Név választás: ISTVÁN

Nem egyszerű történet ez a névválasztás. Vagyis mi azt gondoltuk nálunk milyen egyszerű lesz, és talán az is, feltéve ha a környezetünk is így akarja. Szóval még eddig nem írtam erről, de kb mióta arról szó volt köztem és a férjem között, hogy majd egyszer közös kisbabánk lesz (ez pedig jópár év), azóta megbeszéltük, hogy ha kislány lesz, akkor Anna lesz a neve, mivel nekem ez a kedvenc lány nevem, gyönyörű, és sokféleképpen becézhető. Ha fiú lesz, akkor pedig a férjem kívánsága szerint Isvánnak fogják hívni. Ez a név a párom családjában már hagyomány, ő is István, apukája is, és nagypapája is az volt - szóval ő mindig is szerette volna ezt továbbvinni, és majd az ő kisfiacskáját is így nevezni. Nekem abszolút nincs ellenemre ez, sőt, igazából szerintem ez egy nagyon szép dolog, és szép név az István (bár a becézéseivel még nem igazán vagyok kibékülve, de majd találunk egy tutit). Szóval, jóval azelőtt, hogy terhes lettem volna készen álltunk a név tervekkel - így ez nem is volt kérdéses. 

Sokan a környezetünkben is tudtak a tervekről, de eddig persze nem igazán foglalkoztatta őket a dolog. Most persze, hogy éles a helyzet, és itt a baba a pocimban, rögtön sokaknak van véleménye, ami nem biztos hogy olyan kedves. A legtöbben azért rögtön elfogadva a dologot, nem is kérdezve, és legfőképpen véleményt nem alkotva, már Istvánkának hívják a kis pucurunkat :), vagy éppen Pistának - na ez persze csak vicc, mert így tutira nem fogjuk szólítani, de a tesóm most ezen humorizál éppen, de csak olyan kis kedvesen. A név legfőbb ellenzői pont a férjem családja, talán leginkább az anyósom. Azt hiszem ez esik a páromnak a legrosszabbul, hiszen, pont hogy az ő családi hagyományaikat szeretné ezzel továbbvinni, és ahelyett hogy elismerést kapna ezért, vagy egy jóleső vállveregetést, inkább ellenkezésbe ütközik. Persze ő nem mondja ám, hogy ez neki milyen érzés, de én tudom, hogy így van.  Azért nem olyan vészes a helyzet, de biztosan jobban esett volna neki, ha mindenki egyöntetűen elfogadja ezt a döntést - mert annyi viszont fix, hogy maximum egy pár pillanatra tudtak elbizonytalanítani minket, amikor elgondolkoztunk más név opciókon - aztán vissza is tértünk, a mindig is vágyott, eredeti tervre: ISTVÁN lesz a kicsi fiacskánk neve.

Ma voltam védőnőnél, nagyon kedves volt. Kipróbáltuk a szívhanghallgatást - és meg is találtuk a kicsikét, bár nem volt könnyű, és pont azon gondolkoztam, hogy ha lenne is egy ilyen szívhanghallgatóm otthon, amit én szeretnék, de a férjem iszonyatosan ellenzi, akkor nem is biztos hogy olyan könnyű dolgom lenne. Egyébként a védőnő is azt tanácsolta hogy ne vegyek ilyet, mindjárt mozogni fog, és az legalább olyan megnyugtató, sőt ráadásul a baba nem is szereti állítólag ezeket a készülékeket. Mondta, hogy ne izguljak, ha pár hétig még nem érzek mozgást, mivel a méhlepény az mellső falon van, ezért kicsit később lehet majd érezni, de kb 3 hét....ezek után mondtam is Istvánkának - hogy én ezt kérem tőle a szülinapomra, hogy érezzem ahogy jól érzi magát, és mozgolódik :).

Megmérte a vérnyomásom, ami tök jó volt, és ami miatt egyébként kicsit izgultam, mert az elmúlt napokban van egy olyan érzésem, hogy annyira ver a szivem, hogy szinte a fülemben érzem a szivverésem. A pulzusom magasabb, de terheseknél ez a normális, így a védőnő szerint nem kell izgulnom, minden rendben van, ne foglalkozzak ezzel.

Ma fejezi be a drágám a 10 napom fogyókúráját - hihetetlen, de 10 napja nem evett semmit, csak ezt a neera szirupot itta. Csodálatosan jól bírta, én ezt elképzelni sem tudtam volna, hogy ez lehetséges, de ő megcsinálta. És fogyott 6kg-t!! Most sem akarja abbahagyni még a dolgokat, de persze mostmár enni fog, mostantól indulni a normális fogyó: a sok saláta, és husi. Ami a legelképesztőbb, hogy mindezt a terhes felesége mellett tudta végig csinálni (és hát tudjuk hogy a terhesek bizony eszegetnek ezt azt:)))