Ma reggel a 4 fincsi kis injekcióval indítottunk (csináltam is róluk egy sztárfotót) - jaj, és ezt még biztosan több mint egy hétig kell csinálni! De egy hős leszek, és nyafogás nélkül tűröm, és imádkozok, hogy ez kelljen ahhoz hogy végre kismama legyek!
Itt a tavasz, legalábbis annyira, de annyira tavaszias az időjárás, és ez megint olyan fura érzéseket hoz elő belőlem. Valahogy ilyenkor minidg azt érzem, hogy rohan az idő, és mi még minidg egy helyben topogunk. Pedig szeretem a tavaszt, de valahogy ezek miatt mégis félek tőle, ilyenkor annyira igényem lenne egy kis változásra már, ami még minidg nem jött el a hosszú évek alatt. És mindeközben sok barátnőm már a második babájával terhes, vagy már meg is születtek - pedig én már régebbóta szerettem volna az elsőt, mint ők.....de tudom, hogy ez nem ezen múlik, csak néha már ez is nehéz! Nem vagyok irigy rájuk, vagy semmi ilyesmi, és nagyon is örülök más boldogságának, és hogy másnak nem kell átélnie ezt az embertpróbáló küzdelmet, de annyira szeretnék már én is ehhez a másik táborhoz tartozni!!!!
Egyszer régebben azt olvastam valahol, hogy egy amerikai kutatás szerint e lombikok legnagyobb arányban tavsszal sikerülnek - szóval most reménykedek hogy mi is majd ezt a statisztikát erősíthetjük.
Szia!
VálaszTörlésRemélem erősítitek a statisztikát!Nagyon szurkolok!
A sok szurihoz kitartást, ezt a részt én sem szerettem annyira :-(( , De ugye a cél érdekében mindent megteszünk!
Az én barátnőm is tegnap jelentette be, hogy terhes az első most volt egy éves!Nem is lenne ezzel semmi baj, de amióta terhes lett , mármint az elsővel , azóta csak panaszkodni halottam!Sajnos nem tudok vele azonosulni!Nem akarom megbántani, de nem tudom mikor fogom kiosztani, hogy néha azért jó dogokat is mondhatna, az állandó rinya helyett!Na jól van én sem panaszkodom tovább!