni. Na ez persze nem csak a vásárlást jelenti - akarunk menni szülésfelkészítőre is, fel is hívom mindjárt a kórházat, hogy az hogy és mikor van, meg olvasgatni is szeretnék még rengeteget mielőtt kibújik Istibaba.

Jövő héten szerdán mennék síelni. Le is van foglalva a szállás, nem messze Ausztriában. Biztos szuper lenne, jön egy barátnőm aki szintén babát vár, illetve lesznek kisbabócák is, szóval én is nagyon jól ellennék napközben, amíg a többiek síelnek. De persze egyenlőre nem tudom hogy mi hogy legyen Rupi miatt. Csak akkor akarok elmenni, ha jól van. Tudom, hogy Anyuékra rábízhatom őt nyugodt szívvel, és jobb bánásmódban nem is lehetne része, és tuti szépen etetnék, sőt - de valahogy nem tudnék nyugodtan elmenni, ha nem tudom, hogy már jól van. Szóval remélem egyébként is, hogy 1 hét múlva már sokkal erősebb lesz, és jól lesz!

Hétfőn megyek majd Zekéhez délután - szóval délelőtt kutyadoki, délután nőgyógyász - izgis nap lesz. Kíváncsi vagyok, talán tudunk majd a szülésről is beszélni pár szót már....lassan gondolom ezt is aktuális lesz átbeszélni.

Kedden meg elvileg megyek kismama-fotózásra. Ezt kaptam még a lányktól a szülinapomra, és azt hiszem, most már szép nagy a pocim ehhez, illetve még azért nem olyan órmótlanul nagy :).