16. hét :)))

Betöltöttem a 16. hetet, tehát beléptünk az 5. hónapba!!! A férjem nagyon okosan megjegyzte, hogy akkor 2 hét múlva félidő? De felvilágosítottam, hogy nem úgy van az, a félidő 20.- héten van, mert a terhesség nem 9 hónap, hanem bizony 40 hét :).

Ezen a héten ez történik odabent:

"Az ultrahangvizsgálaton olyan pillanatot is elcsíphetünk, ahol éppen szopja az ujját. Légzőrendszere szinte teljesen kifejlődött, de még sokat kell érnie, hogy sikeresen betöltse feladatát. Az orra teljesen kialakult, de illatokat még nem érezhet, hiszen levegő helyett víz veszi körül. Testét magzatpihe borítja, a finom szőr azonban a szülésig kihullik."

Annyi minden beszámolni valóm van:).

Kezdjük azzal, hogy ma reggel bementem a BMC-be az afp és egyéb vérvételi beutalókért. A vérvétel maga majd hétfőn lesz majd, legkésőbb 8ra kell odaérnem, és 1 hét alatt meg is lesz minden eredmény. Olyan csodás érzés volt terhesen menni a BMC-be! Az eredményhirdetés óta nem voltam bent, tehát jópár hónapja, de mindenki iszonyat aranyos és kedves volt, mosolygott, gratulált, és drukkol továbbra is. Eddig mindig összeszoruló szívvel nézegettem a falakon a képeket a kisbabákról, most pedig azon tűnődtem hogy a mi kicsikénk képe is hamarosan kikerül, és mekkora boldogság is ez. Amíg régen ott várakozva ültem és valami vizsgálatra vártam, ha bejött egy kismama mindig irigyekdve néztem, és kicsit mindig rossz érzés volt. NA most én voltam ez a kismama - bár direkt felvettem a kardigánom, hogy ne látszódjon annyira, mert tudom milyen érzés ott ülni, várni, hátha veled is megtörténik a csoda, és közben látni valakit akivel megtörtént - de közben egészen más gondolatok jártak a fejemben. Azon járt az agyam, hogy annyira nagy szeretettel elmondanám mindenkinek aki ott ült, hogy sose adja fel, és higyjen benne, hogy egyszer igenis sikerülni fog nekik is - mostmár elhiszem hogy ez így van, persze akkor, amikor még a "másik oldalon" voltam nehéz volt elfogadni bármi ilyen bíztatást.

A következő nagy hír: tegnap újra kipróbáltuk a szívhanghallgatót, és a kapott hasznos, és pontos iránymutatásnak köszönhetően (örök hállám érte), elsőre meg is találtuk ezt a csodás kis dobogó hangot. Tényleg kb 30 másodpercig tarott az egész, leszámoltuk hogy ez valóban a kisbaba szive, és már hagytuk is pihizni. Jó estém volt, mert ezek után még beindult egy kis pezsegés is a pocimban, szóval igazán boldogan aludtam el este.

Végül pedig arról is be kell számolnom, hogy tegnap a férjem buzdítására elmentünk egy shopping körútra. Vagyis nem vettünk semmit, csak körbenéztünk. Elsőnek a Mamas&Papasba mentünk, hát nagyon ledöbbentem, hogy mennyi minden van ebben a boltba, és milyen szép üzlet is ez - na persze az árak is szépek voltak mindehhez. A fő cél az volt, hogy a babakocsik területén kicsikét képbe kerüljünk,  letisztázzunk ezt-azt. Itt rögtön találtunk egyébként egy szimpatikus kocsit, Sola névre hallgat, mindent tud, és tetszett is nekünk. Ez után elmentünk a Brendonba, na itt aztán volt választék....jól el is bizonytalanítottak - mivel közölték, hogy ha nem csak betonon használnánk, hanem murvás úton is, akkor nem jó a habos kerék, hanem felfújható kell, meg nagy méretű....közben ugye azért férjen be a kocsiba is, stb...ezer szempontot kell nézni. Itt tetszettek a Peg-Perégo kocsik, és az áruk sem rossz talán, meg a Bébéconfortok is (bár a férjemnek ez nem annyira tetszett). Végül átmentünk a Bababoo nevű üzletbe, ahol megnéztük az "álombabakocsit" a Bugaboo Camelont. Ez nagyon profi, tökéletes lenne terepre is, könnyű, picire csukható, designos - de 300.000, - Ft. Szóval annyiba maradtunk hogy ez az álomkocsi, és max. körbenézünk nincs e esetleg használtan ilyen, de inkább megkeressük az árban is megfelelő újat. Na van időnk ezt még bőven eldönteni, de jó volt kicsikét képbe kerülni, és egyszerűen nagyon jó érzés volt a bababoltokba mászkálni - annyira elképzeltem, hogy milyen cuki lesz, amikor majd bent ül a kocsiban a pici fiunk - alig várom!!!

    

Torna, szívhanghallgatás, és újabb pezsegés a pocimban

Tegnap voltam tornázni. Nagyon jó volt!!! Egy labdán ültünk az első fél órában, úgy súlyzóztunk, meg hátizmoztunk. Nagyon jól esett egy kis mozgás ennyi idő után :). Ez után volt kis combizom, meg fenék gyakorlat - ezek már fekve, majd az óra végén kb egy negyed órás gátizom torna. Szóval igazi kismamis feladatok, pont kellemes mennyiségben - egyszóval szuper volt!

Kölcsönkaptam egy hőn áhított magzati szívhanghallgatót. Angelsound a márkája. Egy bárátnőmé, aki egyébként már 27 hetes terhes, és aki azt mondta, kétszer próbálta használni, de ő nem talált vele semmit, inkább csak felidegesítette magát. Ne tegnap este hazaértem, és alig vártam hogy a férjem is megjöjjön, és kipróbáljuk - annyira biztos voltam benne, hogy majd mi igenis megtaláljuk! Szépen bekentük a pocim a zselével, és nekiláttunk....először hallottunk mindenféle furi hangot, majd semmit...majd semmit....majd semmi szívdobogáshoz hasonlót....ezután retettük a férjem szívére, ott hallottuk az ő egyenletes szívverését, majd vissza a hasamra, ahol megint semmi használható...ezzel szórakoztunk kb 20 percig, majd már olyan leliismeret furdalásom volt, hogy tuti nem örül ennek a babánk, és nem szereti, szóval hagyjuk abba. Így aztán az első kísérlet sikeretelen! Előre elhatároztam hogy nem idegesítem fel magam ha ez lesz, nem kezdek aggódásba. Persze hazudnék, ha picit sem aggódnék, de abban bízom, hogy hamarosan újra érzem a mozgást, és akkor megnyugszom majd. Tegnap ugyanis azért is vágtam bele ilyen bátran a tesztelésbe, mert előtte megint éreztem a kis mocorgást. Olyan jó ez az érzés! Igazából egy pezsgőtablettához tudnám hasonlítani a legjobban - pont olyan, mint amikor az oldódik a vízben, kicsit csiklandozós, és nagyon boldogságos!!!! :))) A szívhanghallgatóval kapcsolatban várom a tapasztaltak tanácsait, mit csinálok rosszul, mit csináljak hogy megtaláljuk?!? Abban egyeztünk meg, hogy még egyszer a 7végén kipróbáljuk, aztán ha akkor is semmi, akkor nem kísérletezünk tovább, hanem köszönettel visszaadjuk a barátnőmnek.

Most alig várom, hogy az én kis pezsgőtabim beinduljon ma is, mindjárt eszek egy joghurtot, hátha szereti azt is!

Éreztem a kicsifiam mozgását?!?!

Tegnap délután hazamenetem, és ettem egy ischlert, majd ledőltem, hogy pihenek kicsit így meló után, és olvasok kis újságot. Aztán egyszercsak azt éreztem mintha belülről csiklandozná, kaparászná valaki picit a hasam! Azonnal kiült a mosoly az arcomra, mert valahogy úgy érzem ez bizony Ő volt, az én kisbabám :))). Tudom, még lehet hogy korai, de talán pont azért mert annyira rá vagyok kattanve erre hamarabb megérzem. Persze aztán utólag elbizonytalanodtam kicsit, de valahol belül akkor is azt hiszem hogy érzetem Őt! Alig várom hogy ma is hazamenjek a melóból, hátha megint kaparászik majd kicsit - olyan jó lesz, hogy minden nap megtapasztalhatom hamarosan ezt a csodát, mert ez bizony tényleg csoda!!!! Meséltem a férjemnek is, ő is izgatott lett, na persze neki még tui várnia kell pár hetet, amíg ezt majd kívülről is lehet érezni, de olyan jó, hogy már itt tartunk! Remélem nem tévedtem, és nem csak beképzelem ezt az egészet - de persze ez pár napon belül úgyis kiderül.....

Amit még múlt héten írtam, hogy azt érzem, hogy a fülemben dobog a szivem - na ez megmaradt, azóta is érzem ezt, hol erősebben, hol gyengébben, de érzem. Az az igazság, hogy mint annyi minden máshoz, ehhez is kezdek hozzászokni, de azért jó lenne ha elmúlna ez, illetve legalább valaki elmondaná, hogy mitől is van.

Most derült ki, hogy terhes egy barátnőm! Inszeminációja volt, így sikerült neki, a régen várt baba. A Kaáliban csinálták neki, és most elmondása szerint iszonyat hiperstimulációja van. Nagyon meg van ijedve szegény...próbálom megnyugtatni, hiszen velem is ez volt, én is ezt éreztem, én is úgy nétem ki amikor megmondták hogy terhes vagyok, mint aki már 5 hónapos - de én belül tudtam hogy ez jót jelent, ez azt mutatja, hogy a kisbabó odabent szépen termeli a hcgt. Neki eddig senki nem mondta hogy egyáltalán létezik ilyesmi, hogy túlstimuláció - és persze itt jön ki a Kaáli igazi hátránya szerintem, hogy nincs mögötte kórházi háttér. A BMC-ben ha valakinek nagyon durva a túlstimuja akkor max bejárogat infúzióra, és csak ha iszonyat durva akkor kell befeküdnie. Ehhez képest itt  a Kaáliban mehetsz a saját dokidhoz, aki befektethet kórházba, stb....arról meg nem is beszélve, hogy minden nőgyógyász aki nem lombikos doki anniyra megijed ettől - ezt igazán csak az ivf-es dokik ismerik, ami érthető is, de akkor nekik is kell kezelniük szerintem! Próbálom bíztatni a barátnőmet, hogy nyugodjon meg, igyon sokat, egyen sok-sok fehérjét, és jobb lesz, de ez eltart pár hétig - és legfőképpen pedig örüljön, hiszen babátvár!!!! 

Délután megyek terhestornára, és kipróbálom a szívhnaghallgatót - remélem megtaláljuk azt a mesés kis dobó hangot!

Hétvége: első poci simik nem Apától

Nagyon jó kis hétvégén k volt, házavatón voltunk a barátainknál Mezőtúron. Szuperül éreztük magunkat és annyit de annyit etünk, hogy előre félek a szerdai méreckedéstől :).

Tegnap este kicsit fájt a hasam lent, bal oldalon. Nem volt vészes, csak úgy néha egy egy szúrás...emiatt kicsit izgulva aludtam el, de hála Istennek reggelre elmúlt minden ilyen, és mostmár teljesen jól vagyok. Lehet hogy azért megviselt a 7vége, hiszen sok mindent csináltunk, és bár nagyon jó volt, de elég fárasztó.

Sokszor beszélgettem erről emeberekkel, barátnőkkel, hogy ki mit szól hozzá, ha simogatják a pocakját - vagy egyáltalán simogatják e, és persze itt nem apukákra gondolok, hanem közeli, kevésbé közeli barátokra, ismerősökre. Eddig nem találkoztam ezzel a dologgol élőben, de most, hogy már eléggé látszik a hasam a hétvégén bizony kaptam egy-két poci simit. Nem tudom más hogy van vele, de nekem nem esett rosszul, tudom, hogy mindenki szeretetből csinálta, és igazából szerintem ez jó érzés. Remélem a kicsi fiam is így érzi odabent :))).

Holnap délután megyek először terhestornára. Nagyon kívácsi vagyok rá, remélem jó lesz, és jól fogom bírni, nem ártok vele. Egy barátnőmmel közösen megyünk majd, és előtte átmegyek hozzá, neki van szívhanghallgatója, és kipróbálom - nagyon szeretném, ha könnyen megtalálnánk a picur szivecskéjét! Ha jól működik, lehet hogy hazaviszem megmutatom a férjemnek is, és lehet hogy beruházunk egyre - de nem is ez a lényeg, hanem hogy nagyon jó lesz behallgatózni, ez azért majd ad kis türelmet, hogy kibírjam még 2 hétig, amikor lesz a következő uh. Az is lehet, hogy addigra már maga a kis babóca nyugtat majd meg, azzal, hogy érzni fogom ahogy mozog?! De jó lesz!!!

15. hét:)))

Megint eltelt egy újabb hét. Már csak egy hét és betöltjük a 4. hónapot is....mindenki azt mondja, hogy rohan az idő, na én egyenlőre ezt még mindig nem így látom - azt hiszem ez akkor fog megváltozni nálunk, amikor beindul az, hogy érzem a mozgolódást, és elkezdhetünk foglalkozni a babacuccok beszerzésével.

Ezen a héten a követekzők történnek odabent:

"Egyre formásabb a babád, hiszen megjelennek a bőr alatti zsírrétegek. Ha az arcához nyúlnál, már nem kapná el a fejét, mint néhány hete, hanem az ujjad felé fordulna, és be akarná kapni. Ez a reflex segíti majd megszületése után a szopásban. A keze már úgy aránylik a testéhez, mint az érett újszülötté. Arányait tekintve lába még rövidke, de van néhány hónapja behozni a „lemaradást”."

Csomó oldalon még azt is hozzáteszik ehhez a héthez, hogy "jóhír: nemsokára érezheted a pici mozgolódását". Tudom, hogy kissé talán túl sokat pörgök ezen, de olyan izgalmas, hogy ez bármelyik pillanatban megtörténhet!!! Sokszor figyelem magam, amikor nyugiban fekszem, és néha mintha éreznék is valamit, de szerintem ez inkább képzelgés....de biztos hamarosan eljön az az egyértelmű pillanat, amikor tudni fogom, hogy ez Ő volt :).

Mostanában kezdtem el beszélgeti a kisfiacskámmal - nagyon jó érzés, bár egyenlőre még kicsit fura. Eddig is rengeteget gondoltam rá, és imádkoztam - amit persze most is teszek, de tudom mostmár lassan hallja a külvilág hangjait, így bennem is kialakult a késztetés, hogy beszéljek hozzá néha.

Ami a házasélet újrakezdését illeti: hát nem akarom ezt itt részletezni, de olyasmi volt újrakezdeni a dolgokat, mint egy szüzesség elvesztése, hiszen én pont úgy féltem, hogy jaj ugye minden rendben lesz, ugye nem ártunk vele...azt hiszem, mivel látom, hogy minden renddben van, hála Istennek, majd egyre bátrabb leszek, és elmúlnak ezek a aggodalmak is. Annyi biztos, hogy vicces élmény volt, és szerintem sokszor gondolunk majd vissza erre mosolyogva!

Név választás: ISTVÁN

Nem egyszerű történet ez a névválasztás. Vagyis mi azt gondoltuk nálunk milyen egyszerű lesz, és talán az is, feltéve ha a környezetünk is így akarja. Szóval még eddig nem írtam erről, de kb mióta arról szó volt köztem és a férjem között, hogy majd egyszer közös kisbabánk lesz (ez pedig jópár év), azóta megbeszéltük, hogy ha kislány lesz, akkor Anna lesz a neve, mivel nekem ez a kedvenc lány nevem, gyönyörű, és sokféleképpen becézhető. Ha fiú lesz, akkor pedig a férjem kívánsága szerint Isvánnak fogják hívni. Ez a név a párom családjában már hagyomány, ő is István, apukája is, és nagypapája is az volt - szóval ő mindig is szerette volna ezt továbbvinni, és majd az ő kisfiacskáját is így nevezni. Nekem abszolút nincs ellenemre ez, sőt, igazából szerintem ez egy nagyon szép dolog, és szép név az István (bár a becézéseivel még nem igazán vagyok kibékülve, de majd találunk egy tutit). Szóval, jóval azelőtt, hogy terhes lettem volna készen álltunk a név tervekkel - így ez nem is volt kérdéses. 

Sokan a környezetünkben is tudtak a tervekről, de eddig persze nem igazán foglalkoztatta őket a dolog. Most persze, hogy éles a helyzet, és itt a baba a pocimban, rögtön sokaknak van véleménye, ami nem biztos hogy olyan kedves. A legtöbben azért rögtön elfogadva a dologot, nem is kérdezve, és legfőképpen véleményt nem alkotva, már Istvánkának hívják a kis pucurunkat :), vagy éppen Pistának - na ez persze csak vicc, mert így tutira nem fogjuk szólítani, de a tesóm most ezen humorizál éppen, de csak olyan kis kedvesen. A név legfőbb ellenzői pont a férjem családja, talán leginkább az anyósom. Azt hiszem ez esik a páromnak a legrosszabbul, hiszen, pont hogy az ő családi hagyományaikat szeretné ezzel továbbvinni, és ahelyett hogy elismerést kapna ezért, vagy egy jóleső vállveregetést, inkább ellenkezésbe ütközik. Persze ő nem mondja ám, hogy ez neki milyen érzés, de én tudom, hogy így van.  Azért nem olyan vészes a helyzet, de biztosan jobban esett volna neki, ha mindenki egyöntetűen elfogadja ezt a döntést - mert annyi viszont fix, hogy maximum egy pár pillanatra tudtak elbizonytalanítani minket, amikor elgondolkoztunk más név opciókon - aztán vissza is tértünk, a mindig is vágyott, eredeti tervre: ISTVÁN lesz a kicsi fiacskánk neve.

Ma voltam védőnőnél, nagyon kedves volt. Kipróbáltuk a szívhanghallgatást - és meg is találtuk a kicsikét, bár nem volt könnyű, és pont azon gondolkoztam, hogy ha lenne is egy ilyen szívhanghallgatóm otthon, amit én szeretnék, de a férjem iszonyatosan ellenzi, akkor nem is biztos hogy olyan könnyű dolgom lenne. Egyébként a védőnő is azt tanácsolta hogy ne vegyek ilyet, mindjárt mozogni fog, és az legalább olyan megnyugtató, sőt ráadásul a baba nem is szereti állítólag ezeket a készülékeket. Mondta, hogy ne izguljak, ha pár hétig még nem érzek mozgást, mivel a méhlepény az mellső falon van, ezért kicsit később lehet majd érezni, de kb 3 hét....ezek után mondtam is Istvánkának - hogy én ezt kérem tőle a szülinapomra, hogy érezzem ahogy jól érzi magát, és mozgolódik :).

Megmérte a vérnyomásom, ami tök jó volt, és ami miatt egyébként kicsit izgultam, mert az elmúlt napokban van egy olyan érzésem, hogy annyira ver a szivem, hogy szinte a fülemben érzem a szivverésem. A pulzusom magasabb, de terheseknél ez a normális, így a védőnő szerint nem kell izgulnom, minden rendben van, ne foglalkozzak ezzel.

Ma fejezi be a drágám a 10 napom fogyókúráját - hihetetlen, de 10 napja nem evett semmit, csak ezt a neera szirupot itta. Csodálatosan jól bírta, én ezt elképzelni sem tudtam volna, hogy ez lehetséges, de ő megcsinálta. És fogyott 6kg-t!! Most sem akarja abbahagyni még a dolgokat, de persze mostmár enni fog, mostantól indulni a normális fogyó: a sok saláta, és husi. Ami a legelképesztőbb, hogy mindezt a terhes felesége mellett tudta végig csinálni (és hát tudjuk hogy a terhesek bizony eszegetnek ezt azt:)))

Zeke dokinál: 14+5 naposan

Tegnap voltunk Zeke dokinál. Alig vártam szokás szerint, hogy menjünk az uh-ra, már megint anniyra izgultam.

Minden rendben volt, gyönyörűséges volt a kispicur, és Zeke is megerősítette, hogy 100%, hogy kisfú. Hüvelyi uh-t csinált, ami nem éppen kellemes, sőt, de azt mondta így látja a legjobban, meg így a méhszájat is rögtön tudja ellenőrizni. A baba 10 cm körül van, szóval nagyon nőtt. Küllemre kicsit ufo fejű volt, de persze nekem így is gyönyőrű!!!

Mivel minden ilyen szuper, ezért azt mondta Zeke elég ha 5 hét múlva megyek, na ebbe persze nem egyeztem bele, azt tuti nem bírnám idegekkel, így 3 hétben kiegyeztünk, szóval október 8-án megyek újra.

Amiket még egyeztettünk vele:

1. 16. heti afp, nagylabor, toxoplazma, vércsoport+ellenanyag, hepatitisz laborra adott beutalót - így ez ingyen lesz legalább

2. családi adókedvezményhez (amit  90. terhességi naptól lehet igánybe venni) szintén adott igazolást

3. írt clexane receptet: itt kérdésként tette fel, hogy meddig akarom én ezt szúrkálni? jó fej, én döntsem el?! mondtam neki, hogy voltam hematológusnál, és minden oké, szerintük is mehet a 0,4. Végül azt beszéltük, hogy erre még visszatérünk, mert ő szíve szerint a szülés előtt pár héttel leállítaná, mert úgy kevesebb a vérveszteség szülésnél, stb....

3. mehetek terhes tornára, és jógára - na ennek örömére mára úgy beállt a nyakam, szóval nagyon kell az a jóga!

4. és lehet házaséletet élni, nincs megkötés!!! - ennek nagyon örülünk, persze nem tagadom vannak bennem kis félelmek, de annyira meggyőző volt Zeke, hogy "ez a kisbaba atombiztosan be van épülve a pocimba, szóval ne aggódjak".

Egyébként olyan aranyos volt, amikor meglátott Zeke azt mondta, hogy "mostmár látszik magán, hogy anyuka, és nagyon jól áll" :).

Most szokás szerinti uh utáni boldog, nyugodt állapotban vagyok........remélem sokáig kitart, és mire elkezdenék újra izgulni, mert tuti elkezdek, akkora már talán megérzem a pindur mozgását, és az nagyon megnyugtató lesz!

A képek (sajnos nem túl jó a minőség, de azért cuki -  az egyiken a kis kukija látható, szóval tuti fiú):

Annyi mindent írnék még, de most mennem kell, mert sok a melóm nagyon mostanában....

14. hét :)))

És megint eltelt egy hét! Ez most bevallom nagyon gyorsan elment, de hát volt is benne egy kis utazás ugyebár, szóval nem csoda.

Annyira cuki amit erre a hétre ír az iphone:

"Kicsinyed új oldaláról ismeri meg a világot: szája egész belső részét ízlelőbimbók borítják, így szépen, lassan megtanulja, milyen ízeket szeret anya. A magzatvíz ugyanis átveszi bizonyos ételek aromáját. Az ízlelőbimbók a magzati élet során fogyatkozni kezdenek, végül csak a nyelven és a szájpadláson maradnak. Érdekes, hogy már ebben a korban különbözik a lányok és a fiúk viselkedése: a lányok gyakrabban nyitják-csukják a szájukat."

Ezek szerint mostmár nem mindegy mit eszek, vagyis, pont amit eszek, azt érzékeli a csöppség is - ez annyira jó! Valahogy ez olyan nagy kötődős érzéseet vált ki bennem! Én eléggé rajta vagyok a csípős ételeken, nagyon szeretem úgy a kajákat - hát nem tudom ezzel most mennyire kell vigyázni. Majd utána olvasok, mert nem akarom, hogy szegény kis picurka szenvedjen, mert a haspók anyukája jól belakott mondjuk egy csípős lecsóból :).

Ami mostanság foglalkoztat az az, hogy mi is az ideális hízás a terhesség alatt. Na nem mintha az alakomat félteném, vag attól rettegnék, hogy majd nem tudok visszafogyni - mert bár biztosan nem lesz könnyű, de ez akaraterő kérdése, és majd ha kell akkor erős leszek. Inkább azért érdekel, hogy mi az egészséges, mi az ami a babának is ideális. Meg leginkább azért, mert 65 kg-t mutatott a mérleg. A lombik után 63,5 voltam amikor megtudtam hogy terhes vagyok. A lombik előtt 61. A hatodik hét körülre lefogytam 62,5-re, erre most 65. Persze ez nem vészes, csak remélem nem is sok. Azt olvastam a végén jönnek fel igazán a kilók akármit is csinál az ember, és nem akarok nagyon elszaladni. Tudom, hülyeség ezen aggódni 2kg plusznál - csak tisztán szeretnék látni - de mondjuk ettől függetlenül annyi biztos, hogy fogyókúrázni akkor sem fogok, sőt...de kicsit jobban mondjuk odafigyelhetnék. Talán azért is érint most annyira ez a téma, mert a férjem óriás fogyóba kezdett. Egy hős komolyan, a Neera szirupot csinálja, és jelenleg 4 napja egy falatot sem evett, csak ezt a löttyöt issza, és ezt tervezi még további 6 napra is. Kíváncsi leszek az eredményre, de nagyon drukkolok neki. Próbálok segíteni neki, és legalább annyit hozzátenni, hogy nem előtte eszek, hogy ezzel ne kínozzam.

Találtam egyébként a terhességi hízásról egy érdekes kis összefoglalót, szerintem ez tanulságos:

Az ideális hízás mértéke 9-12 kg.
Ebből a baba súlya nagyjából 3,4 kg,
a méh súlya 0,9 kg,
a méhlepény 0,7 kg,
a magzatburok és a magzatvíz 0,8 kg,
az anya vérmennyiségének növekedése 1,2 kh,
a folyadékvisszatartásból eredő többlet (vizesedés) 1,4 kg,
zsírlerakódás (erre a szoptatás során lesz szükség) 3 kg,
a mell megnövekedett mirigyállománya 0,45 kg.

Persze ez biztosan egyénenként azért változó, de szerintem az átlagos testalkatommal kb ezek vonatkoznak rám is.

Tegnap találkoztam végre az évfolyamtárs barátnőkkel. Egész nyáron nem taliztunk, legtöbben nem is tudták, hogy babát várok. Jó volt elmesélni nekik - és jó volt látni megint, hogy így örül neki mindenki. Az egyik, szintén évfolyamtárs, de legjobb barátnőm smsét már régóta be akartam másolni, mert annyira megható volt, ezt még akkor írta, amikor kiderült, hogy terhes vagyok: "Asszem annál is boldogabb vagyok, mint mikor kiderült, hogy Sárival terhes vagyok" - annyira önzetlen, és őszinte! Sári amúgy az ő gyönyörű kislánykája, aki hamarosan egy éves lesz. Mindig is terveztük vele, hogy majd milyen jó lenne együtt terhesnek lenni - na ez pont elcsúszott, de talán majd náluk hamarosan jön a második bébi, és akkor még lehetünk együtt terhesek picit, ha belehúznak :). A lányok között amúgy van egy barátnő, aki szintén már évek óta babát szeretne, most épp inszeminációkkal küzd. Ő is már rég tudott a terhességemről, de ennek ellenére tudom, hogy nehéz lehett neki hallgatni hogy így szülés, úgy baba, stb...nekem is minidg olyan nehéz volt - de ő annyira jól viseli, legalábbis ez látszik, olyan lelekes, és anniyra hisz benne, hogy hamarosan sikerül is nekik, hogy szerintem ennek meg is lesz a gyümölcse. Egy másik barátnő meg szintén babás, ő decemberre van kíírva, karácsonyra. Vele most beszéltük, hogy majd mehetnénk együtt terhes tornára, jógára - na persze ezt először le kell egyeztetni Zeke dokival. 

Várom már a hétfőt, az uht szokás szerint! Valahogy azt hiszem kb 1 hétig tart ki az előző uh, és utána már belebújik a kisördög az emberbe, hogy minden okés-e, legszívesebben mennék is megnézetni, de persze azért a 2 hét kibírható, még így is sűrűbben megyek egy átlag kismaminál. Most az uh-n kívül ki akarom kérdezni Zekét a tornáról, és persze leginkább a házaséletről...jó lenne zöld lámpát kapni ezen a téren is :).

Zenék

Nemsokára kialakul a kis csöppség hallása, és mindent hallani fog, amit mi is idekint. Ezért is gondoltam, hogy összeállítok valami jó kis playlistet amit majd sokat hallgatok, és megszereti a kisfiacskánk is, és aztán ha kibújik márciusban, akkor már meg is lesznek a kedvenc, ismerős számai, amikre majd biztosan megnyugszik, hiszen ismerős hangok lesznek.

El is kezdtem gondolkozni, mik is a kedvenc számai?!?! Rá kellett hogy döbbenjek, hogy nagyon sok szép, de iszonyatosan szomorú zenét hallgattam az utóbbi években. Egyszerűen akkor ezek tükrözték a hangulatomat, számtalanszor tettem be ezeket a számokat a kocsiban, és zokogtam rájuk magányosan, sirattam, hogy megint nem sikerül, vagy hogy megint egy csalódás ért..... Még minidg szeretem ezeket a dalokat, de majdnemhogy azt kell mondjam lelkiismeret furdalásom van betenni némelyiket, mert annyira azt a szomorúságot kötöm hozzájuk - ami már nincs, ami már elmúlt, amit már felváltott a boldogság, amit a pocimban lévő kisbabánknak köszönhetek!  Szóval új, boldog számokat kell találnom - de ugyanakkor olyanokat, amit azért a kisbabák is szerethetnek, és meg tudnak nyugodni rá, tehát azért nem valami óriás pörgős buli zene :). Sokan ajánlják ahogy így olvasgattam, hogy érdemes klasszikusokat hallgatni ilyenkor - ezt is szívesen tenném, de nem vagyok túl járatos ezekben a zenékben, így nem tudom mit válasszak. Ha valakinek van bármi ötlete, tapsztalata, akkor szívesen veszem a jótanácsokat!

Felhívtam Kiss Emese doktornőt. Megint elképesztően kedves volt a telefonban. Megbeszéltük, hogy mivel teljesen jól vagyok, nincsenek panaszaim, így elég ha október 11-én megyek hozzá, amikor egyébként is van az időpontom. Amikor fél éve ezt az időpontot Kissapka barátnőmmel foglaltuk, akkor annyira azt kívántam, hogy akkor már kismamaként mehessek - és ez most teljesül!!!!!!!!!!!!!

Horvátország

Nagyon jó volt a hoszzú hétvégézés! Szuperül éreztem magam. Az utazás sem volt vészes, simán ki lehetett bírni. Nem mentünk messze, kb 550 km volt az egész táv, persze megálltunk kb háromszor útközben, hogy kicsit átmozgassam magam, de így is 5 óra alatt megjártuk. Egy nagyon cuki kis hotelben laktunk, gyönyörű kilátással a tengerre, és szinte közvetlenül a parton. Sokat pihentünk, nagyonokat ettünk - kezdve a reggelivel, ami annyira komoly volt a szállodában, hogy én még ilyet nem is láttam. Mindent felszolgáltak, és olyan terülj terülj asztalkámat varázsoltak, mint a mesékben. Pénteken a férjem megcsinálta a tengeri vitorlás vizsgát - na nem volt valami kemény, 1-2 óra volt az egész procedúra. 

Nagy dilámmam volt, hogy fürödjek e a tengerben vagy sem - hiszen egész nyáron nem fürödtem a balcsiban sem, pedig lent voltam rengeteget, de valahogy úgy éreztem a tenger azért más, abban talán meg lehetne fürdeni, mégiscsak sós víz, nem hiszem hogy abban fertőzéseket kaphatok. Szombatra elhatároztam magam, hogy bemegyek, és megfürdök, de bár meleg volt, viszont szeles idő, így egyáltalán nem volt melegem a parton, így mégis kihagytam a fürdőzést, de ettől függetlenül gyönyörű helyeken jártunk, és nagyon jól éreztem magam! Igazi boldog nyaralás volt, hiszen sokat utaztunk mi az elmúlt években is, de valahol az agyamban minidg ott motoszkált, hogy ugyan szuperül érzem magam, de mégsem felhőtlen a boldogság - MOST VISZONT FELHŐTLEN!!!! Nagyon jó érzés volt a kicsi fiammal a pocimban sétálgatni Zadar utcáin, és arra gondolni, hogy nemsokára, majd egy babakocsit tologatva járok-kelek :). Azt hiszem a férjem is egyre jobban kezdi magát beleélni az apuka szerepbe, és hogy kicsi fiacskája lesz - csomó olyan megjegyzése van, hogy majd ilyen játékot veszünk. meg ilyen filmeket néznek majd együtt....ez olyan jó érzés!

A héten felhívom Kiss Emese doktonőt, valamikor el kell mennem hozzá, mert szerintem kész vannak az eredményeim. Egyéb orvosi teendőm most nincs, jövő hétfőn megyek majd Zeke dokihoz UH-ra, amit természetesen alig várok, de azért most még türelmes vagyok, hiszen annyira bennem van a múlt szerdai csodás látvány (sőt ha homályosulna az emlék, majd jól megnézem dvd-n:)).

13. hét :))))

Mosmár tényleg túl vagyunk az első trimeszterem, és beléptünk a másodikba!

Az iphone-féle okosságok:

"A szemecskék elfoglalják a végleges helyüket koponya két oldaláról az arc középső része felé húzódva, míg a fülek oldalra kerülnek. A bélrendszerben megkezdődik az emésztés: a cukor és a víz visszaszívásával. Megjelennek a baba feje búbján az első hajszálak. Bár a pici neme már a fogantatás pillanatában eldőlt, a külső ivarszervek alapján csak mostantól lehet megkülönböztetni a fiú- és lánymagzatokat."

Azt írja most lehet megkülönböztetni a fiú és lány magzatokat!! Na én tegnap tisztán láttam a kisfiam külső ivarszervét :). Jaj annyira jó és hihtetelen ezt leírni, hogy kisfiam! Na de ne szaladjunk ennyire előre, jöjjön a részletes beszámoló a tegnapi napról.

Először is a számok:

Down-kór esélye:1:18395
Edwards szindróma esélye:1:217102
Patau szindróma esélye:1:511070
Szóval negatív:)))
A tarkóredő:1,8 mm
A crl:6,5cm

Magaztvíz menniyésge: normális

Méhlepény elhelyezkedése: jobb oldalon fent, picit az első méhfalon

Az egész a következőképp zajlott. Megérkeztünk, kb pont egy 10 perccel hamarabb. Előtte még leadtuk a kutyit a Nagyimhoz, és ott meg is ebédeltünk. Gyors papír kitöltés, vérvétel következett. Nagyon kis várakozás, és mehettünk is be az ultrahangra. Itt megismerkedtünk Hajdú Krisztina doktronővel, aki nagyon szimptakius volt, és bár én nem ilyennek képzeltem őt külsőleg, de jó érzés volt, hogy ő csinálta a vizsgálatot, valahogy annyira hiszek benne, hogy ő a legjobb. Felfeküdtem az ágyra, a férjem meg leült a mellettem levő székre. Két pillanat múlva már láttuk a kisbabót, és azonnal elmúlt minden idegeskedésem, és teljesen megnyugodtam: láttam ahogy rugdos a kis drága - szóval él, jól érzi magát - akkor tudtam, hogy nem lehet baj! Rögtön rámentünk a tarkóredő mérésre, ami tökéletesnek bizonyult, és lászott közben már az orrcsont is, amit aztán azért külön meg is mutatott a Doktornő. Utána méregette a babát, majd néztük a kis kezeit, látszódott minden picuri ujjacskája! Ezt követően mentünk rá a láb részre, és akkor mintha láttam volna a kukiját - és megfordult a fejemben hogy tuti kisfiú, így gyorsan rá is kérdeztem. Mosolygott a Doktornő, hogy hát ilyenkor még ezt nem szokták mondani, de hogy tippje van, akarjuk e tudni: mondtuk, hogy naná: erre rávágta, hogy 80% hogy kisfiú, és meg is mutatta, hogy miért :)))). Na ebben a percben nekem megteltek könnyel a szemeim! Kisfiam lesz! Igazából nekünk mindegy volt, hogy kisfiú vagy kislány, bár a férjem szerintem minidg is fiút szeretett volna inkább így elsőre, és bennem is az volt, hogy egyszer nagyon szeretnék egy kislányt, DE talán a legjobb felállás az, ha elsőre kisfiú, és utána a kislány, mert így lesz egy báty. Ez azért is van, mert én világ életemben szerettem volna, ha lett volna egy bátyám....persze ne értsétek félre, imádom a hugicám, és le nem cserélném, de valahogy gyerekkoromban ezen sokszor gondolkoztam. Ezek után megvizsgáltuka lábakat minden oldalról, ott is látszódtak a picuri ujjak. Bekapcsolták a szívhangot, jaj de megható volt hallani, na ezen megint majdnem besírtam :).  Kikérdeztem, hogy a méhlepény jó helyen van-e, és igen, tökéletes, ettől nyugodtan lehet házaséletet élni - amibe ugyan nem tudom mikor merünk belevágni, de már nagyon ránkférne az biztos! :)Végül átkapcsoltunk 4D-re, itt nem volt olyan jó a kép, mivel a méhlepény egy picit belelógott és kitakart, de nagy élmény ez a 4D, biztos vagyok benne hogy gyönyörű kis mozi készül majd még a bentlakónkról a későbbiekben. Tudtam volna még órákig nézegetni nem mondom, cukor volt ahogy ficánkolt, forgolódott!!! A lényeg, hogy a Doktornő megdícsérte a bébit, hogy szép, egsézséges, minden rendben vele.

Ami egy ici-picit rossz volt, hogy nem igazán tudtam hova tenni a férjem reakcióit. Valahogy nem láttam rajta a kitörő örömöt, amit vártam, persze boldog, de valahogy másképp képzeltem a reakciót, amikor annyiszor lejátszottam magamban vágyakozva az évek során ezt az élményt. Lehet hogy csak az emberek frusztrálták, és emiatt....nem tudom. Szerintem inkább az van, hogy talán mostanság esik le neki ez az egész, vagy nem is tudom. Talán túl sok paráztatást hall a gyakorló apukáktól?! Jaj nem tudom, remélem belül ő is ugyanolyan boldog mint én, és nagyon örül a kisfiának - persze biztosan így van, csak ő ilyen, kicsit nehezen mutatja ki az érzelmeket.

Kis várakozás után behítak és elmondták a vérvételi eredményeket is, amik szintén tökéletesek lettek.

Ez után fizettünk, kaptunk egy DVD-t, és bejelentkeztem a 18. heti ultrahangra: október 18-ra kaptam időpontot. Szerettem volna a szülinapom előtt, de nem volt hely, szóval utána pár napppal megyünk, de akokr is ez lesz a legeslegszebb ajándék!!!

A nagy hírt, mármint hogy valószínűleg kisfiú a szüleinknek nem akartuk telefonban elmondani. Minden infót már telefonban mondtunk el, sosem láttuk az örömöt az arcukon, persze halottuk, de most ezt szerettük volna személyesen, így estére összehívuk a szülőket balcsin, és a DVD megnézése keretében bejelentettük, hogy kisfiú. Anyu azt mondta, hogy ő sejtette, mert olyan boldog volt a hangom a telefonban (jópofa, akkor is boldog lettem volna ha kislány, na de mindegy), Apu meg egyenesen kiugrott a bőréből, ő annyira kisfút szerett volna a két lánya után. A többiek szimplán csak örültek, talán az Anyósom volt picit csalódott, ő a két fia után viszont pont hogy egy kislányt szerett volna nagyon. De azt hiszem abban egyetértettünk mind, hogy a legfőbb lényeg, hogy itt van, egészséges, és szépen fejlődik - maradjon is ez így!!!!!

Ma elutazunk! Idáig nem is írtam, hogy ez tervben van, mert minden a tegnapi ultrahangtól függött, de mivel minden rendben, így megyünk. Horvátország az uticél, Zadar - szóval nem messze, innen balcsiról még közelebb, kb. 500 km. Majd sokszor megállunk útközben, nehogy baj legyen - de nem lesz! És nagyon jó lesz ez a kis kikapcsolódás. Pénteken a férjem és még pár barátja megcsinálja a nagy hajós vizsgát tengerre, a többi időben meg pihizünk, nyaralunk. Mindjárt indulunk, szóval abba is hagyom, remélem jó kis utazás lesz így a kicsi fiunkkal a pocimban.

És a csodás fotók az uh-ról:

Első genetikai ultrahang: egészséges kisbabó!

Gyönyörű,egészséges kisbabónk van!!! Mindene tökéletes,és csoda aranyos:))))
És 80% hogy kisfiú!!!!!!!!
Majd írok részletesen is,de most rohanásban vagyok....de ezt az örömhírt meg kellett osztanom! Köszönöm,hogy izgultatok értünk!

Óriás shopping a C&A-ban

Tegnap véletlenségből betévedtem a közelben lévő C&A-ba. Na jó, annyira persze nem volt véletlen, hiszen minidg be-be nézek, hátha le vannak értékelve ezek a méregdrága terhes cuccok, és tegnap MÁZLIM volt:), így aztán jól be is shoppingoltam. Mindössze 10.000, - Ft-ból vettem 3 ruhadarabot: egy nagyon tuti farmerszoknyát, egy farmernadrágot egy passzolós övvel, és egy fekete vászonnadrágot, ami felcsatolható 3/4-esre. Szóval jól bevásároltam!!!! Pont az én méretem volt mindegyik, pedig csak egy-egy darabok voltak, szóval ezt most tényleg kifogtam. Előtte benéztem a Kangaboo-ba és épp szörnyülködtem, hogy ott aztán 20.000, -Ft alatt semmi terhes cucc nem volt - de ezek után meg is tarthatják, mert mostmár szuperül elleszek ezekkel a ruhákkal. Sőt, ma hívott az egyik legjobb barátnőm, hogy ő is összeállított nekem egy kis csomagot: egy fahér nacit, meg felsőket, egy ruhát...szóval nagyon jó dolgom van, mert most el leszek látva!!!! A másik barátnőm meg kismama magazinokat rakott össze nekem, szóval nem panaszkodom, sőőőőőőőőőőőőőtttttttt :)))))))))

Mostmár csak annyi kell, hogy holnap (jaj de jó, hogy holnap!!) az ultrahangon minden a legnagyobb rendben legyen a picurral - ez a legeslegfontosabb! Nagyon izgulok, a férjem nem érti miért, hiszen kb 2 hete volt, amikor veszprémben az uh-n láttam a babát, és teljesen jól volt - és akkor most miért is lenne bármi gond, de ez van, ilyen izgulós vagyok, és ez most nagy mérföldkő, így jobban izgulok mint máskor. Kérlek drukkoljatok nagyon holnapra, és imádkozzatok értünk! 

Rossz álmok...mehssünk már arra a szerdai uh-ra!

Vánszorognak ezek a napok szerdáig komolyan mondom..........de mostmár mondhatom, hogy holnapután mehetünk!!! :)

Mostanában, kb egy hete elég rosszul alszom. Minden éjjel olyan 4 óra körül felébredek arra, hogy mindig valami rosszat álmodok. Azt álmodom folyamatosan, hogy ellopják valamimet. Először a laptopom, majd következő éjjel a kocsim, aztán a táskám....itt elgondolkoztam azon, hogy ez lehet hogy azért van, mert annyira ragaszkodok a tárgyaimhoz, és tényleg kiakadok ha valamim eltűnik vagy ilyesmi. Meg is állapítottam magamban, hogy semmi nem érdekel ezek közül, vigyék nyugodtan, egy a lényeg, hogy egy egészséges kisbaba lakik a pocimban, és boldog vagyok. Na ezek után, hogy ezt ilyen jól megbeszéltem magammal jött az, hogy a kutyámat lopták el. Ez azért már sok!!! Őt nem engedem, mégiscsak egy kis élőlény, ő már nem egy hülye tárgy! Ma éjjel pedig azt álmodtam, hogy ott vagyok a BMC-ben, és azt kell eldöntenem, hogy a fagyibabáinkat kérem vissza, vagy új stimut indítunk - de szerencsére ebből pár perc után felriadtam, és megállapítottam, hogy nem kell mennem a BMC-ben, és nem kell ilyesmikben döntenem, mert itt van velem egy kisbaba, és terhes vagyok!!!! Azt hiszem ez a szerdai ultrahang az ami ilyen súllyal nehezedik rám, és emiatt vagyok ilyen feszült éjjelente. De mindjárt szerda, és remélem akkor megnyugszom majd, mert láthatom milyen szépet nőtt a kisbabám, és milyen jól érzi bent magát!

A hasam egyébként mostmár tényleg letagadhatatlan :). Ma éppen egy szomszéd állított meg és kérdezte, hogy hogyhogy nem futok reggelente?! Ne persze azt a választ várta hogy mert kismama vagyok, én meg ehelyett hebegtem habogtam, mert már szeretném megvárni a szerdai uh-t mielőtt közhírré tesszük ezt az örömhírt. Aztán végülis rákérdezett...na persze akkor már megmondtam, hogy igen, babát várok, jól látja! Olyan jó lesz szerdai után már erről nyítltan mesélni mindenkinek :)))