Nagyon köszönöm a kedves szavakat és a bíztatást!
Kicsivel jobban vagyok már, persze nem mondom, hogy nem tudnék bármelyik pillanatban elkezdeni zokogni, ha visszagondolok, de azért már jobb....
Ma meg is jött :((((((((((((((((((
Tudom, hogy nem szabad feladni, mert egyszer nekünk is sikerülhet, de hát a sok reménytelen várakozás, és az a sok-sok csalódás teljes kikészíti és felőröli az embert! Az a baj, hogy akárhogy a következő lombikban már nem fogok tudni ennyire hinni, de talán ez azért jó, mert nem is lesznek ekkora elvárások, és ha megint csalódni kell majd, akkor talán azt is majd jobban viselem.
Most rögtön megpróbáljuk a fagyasztott embriókkal, hátha még hat az IVIG, és az segítene! Tehát ha lement a mensi, akkor megyek egy UH-ra, majd gyógyszer nélkül, csak a peteérést figyelve, és attól számítva 3. napon megyek majd a beültire, ha minden rendben lesz, és szépen felébrednek a kis fagyasztott babáink. Az mindenesetre biztos, hogy nem fogom végig otthon tölteni majd megint a 2 hetet, mert hát ez egyszerűen nem összeegyeztethető semmiféle munkával...nem baj, majd persze sokat pihizek, de azért dolgozni bejövök. És ha netán sikerülne, akkor karácsonyra még kismama lehetnék!
Egyébként a sikertelenség után egész nap a béranyaságról és örökbefogadásrül szóló honlapokat nézegettük a férjemmel...persze tudom, hogy még ott a sok lehetőség a lombikokban, de kell valami kapszkodó, ha azok sem sikerülnének, kell valamilyen utat látni, aminek biztosan kisbaba van a végén, és nem csak egy hatalmas kérdőjel!Ez persze azért nagyon nagy elhatározás lenne, ha belefognánk, és nem is akarjuk elkapkodni a döntést, de ahogy olvastam pl örökbefogadásnál hosszú-hosszú éveket kell várni, és az alatt még bőven lombikozhatunk. Na ezzel nem azt mondom, hogy már holnap megyünk és jelentkezünk, de ha a következő lombikok sem sikerülnek, akkor lehet hogy belevágunk, és beindítjuk ezt a folyamatot is. De ez még egyenlőre csak nagyon halovány terv, de az biztos hogy még soha nem beszékgettünk erről eddig így a férjemmel, hogy van ennek is realitása, és ha kell ekkor ez lesz a mi utunk. Persze azért még bennünk van a remény, hogy sikerül....sőt....mondanom sem kell, hogy a mensi olyan mint egy agymosás, eddig teljes kilét, most pedig már azért kezd ott motoszkálni a fejembe a következő beültetés esélye, hogy hátha mégis...ki van ez találva, mire eljutunk oda, hogy megint várakozunk a beültetés után, megint teljes erőbedobással fogunk reménykedni - legalábbis nagyjából. De jól van ez így, különben nem is működhetne az biztos.
Ez a hét kis kapcsolódás lesz, programozunk majd sokat, 7végén meg elutazunk wellnesselni :)
Ja, és a jelenlegi legnagyobb kapaszkodót még nem is mondtam, lehet hogy veszünk egy kiskutyust. Mindig is terv volt, és már régóta szeretnénk, de minidg azt mondtunk, hogy első a gyerek, és majd utána. Hát úgy látszik, ez nálunk nem jön be, és lehet hogy ezért változtatunk a terven...miért is ne lehetne előbb a kutya? Rengeteg családban születik baba kutya mellé, és nincs vele semmi gond, szóval ez nem lehet akadály! Egyenlőre még fontolgatjuk, és most azt játszuk, hogy minden nap elképzeljük, hogy hogy lenne a napunk, ha lenne velünk egy kutyus...mindenesetre ez most erőt ad, eltereli a gondolataimat, és valami olyanra figyelek, amit várhatok, és ez sok örömet okoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése