Lassan telnek a napok, pedig már úgy várom, hogy meg legyen a beültetés, és megint itt legyen az, hogy reális esélyünk van! A gonapeptyl továbbra sem a kedvencem, annyira csíp :(.
Egyébként teljesen jól vagyok, picikét vérezgetek még, de nem vészes. Ma el is megyek sífutni, kihasználom, hogy még mozoghatok, és nem otthon kell nyugiban feküdnöm.
Holnap reggel megyünk a TEGYESZbe a pszihológushoz - huh, na ettől félek. Megmondjuk hogy lombikozunk? Sokszor hallok olyat, hogy ez nem tetszik neki, mert akkor az ember még nem igazán felkészült egy örökbebabára. De hát nem is tagadom, én tényleg saját babót szeretnék, ha lehet, szeretnék terhes kismami lenni, és mindent szeretnék ami ezzel jár - de ugyanakkor az agyammal tudom, el kell indítani ezt a másik utat is, mert ha ez az álom mégsem teljesülhetne, akkor sem szeretnénk gyermek nélküli család lenni, és abban viszont biztos vagyok, hogy ugyanúgy tudnánk szeretni egy örökbebabát is. Ráadásul az még minimum 4-5 év, szóval addig még bőven felkészülhetünk, ha netán mégsem sikerülne a lombik addig, de én reménykedek hogy sikerül - és akkor pedig max nemet mondun k a másik útra, de majd meglátjuk.
Mindenesetre nem tudom, hogyan lehetne ezt jól tálalni a pszihológusnak, hazudni nem szeretnék, szóval valahogy meg kell értetni vele ezt...csak azt nem tudom miért akadnak fent ilyeneken, hiszen az örökbefogadók nagyon nagy részénél teljesen hasonló a szituáció. Szóval kicsit izgulok ezért a holnap miatt...majd beszámolok!
Szia Eszter!
VálaszTörlésNe félj a pszichológustól, mi Kecskeméten voltunk az örökbe fogadós tanfolyamon.Velünk nagyon rendesek voltak, mi elmondtuk, hogy még csináljuk a lombikot és azért vagyunk már itt, mert időt szeretnénk nyerni!Három évet kell várni egy kisbabára,és addig csináljuk a lombikot és, ha nem sikerül akkor már közelebb vagyunk egy babához!
Bocsi egy kicsit hosszúra sikerült! :-))
Úgyhogy minden ok lesz holnap !
Üdv, Edina
Ja még annyit, hogy örülök, hogy írtál nekem és azért itt is visszakeresem a kommenteket! :-)
VálaszTörlés