13. hét :))))

Mosmár tényleg túl vagyunk az első trimeszterem, és beléptünk a másodikba!

Az iphone-féle okosságok:

"A szemecskék elfoglalják a végleges helyüket koponya két oldaláról az arc középső része felé húzódva, míg a fülek oldalra kerülnek. A bélrendszerben megkezdődik az emésztés: a cukor és a víz visszaszívásával. Megjelennek a baba feje búbján az első hajszálak. Bár a pici neme már a fogantatás pillanatában eldőlt, a külső ivarszervek alapján csak mostantól lehet megkülönböztetni a fiú- és lánymagzatokat."

Azt írja most lehet megkülönböztetni a fiú és lány magzatokat!! Na én tegnap tisztán láttam a kisfiam külső ivarszervét :). Jaj annyira jó és hihtetelen ezt leírni, hogy kisfiam! Na de ne szaladjunk ennyire előre, jöjjön a részletes beszámoló a tegnapi napról.

Először is a számok:

Down-kór esélye:1:18395
Edwards szindróma esélye:1:217102
Patau szindróma esélye:1:511070
Szóval negatív:)))
A tarkóredő:1,8 mm
A crl:6,5cm

Magaztvíz menniyésge: normális

Méhlepény elhelyezkedése: jobb oldalon fent, picit az első méhfalon

Az egész a következőképp zajlott. Megérkeztünk, kb pont egy 10 perccel hamarabb. Előtte még leadtuk a kutyit a Nagyimhoz, és ott meg is ebédeltünk. Gyors papír kitöltés, vérvétel következett. Nagyon kis várakozás, és mehettünk is be az ultrahangra. Itt megismerkedtünk Hajdú Krisztina doktronővel, aki nagyon szimptakius volt, és bár én nem ilyennek képzeltem őt külsőleg, de jó érzés volt, hogy ő csinálta a vizsgálatot, valahogy annyira hiszek benne, hogy ő a legjobb. Felfeküdtem az ágyra, a férjem meg leült a mellettem levő székre. Két pillanat múlva már láttuk a kisbabót, és azonnal elmúlt minden idegeskedésem, és teljesen megnyugodtam: láttam ahogy rugdos a kis drága - szóval él, jól érzi magát - akkor tudtam, hogy nem lehet baj! Rögtön rámentünk a tarkóredő mérésre, ami tökéletesnek bizonyult, és lászott közben már az orrcsont is, amit aztán azért külön meg is mutatott a Doktornő. Utána méregette a babát, majd néztük a kis kezeit, látszódott minden picuri ujjacskája! Ezt követően mentünk rá a láb részre, és akkor mintha láttam volna a kukiját - és megfordult a fejemben hogy tuti kisfiú, így gyorsan rá is kérdeztem. Mosolygott a Doktornő, hogy hát ilyenkor még ezt nem szokták mondani, de hogy tippje van, akarjuk e tudni: mondtuk, hogy naná: erre rávágta, hogy 80% hogy kisfiú, és meg is mutatta, hogy miért :)))). Na ebben a percben nekem megteltek könnyel a szemeim! Kisfiam lesz! Igazából nekünk mindegy volt, hogy kisfiú vagy kislány, bár a férjem szerintem minidg is fiút szeretett volna inkább így elsőre, és bennem is az volt, hogy egyszer nagyon szeretnék egy kislányt, DE talán a legjobb felállás az, ha elsőre kisfiú, és utána a kislány, mert így lesz egy báty. Ez azért is van, mert én világ életemben szerettem volna, ha lett volna egy bátyám....persze ne értsétek félre, imádom a hugicám, és le nem cserélném, de valahogy gyerekkoromban ezen sokszor gondolkoztam. Ezek után megvizsgáltuka lábakat minden oldalról, ott is látszódtak a picuri ujjak. Bekapcsolták a szívhangot, jaj de megható volt hallani, na ezen megint majdnem besírtam :).  Kikérdeztem, hogy a méhlepény jó helyen van-e, és igen, tökéletes, ettől nyugodtan lehet házaséletet élni - amibe ugyan nem tudom mikor merünk belevágni, de már nagyon ránkférne az biztos! :)Végül átkapcsoltunk 4D-re, itt nem volt olyan jó a kép, mivel a méhlepény egy picit belelógott és kitakart, de nagy élmény ez a 4D, biztos vagyok benne hogy gyönyörű kis mozi készül majd még a bentlakónkról a későbbiekben. Tudtam volna még órákig nézegetni nem mondom, cukor volt ahogy ficánkolt, forgolódott!!! A lényeg, hogy a Doktornő megdícsérte a bébit, hogy szép, egsézséges, minden rendben vele.

Ami egy ici-picit rossz volt, hogy nem igazán tudtam hova tenni a férjem reakcióit. Valahogy nem láttam rajta a kitörő örömöt, amit vártam, persze boldog, de valahogy másképp képzeltem a reakciót, amikor annyiszor lejátszottam magamban vágyakozva az évek során ezt az élményt. Lehet hogy csak az emberek frusztrálták, és emiatt....nem tudom. Szerintem inkább az van, hogy talán mostanság esik le neki ez az egész, vagy nem is tudom. Talán túl sok paráztatást hall a gyakorló apukáktól?! Jaj nem tudom, remélem belül ő is ugyanolyan boldog mint én, és nagyon örül a kisfiának - persze biztosan így van, csak ő ilyen, kicsit nehezen mutatja ki az érzelmeket.

Kis várakozás után behítak és elmondták a vérvételi eredményeket is, amik szintén tökéletesek lettek.

Ez után fizettünk, kaptunk egy DVD-t, és bejelentkeztem a 18. heti ultrahangra: október 18-ra kaptam időpontot. Szerettem volna a szülinapom előtt, de nem volt hely, szóval utána pár napppal megyünk, de akokr is ez lesz a legeslegszebb ajándék!!!

A nagy hírt, mármint hogy valószínűleg kisfiú a szüleinknek nem akartuk telefonban elmondani. Minden infót már telefonban mondtunk el, sosem láttuk az örömöt az arcukon, persze halottuk, de most ezt szerettük volna személyesen, így estére összehívuk a szülőket balcsin, és a DVD megnézése keretében bejelentettük, hogy kisfiú. Anyu azt mondta, hogy ő sejtette, mert olyan boldog volt a hangom a telefonban (jópofa, akkor is boldog lettem volna ha kislány, na de mindegy), Apu meg egyenesen kiugrott a bőréből, ő annyira kisfút szerett volna a két lánya után. A többiek szimplán csak örültek, talán az Anyósom volt picit csalódott, ő a két fia után viszont pont hogy egy kislányt szerett volna nagyon. De azt hiszem abban egyetértettünk mind, hogy a legfőbb lényeg, hogy itt van, egészséges, és szépen fejlődik - maradjon is ez így!!!!!

Ma elutazunk! Idáig nem is írtam, hogy ez tervben van, mert minden a tegnapi ultrahangtól függött, de mivel minden rendben, így megyünk. Horvátország az uticél, Zadar - szóval nem messze, innen balcsiról még közelebb, kb. 500 km. Majd sokszor megállunk útközben, nehogy baj legyen - de nem lesz! És nagyon jó lesz ez a kis kikapcsolódás. Pénteken a férjem és még pár barátja megcsinálja a nagy hajós vizsgát tengerre, a többi időben meg pihizünk, nyaralunk. Mindjárt indulunk, szóval abba is hagyom, remélem jó kis utazás lesz így a kicsi fiunkkal a pocimban.

És a csodás fotók az uh-ról: