Hétvége: első poci simik nem Apától

Nagyon jó kis hétvégén k volt, házavatón voltunk a barátainknál Mezőtúron. Szuperül éreztük magunkat és annyit de annyit etünk, hogy előre félek a szerdai méreckedéstől :).

Tegnap este kicsit fájt a hasam lent, bal oldalon. Nem volt vészes, csak úgy néha egy egy szúrás...emiatt kicsit izgulva aludtam el, de hála Istennek reggelre elmúlt minden ilyen, és mostmár teljesen jól vagyok. Lehet hogy azért megviselt a 7vége, hiszen sok mindent csináltunk, és bár nagyon jó volt, de elég fárasztó.

Sokszor beszélgettem erről emeberekkel, barátnőkkel, hogy ki mit szól hozzá, ha simogatják a pocakját - vagy egyáltalán simogatják e, és persze itt nem apukákra gondolok, hanem közeli, kevésbé közeli barátokra, ismerősökre. Eddig nem találkoztam ezzel a dologgol élőben, de most, hogy már eléggé látszik a hasam a hétvégén bizony kaptam egy-két poci simit. Nem tudom más hogy van vele, de nekem nem esett rosszul, tudom, hogy mindenki szeretetből csinálta, és igazából szerintem ez jó érzés. Remélem a kicsi fiam is így érzi odabent :))).

Holnap délután megyek először terhestornára. Nagyon kívácsi vagyok rá, remélem jó lesz, és jól fogom bírni, nem ártok vele. Egy barátnőmmel közösen megyünk majd, és előtte átmegyek hozzá, neki van szívhanghallgatója, és kipróbálom - nagyon szeretném, ha könnyen megtalálnánk a picur szivecskéjét! Ha jól működik, lehet hogy hazaviszem megmutatom a férjemnek is, és lehet hogy beruházunk egyre - de nem is ez a lényeg, hanem hogy nagyon jó lesz behallgatózni, ez azért majd ad kis türelmet, hogy kibírjam még 2 hétig, amikor lesz a következő uh. Az is lehet, hogy addigra már maga a kis babóca nyugtat majd meg, azzal, hogy érzni fogom ahogy mozog?! De jó lesz!!!