Várakozás a következő beültetésre, lelkierő gyűjtés, és egy olvasó kérésére: egy kis infó az IVIGről

Régen nem írtam már, de igazából nem történt mostanság semmi olyan izgalom, amiről nagyon be tudnék számolni.

Sajnos a lelki állapotom továbbra sem annyira jó, még mindig azt kell mondanom, hogy nem igazán telik el napom sírás nélkül, és anélkül hogy azon gondolkozzak, hogy vajon egyáltalán valaha sikerülhet-e?!? De össze kell szednem magam! Hamarosan itt a peteérés, és egyben a fagyasztott embriók beültetése. Pénteken megyek megint UH-ra, hogy megnézze Zeke hogyan is állnak bent a dolgok, és mikorra lehetne időzíteni.

Persze sokkal nehezebb hinnem benne, és bízni a sikerben, de ha csak a tényeket nézem is, akkor is jó esélyünk van: hiszen az embriók embyriogénben úsztak, még az IVIGnek is lehet hatása, és most nincs hormon leterhelés sem – szóval ezek nagyon jó dolgok…bár így visszaolvasva azt hiszem ezek nem is annyira a tények, hanem inkább a saját magam győzködése, hogy legyen lelki erőm.

Hétfőn elmegyek kineziológushoz. Egyik barátnőm már régóta ajánlgatja, hogy menjek el, mert szerinte sokat segíthet…eddig nem mentem, mert bár ugyan 1,5 éve voltam egyszer egy családállításon, és nem segített, és nem igazán jött át nekem, sőt inkább lelkileg megterhelő volt, mint felüdítő, most mégis úgy érzem, adok még egy esélyt. Ez most nem is családállítás lesz, csak egy beszélgetés.  Végül is nincs mit vesztenem, max azt a 10 ezer forintot, de ezek mellett a kiadások mellet az eltörpül, és hátha segít, és jót tesz majd a lelkemnek, a gondolataimnak. Tudom, hogy most meglehetősen mélyponton vagyok, és ezért is igyekszem minden lehetőséget megragadni, ami átsegíthet ezen. Majd meglátjuk, kíváncsian várom milyen érzésekkel jövök majd el hétfőn.

Közben alakulnak a kutyavásárlás körül is a dolgok. Elmondtuk a családnak a „nagy hírt”, hát...először szerintem kicsit furcsállották, és lehet, hogy most sem igazán értik. Nem tudom, vagyis az én családom szerintem érti, és tudják pontosan hogy miért is döntöttünk most így, habár a lombikról nem tudnak ugyebár ők sem, de azt látják, hogy mostanában nem igazán vagyok az a boldog önmagam. A férjem családja meg…ők talán kevésbé értik, és azt meg egyáltalán nem tudom, hogy megértik e, de persze nem ellenzik, sőt most már ott tartunk, hogy érdeklődnek is hogy hogyan áll a dolog, de azért tudom, hogy legbelül ők ennek a döntésnek nem örülnek, és bár nem mutatják, de tudom, hogy így érzenek. Csak azt nem tudom, hogy miért is zavar ez engem ennyire….na mindegy. Egyébként a fajták között még ugrándozunk kicsit, de most végül is azt hiszem elhatároztuk magunkat: egy fekete törpe schnauzert szeretnénk. Hihetetlen, de ahogy ezt kitaláltuk, és körbe telefonáltunk minden lehetséges internetes hirdetésen, kiderült, hogy jelen pillanatban nem lehet kapni az országban törzskönyves, kölyök, szuka fekete törpe schnauzert. Elképesztő!!!! Mondták a telefonban amikor érdeklődtem, hogy hát várjunk, mert valószínű terhes az egyik szukájuk, és pár hét múlva lesznek kicsik, akiket majd 3 hónaposan lehetne elhozni….na de ne már!!!!!!!!Ki vagyunk, okés, hogy egy babára ilyen sokat kell várnunk, de hogy már egy kutyára is, és azt sem lehet csak így egyszerűen megvenni, hanem az is ilyen bonyolult és hogy semmi nem megy egyszerűen – valahogy bevonzzuk ezeket a dolgokat. Egyébként egy vicc, de azt kell mondjam, hogy mióta tudjuk hogy nem lehet most ezt a kutyust olyan egyszerűen csak megvenni, na azóta vagyunk úgy vele, hogy igazán kell! Idióták vagyunk teljesen….de nem is ragozom ezt most itt tovább.

Viszont annyi biztos, hogy még mindig kicsit bizonytalan vagyok ebben az egészben, mert számtalanszor megfordul a fejemben, hogy én nem is kutyát szeretnék, hanem egy kisbabát!!!!ÉS hogy akkor ez most mégis helyénvaló és jó döntés-e?! Persze, az is igaz, hogy kutyát akkor is szerettünk volna, ha már lenne babánk, és most csupán a sorrend felcserélése történik, és nincs abban semmi rossz, hogy amíg eljön a baba hozzánk is, addig egy kiskutyus közben a családunk része lesz, és sok örömteli pillanatot ad majd nekünk – de valahogy mégis, tudom, hogy hiába lesz kutyusunk, addig sosem leszek igazán boldog, amíg nem teljesül az álmunk, és végre anyuka nem lehetek!

Bocsánat a sok lelkizés miatt, de ki kellett írnom magamból ezeket a dolgokat….

Valaki egy megjegyzésben kérdezte, hogy mi is az az IVIG. Nos neki a következőt írom: ez egy intravénás immunoglobulin kezelés teljes nevén. Ez tulajdonképpen egy infúzió, amelyben idegen fehérje van, és ami azt a cél szolgája esetemben, hogy a szervezetem által termelt antitestek, és ellenanyagok ne akadályozzák meg a baba beágyazódását, és ne akarja a babát kilökni a szervezetem. Erről az egészről szerintem érdemben és nagyon sok hasznosat lehet olvasni meddőséggel való összefüggésében Dr. Alan Beer: Is your body baby friendly? című könyvében. Ez sajnos nincs meg magyarul, de aki tud angolul annak nagyon hasznos lehet. Ha valaki nem akarja megvenni a könyvet, akkor Dr. Alan Beer honlapján is sok hasznos infó van fent az immunológiai okból való meddőség/vetélések kapcsán. A következő honlapon szintén sok hasznos infó található, főként Fülöp professzor úr előadásaiból ezzel összefüggésben a dokumentum tár alatt: http://habitu.kozos.info/

Remélem tudtam segíteni kicsit, és talán világosabb lett a dolog, de ha van még kérdésed írd nyugodtan, igyekszem válaszolni, de nekem is, aki pedig már túl is van egy ilyenen, meglehetősen bonyolultnak tűnik ennek a hatása, és a működése.