Peteérés - 17. nap

Ma nagyon fáj már a hasam, szóval szerintem tutira most van a peteérésem, vagyis szerintem most van...nagyon kíváncsi vagyok mit lát majd holnap Zeke az UH-n. Mindenesetre ma este főzök egy finom vacsorát, és kicsit kettesben romantikázunk, és adunk esélyt a spontán bébinek is....remélem jó időben...de ez majd holnap kiderül.
Jaj sok minden kiderül holnap, például az is, hogy mikor is lenne a beültetés, hát kívnácsi leszek, mi lesz ha a 3. nap 7végére esik majd....

Kineziológus

Tegnap megjártam a kineziológust. Hát eléggé kettős érzésekkel távoztam....igazából jó volt beszélgetni valakivel, és jó volt egy külső szemlélőt is meghallgatni, de azért voltak furcsaságok. Egy ingát tartott a kezében a nőci végig, és azzal mérte ki a dolgokat, és az alapján tette fel a kérdéseket. Igazából ez volt kicsit furi, meg az, hogy előhozott olyan dolgokat, hogy az előző életemben mit csináltam, hol éltem, stb...na ebbe nem igazán tudtam beleélni magam. Viszont voltak hasznos dolgok, rámutatott a következőkre:

- amit eddig is tudtam, hogy eléggé hajlamos vagyok más terheit magamon cipelni, és nem a saját életemet élni

- túlságon agyból élni, és nem hallgatni az intuicókra, megérzéseimre, és mindent inkább logikusan véghez vinni, és csak úgy szívből nem igazán tudok

- azt mondta, hogy a nagymamám nagyon nagy hatással van rám, ami igaz is, és emiatt egy csomó mindent hasonlóan akarok megélni mint ő, tudat alatt, és ha ő nem lehetett boldog valamiért, akkor én is ezzel büntetem magam...ez mondjuk így furi, de azzal egyetértek, hogy tényleg nagy hatással van rám

- mondta hogy írjam össze a bennem lévő keserűség okait, és égessem el, illetve azt is íram össze, hogy mi az amit lehetetlenségnek tartok, és azt is égessem el

Ő biztos benne hogy lesz babánk, csak még szerinte nem állunk rá készen, és sokat kell dolgoznunk még, hogy felkészülté váljunk. Sőt szerinte lombik sem kellene, mert szerinte makk egészségesek vagyunk...na persze ezt a logika szabályai szerint gondolkodó agyamnak azért eléggé nehéz elhinnie...de bárcsak így lenne!

Végül indulás előtt húztam egy ilyen angyalos jóskártyát, amin ez állt: Lépj ki ebből a lehetetlen helyzetből! és ezalatt azt kell érteni, hogy magamnak csináltam ezt a lehetetlen helyzetet, ami nem is lehetetlen, bár én már szinte teljesen annak tartom, és ezen változtatni kell, hinni kell benne, hogy hamarosan jön az a kisbaba, és ki kell tartni és türelmesen várni - de azon változtatni kell, hogy ezt egy lehetetlenségnek tartom, és emiatt egy borzalmas szomorúságban élem meg a mindennapjaimat - hát nem lesz könnyű, de próbálkozok, mert ez így tényleg nem jó, ezt én is érzem.

Nagyon mondta a nő, hogy menjek el egy családállításra, mert szerinte igazán ott jönnek ki a félelmek, és feszültségek - de abban még bizonytalan vagyok hogy elmegyek e. Egyszer ugye már voltam ilyenen, és nem igazán érzetem hogy megtalálták volna az okot, bár sírtam végig, és ki voltam, de én valahogy ezt kicsit annak tudom be, hogy olyan sok borzasztó történetet hallgat végig ott az ember, és annyira beleéli magát, sőt részese is lesz egy-egy pillanatra, hogy ez bizony nagyon megterhelő.

És még egy érdekes, valamiért, kicsit furcsálltam is, mert nem igazán illet a képbe, de azt mondta, hogy írjak, írjak sokat, írjam ki magam....érdekes, rögtön erre a blogra gondoltam, hogy pont ezt csinálom, kiírom magam, kiírom a gondolataimat - és ez sokszor jól esik.

Most emésztem e a dolgokat, amiket hallottam - aztán majd eldöntöm visszamegyek e még hozzá vagy sem.

Most igyekszem készülni e beültetésre, ami valószínű ugyebár jövő hét elején lesz...vagy nem is tudom pontosan, mert már érzem hogy fáj a hasam, és itt van az a tüszőrepedés 1-2 napon belül, de mi van akkor ha ahhoz képest a 3. nap pont 7végére esik?!akkor mikor csinálják meg a beültetést? na mindegy, nem stresszelek, bár mindig találok magamank valamit - de majd csütörtökön Zeke megmondja a tutit, addig pedig várok türelmesen, és persze szerintem holnap este azért akárhogyis de egy spontán próbélkozást is megpróbálunk :))))

UH-k, várakozás, és egy új családtagunk: Ruppert a kiskutyánk

Pénteken voltam az UH-n: akkor egy 13mmes tüsző volt a baloldalon. Akkor azt mondta Zeke hogy hétfőn menjek újra.
Ma is voltam, az egész délelőttömet a BMC-ben töltöttem, őrület, borzasztó ez a sok idő, amit várakozással tölt el az ember az orvosi rendelőkben...ma 17mm-es volt a tüsző, a 15. napon, a nyálkahártya pedig 9B. Vettek vért is, néztek ösztradiolt és progit, aztán most telefonáltam vissza nekik, és Zeke azt mondta, hogy "még nagyon gyerekcipőben jár ez a tüszőérés", szóval legközelebb csütin kell mennem, addigra valószínű megreped, legalábbis ebben bízunk, vagy nagyjából elindul a repedés, és akkor szerintem inkább átcsúszik jövő hét elejére a beültetés. Egyébként annak jobban is örülnék, ha jövő hét elején lenne a beültetés. Mindenesetre abban azért mostmár biztos vagyok, hogy lesz peteérés, persze Zeke mondta hogy még nem biztos hogy megreped, de szerintem meg fog, hiszen ezzel nem szokott probléma lenni, miért is most lenne. Mindenesetre azt beszéltük meg, hogy ha csütiig nem repedne meg, akkor ad majd tüszőrepesztő injekciót.
Szóval nagyjából ennyi...továbbra is várkozunk, és rohangálok UHra.

Ma délután megyek a kineziológushoz....nagyon izgatott vagyok emiatt, kíváncsi vagyok milyen érzésekkel távozom majd.

Egyébként sokkal jobb kedvem van, ugyanis vettünk egy kiskutyust - egy fekete törpe schanuzert :) - péntek óta van nálunk, egy kis tündér egyenlőre! Szóval most sokkal jobb kedvem van - és örülök, hogy végre meghoztuk ezt a döntést, és lett egy kiskutyánk - ez nem lesz akadálya a kisbabának, sőt...szuper lesz majd egyszer együtt sétálni velük, remélem minnél hamarabb!!!!

Várakozás a következő beültetésre, lelkierő gyűjtés, és egy olvasó kérésére: egy kis infó az IVIGről

Régen nem írtam már, de igazából nem történt mostanság semmi olyan izgalom, amiről nagyon be tudnék számolni.

Sajnos a lelki állapotom továbbra sem annyira jó, még mindig azt kell mondanom, hogy nem igazán telik el napom sírás nélkül, és anélkül hogy azon gondolkozzak, hogy vajon egyáltalán valaha sikerülhet-e?!? De össze kell szednem magam! Hamarosan itt a peteérés, és egyben a fagyasztott embriók beültetése. Pénteken megyek megint UH-ra, hogy megnézze Zeke hogyan is állnak bent a dolgok, és mikorra lehetne időzíteni.

Persze sokkal nehezebb hinnem benne, és bízni a sikerben, de ha csak a tényeket nézem is, akkor is jó esélyünk van: hiszen az embriók embyriogénben úsztak, még az IVIGnek is lehet hatása, és most nincs hormon leterhelés sem – szóval ezek nagyon jó dolgok…bár így visszaolvasva azt hiszem ezek nem is annyira a tények, hanem inkább a saját magam győzködése, hogy legyen lelki erőm.

Hétfőn elmegyek kineziológushoz. Egyik barátnőm már régóta ajánlgatja, hogy menjek el, mert szerinte sokat segíthet…eddig nem mentem, mert bár ugyan 1,5 éve voltam egyszer egy családállításon, és nem segített, és nem igazán jött át nekem, sőt inkább lelkileg megterhelő volt, mint felüdítő, most mégis úgy érzem, adok még egy esélyt. Ez most nem is családállítás lesz, csak egy beszélgetés.  Végül is nincs mit vesztenem, max azt a 10 ezer forintot, de ezek mellett a kiadások mellet az eltörpül, és hátha segít, és jót tesz majd a lelkemnek, a gondolataimnak. Tudom, hogy most meglehetősen mélyponton vagyok, és ezért is igyekszem minden lehetőséget megragadni, ami átsegíthet ezen. Majd meglátjuk, kíváncsian várom milyen érzésekkel jövök majd el hétfőn.

Közben alakulnak a kutyavásárlás körül is a dolgok. Elmondtuk a családnak a „nagy hírt”, hát...először szerintem kicsit furcsállották, és lehet, hogy most sem igazán értik. Nem tudom, vagyis az én családom szerintem érti, és tudják pontosan hogy miért is döntöttünk most így, habár a lombikról nem tudnak ugyebár ők sem, de azt látják, hogy mostanában nem igazán vagyok az a boldog önmagam. A férjem családja meg…ők talán kevésbé értik, és azt meg egyáltalán nem tudom, hogy megértik e, de persze nem ellenzik, sőt most már ott tartunk, hogy érdeklődnek is hogy hogyan áll a dolog, de azért tudom, hogy legbelül ők ennek a döntésnek nem örülnek, és bár nem mutatják, de tudom, hogy így érzenek. Csak azt nem tudom, hogy miért is zavar ez engem ennyire….na mindegy. Egyébként a fajták között még ugrándozunk kicsit, de most végül is azt hiszem elhatároztuk magunkat: egy fekete törpe schnauzert szeretnénk. Hihetetlen, de ahogy ezt kitaláltuk, és körbe telefonáltunk minden lehetséges internetes hirdetésen, kiderült, hogy jelen pillanatban nem lehet kapni az országban törzskönyves, kölyök, szuka fekete törpe schnauzert. Elképesztő!!!! Mondták a telefonban amikor érdeklődtem, hogy hát várjunk, mert valószínű terhes az egyik szukájuk, és pár hét múlva lesznek kicsik, akiket majd 3 hónaposan lehetne elhozni….na de ne már!!!!!!!!Ki vagyunk, okés, hogy egy babára ilyen sokat kell várnunk, de hogy már egy kutyára is, és azt sem lehet csak így egyszerűen megvenni, hanem az is ilyen bonyolult és hogy semmi nem megy egyszerűen – valahogy bevonzzuk ezeket a dolgokat. Egyébként egy vicc, de azt kell mondjam, hogy mióta tudjuk hogy nem lehet most ezt a kutyust olyan egyszerűen csak megvenni, na azóta vagyunk úgy vele, hogy igazán kell! Idióták vagyunk teljesen….de nem is ragozom ezt most itt tovább.

Viszont annyi biztos, hogy még mindig kicsit bizonytalan vagyok ebben az egészben, mert számtalanszor megfordul a fejemben, hogy én nem is kutyát szeretnék, hanem egy kisbabát!!!!ÉS hogy akkor ez most mégis helyénvaló és jó döntés-e?! Persze, az is igaz, hogy kutyát akkor is szerettünk volna, ha már lenne babánk, és most csupán a sorrend felcserélése történik, és nincs abban semmi rossz, hogy amíg eljön a baba hozzánk is, addig egy kiskutyus közben a családunk része lesz, és sok örömteli pillanatot ad majd nekünk – de valahogy mégis, tudom, hogy hiába lesz kutyusunk, addig sosem leszek igazán boldog, amíg nem teljesül az álmunk, és végre anyuka nem lehetek!

Bocsánat a sok lelkizés miatt, de ki kellett írnom magamból ezeket a dolgokat….

Valaki egy megjegyzésben kérdezte, hogy mi is az az IVIG. Nos neki a következőt írom: ez egy intravénás immunoglobulin kezelés teljes nevén. Ez tulajdonképpen egy infúzió, amelyben idegen fehérje van, és ami azt a cél szolgája esetemben, hogy a szervezetem által termelt antitestek, és ellenanyagok ne akadályozzák meg a baba beágyazódását, és ne akarja a babát kilökni a szervezetem. Erről az egészről szerintem érdemben és nagyon sok hasznosat lehet olvasni meddőséggel való összefüggésében Dr. Alan Beer: Is your body baby friendly? című könyvében. Ez sajnos nincs meg magyarul, de aki tud angolul annak nagyon hasznos lehet. Ha valaki nem akarja megvenni a könyvet, akkor Dr. Alan Beer honlapján is sok hasznos infó van fent az immunológiai okból való meddőség/vetélések kapcsán. A következő honlapon szintén sok hasznos infó található, főként Fülöp professzor úr előadásaiból ezzel összefüggésben a dokumentum tár alatt: http://habitu.kozos.info/

Remélem tudtam segíteni kicsit, és talán világosabb lett a dolog, de ha van még kérdésed írd nyugodtan, igyekszem válaszolni, de nekem is, aki pedig már túl is van egy ilyenen, meglehetősen bonyolultnak tűnik ennek a hatása, és a működése.

Még mindig a szomorúság karami között, és ma még UH-ra is menni kell, és sajnos nem kismama UH-ra :(

Már majdnem egy hét eltelt azóta hogy tudom, nem sikerült. Egy hete ilyenkor annyira telis tele voltam várakozással, és persze félelemmel is, de inkább várakozással. Azt tervezgettem, hogy mennyire szuper lenne, ha sikerülne, és holnap, az Anyu 60. szülinapján mondhatnánk el a családnak hogy kisbabát várunk. De sajnos nem így lett, és bár már több nap eltelt, és néha úgy érzem jobb, de igazából továbbra is nagyon szomorú vagyok, és nagyon kilátástalannak tartom a helyzetet. Nem telik el nap sírás nélkül, pedig már a mensim el is múlt, és mennem kéne Zekéhez egyeztetni az új fagyasztott beülti részleteit - de annyira rossz volt a múltkori élmény, hogy még attól is ki vagyok, hogy újra be kelljen mennem a BMC-be, pedig ma el kell mennem UH-ra.
Közben csomó kiskutyát is néztünk, hogy valami vidémságról is beszámoljak, és mindegyik annyira tündéri, és nagyon jó lenne, ha már az egyik velünk lenne, de valahogy mégis úgy érzem, hogy ez sem segít most rajtam, hiába minden, addig egyszerűen nem tudok újra boldog önmagam lenni, amíg nem lesz egy kisbabánk. Egyébként ez is egy vicc, a családunk még ezt sem tudja, hogy kutyát szeretnénk...nem tudom mi van velünk, hogy nem tudunk velük semmiről sem beszélni, de valahogy az van bennem, hogy ha a dolgok nem úgy alkaulnak, ahogy az maximálisan ideális, akkor ők nem tudják jól kezelni a dolgokat, és inkább nekünk is teher lenne, ha tudnánk mindenről, mert még mi vigasztalhatnánk őket is, és erre nagyon nincs szükség. A kutyáról meg már előre tudom, hogy ki lesznek, hogy minek, és miért, és hogy ez hülyeség, és miért csináljuk, és mi lesz ha gyerekünk lesz - de közben meg el sem tudják képzelni, hogy mennyire szükségünk van már arra, hogy felrúgjuk a terveinket, amik egyszerűen sajnos úgy néz ki bármennyire is szeretnénk tartani őket, egyenlőre tarthatatlanok - és mi lassan beleőrülünk a várakozásba, és várakozásba, és nagyon nagy szükségünk van arra, hogy valami elmozdítson minket kicsit ebből, és adjon valami értelmet, örömforrást.
Na jó, most mindjárt megint elkezdek sírni, pedig itt ülök az irodában, és nagyon nem kéne!Szóval jobb ha abba is hagyom most ezt a bejegyzést, és majd egy vidámabb pillanatomban folytatom...egyébként is lassan erőt kell vennem magamon, és mennem kell a BMC-be az UH-ra - jaj!!!!

Új hónap, erőt kell gyűjteni, és felállni és újra megpróbálni: rögtön belevágunk a fagyasztott embriókkal

Nagyon köszönöm a kedves szavakat és a bíztatást!
Kicsivel jobban vagyok már, persze nem mondom, hogy nem tudnék bármelyik pillanatban elkezdeni zokogni, ha visszagondolok, de azért már jobb....
Ma meg is jött :((((((((((((((((((
Tudom, hogy nem szabad feladni, mert egyszer nekünk is sikerülhet, de hát a sok reménytelen várakozás, és az a sok-sok csalódás teljes kikészíti és felőröli az embert! Az a baj, hogy akárhogy a következő lombikban már nem fogok tudni ennyire hinni, de talán ez azért jó, mert nem is lesznek ekkora elvárások, és ha megint csalódni kell majd, akkor talán azt is majd jobban viselem.

Most rögtön megpróbáljuk a fagyasztott embriókkal, hátha még hat az IVIG, és az segítene! Tehát ha lement a mensi, akkor megyek egy UH-ra, majd gyógyszer nélkül, csak a peteérést figyelve, és attól számítva 3. napon megyek majd a beültire, ha minden rendben lesz, és szépen felébrednek a kis fagyasztott babáink. Az mindenesetre biztos, hogy nem fogom végig otthon tölteni majd megint a 2 hetet, mert hát ez egyszerűen nem összeegyeztethető semmiféle munkával...nem baj, majd persze sokat pihizek, de azért dolgozni bejövök. És ha netán sikerülne, akkor karácsonyra még kismama lehetnék!

Egyébként a sikertelenség után egész nap a béranyaságról és örökbefogadásrül szóló honlapokat nézegettük a férjemmel...persze tudom, hogy még ott a sok lehetőség a lombikokban, de kell valami kapszkodó, ha azok sem sikerülnének, kell valamilyen utat látni, aminek biztosan kisbaba van a végén, és nem csak egy hatalmas kérdőjel!Ez persze azért nagyon nagy elhatározás lenne, ha belefognánk, és nem is akarjuk elkapkodni a döntést, de ahogy olvastam pl örökbefogadásnál hosszú-hosszú éveket kell várni, és az alatt még bőven lombikozhatunk. Na ezzel nem azt mondom, hogy már holnap megyünk és jelentkezünk, de ha a következő lombikok sem sikerülnek, akkor lehet hogy belevágunk, és beindítjuk ezt a folyamatot is. De ez még egyenlőre csak nagyon halovány terv, de az biztos hogy még soha nem beszékgettünk erről eddig így a férjemmel, hogy van ennek is realitása, és ha kell ekkor ez lesz a mi utunk. Persze azért még bennünk van a remény, hogy sikerül....sőt....mondanom sem kell, hogy a mensi olyan mint egy agymosás, eddig teljes kilét, most pedig már azért kezd ott motoszkálni a fejembe a következő beültetés esélye, hogy hátha mégis...ki van ez találva, mire eljutunk oda, hogy megint várakozunk a beültetés után, megint teljes erőbedobással fogunk reménykedni - legalábbis nagyjából. De jól van ez így, különben nem is működhetne az biztos.

Ez a hét kis kapcsolódás lesz, programozunk majd sokat, 7végén meg elutazunk wellnesselni :)

Ja, és a jelenlegi legnagyobb kapaszkodót még nem is mondtam, lehet hogy veszünk egy kiskutyust. Mindig is terv volt, és már régóta szeretnénk, de minidg azt mondtunk, hogy első a gyerek, és majd utána. Hát úgy látszik, ez nálunk nem jön be, és lehet hogy ezért változtatunk a terven...miért is ne lehetne előbb a kutya? Rengeteg családban születik baba kutya mellé, és nincs vele semmi gond, szóval ez nem lehet akadály! Egyenlőre még fontolgatjuk, és most azt játszuk, hogy minden nap elképzeljük, hogy hogy lenne a napunk, ha lenne velünk egy kutyus...mindenesetre ez most erőt ad, eltereli a gondolataimat, és valami olyanra figyelek, amit várhatok, és ez sok örömet okoz!

Összetört az álom: nem sikerült :((((((((((((((

Nem sikerült, összetört az álom, és én elmondhatatlanul szomorú, és csalódott vagyok.........nem is tudok most többet írni,mert csak sírok és sírok......... mindenesetre köszönöm Nektek, hogy gondoltatok ránk, és szorítottatok nekünk, de sajnos hiába.......most úgy érzem talán sosem leszek terhes, nem tudom máskor miért sikerülne, és hogy most mit ronthattunk el.........pedig én azt hittem, mindent megtettünk, de ez sem volt elég...........:((((((((

Az utolsó nap - remélem holnaptól kismama leszek, és megadatik nekünk az álmunk, a várva várt legnagyobb boldogság!!!

Ma reggel felkeltem, és nem teszteltem. Beijedtem, és igen, teljesen bepánikoltam. Nem mertem megcsinálni, mert még sosem mutatott pozitívat az a gonosz teszt, így most használni sem mertem. Pedig ott fogtam a kezembe, és gondolkoztam mi legyen, aztán arra jutottam, hogy türelmesnek kell lennem, ez is egyfajta próbatétel, nem véletlenül van ez így kitalalálva, és szépen megvárom a soromat holnap.
Természetesen nagyon izgulok, de ezt, akik olvastok, szerintem mind tudjátok - brutális ez az utolsó nap!Nagyon kemény, hogy holnap vagy mi leszünk a legboldogabb pár a földön, vagy összetörik minden álmunk és reményünk.
Ma igyekszem még rákészülni a dolgokra, de ugyanakkor nem akarok túl sokat sem foglalkozni ezzel, nehogy nagyon ideges legyek, és ártsak vele...de azért jó pár imát elmondok ma, hogy holnap végre adja meg a JóIsten amit annyira szeretnénk, és legyek végre igazi kismama szép magas hcg-vel :)
Kérlek, Ti is mind szorítsatok nekünk, imádkozzatok értünk, bár tudom, hogy ezt mondanom sem kell, hiszen eddig is annyi bíztatást kaptam, amiért nagyon hálás vagyok - de most különösen nagyon nagy szükségünk van minden pozitív gondolatra!

Hugicám első injekciója

Ma reggel a tesómnak kellet beadni az injeciókat, mert ugyebár a férjem sajnos nics itthon. Hát nagy nehezen összeillesztettünk az Agolutint, elhelyezkedtünk, hogy jó, akkor szúrja, szépen belém is döfte, majd amikor elkezdte nyomni egyszercsak hirtelen "szétrobbant". Talán levegő mehetett bele, vagy én nem tudom, de ő elkzedtett röhögve kiabálni, hogy jaj a szeme, mert csípte neki, közben meg sopánkodott, hogy jaj beletört a fenekembe a tű :))) - aztán ő elrohant kimosni a szemét, én meg kihúztam a tűt, ami nem tört bele, csak lejött a fecskendőről. Hát nagyon jót nevettünk utána, és nagyon félve próbáltuk a következőt már jól beadni, ami végül sikerült is. Ezek után a clexane szinte gyerekjáték volt.
Szóval azt kell mondjam a férjem egy kész tehetség, mert ezek szerint nem is olyan könnyű ezeket az injekciókat beadni!
Mindenesetre legalább vidáman indult a reggel, rám fért már egy kiadós nevetés, mert egyébként pl tegnap este azt éreztem hogy bár igyekszem nyugodtnak lenni, de mégis úgy vert a szivem. Be is vettem gyorsan a valerianat, de szokás szerint nem sokat segített, de azért nem panaszkodom, mert egészen jól aludtam.
És már csak 2 nap....nagyon közel van már az a péntek!Azt hogy holnap tesztelek e még mindig nem tudom... - addig is igyekszem nyugiban pihizni még, és arról álmodozom, hogy terhes vagyok, és nemsokára ikrek anyukája lehetek!

Egyedül, és egyre türelmetlenebbül

Ma reggel elutazott a férjem (hülye munka, nem lehetett elhalszatni, most kellett mennie) :(((( -  tegnap este nem tudom emiatt, vagy csak már egyébként is a péntek közelsége miatt, de kicsit elszakadt a cérna. De már jól vagyok, megbeszéltük a dolgokat, és olyan jól megnyugtatott a drágám...hát remélem többször nem jön rám, ez a kiborulás, mert most nem lesz itthon, persze telefon azért van.
Szóval egyre nehezebben bírom, és bár tényleg nagyon igyekszem nyugodt lenni, és nagyon próbálom tudatosan mondani magamnak, hogy izgulni felesleges, mert ez csak árt, de azért nem könnyű ez az utolsó pár nap.
A tesztet továbbra sem tudom, hogy megcsináljam e, de most inkább kicsit a nem felé hajlok, mert nem akarom magam stresszelni feleslegesen, persze tudom hogy az is benne van, hogy lehet hogy pont ettől nyugodhatnék meg :) - szóval ez még továbbra sem eldöntötött kérdés, csüti reggel majd meglátjuk hogy ébredek, és akkor vagy tesztelek, vagy nem...
Ma jön át a tesóm egyébként, itt fog aludni, meg ő fog injekciózni, ahogy azt már írtam is - szóval nem leszek egyedül, jó hogy ő itt lesz velem.
Örömmel vettem észre, egy kedves megjegyzésből, hogy már még egy olvasóm van! Nagyon örülök neki, és nagyon köszönöm, hogy Te is drukkolsz nekünk!

A hétvége, kis séta, és további pihi

Nem sok izgi történik mostanság,azért nem is írtam. Vagyis remélem történik izgi, bent a pocakomba, ahol a bébik már szépen beágyazódtak:)
Itthon pihizek, illetve ma először kimentem egy picit sétálni,olyan nagyon szép idő van. Nagyon jól esett a friss levegő, de azért nem vittük túlzasba - nehogy rosszat tegyünk vele. Egyébként szuper dolgom van, a férjem időköszben szépen lassan megtanul főzni,tegnap is remek vacsit csinált nekem:)

A jövő hét eleje húzós lesz, elutazik a Dragám kedd hajnalban, és csak csüti éjjel jön majd meg. Ez most annyira nem jókor jön, de a tesóm átjön, ma kiképeztük reggel skypon keresztül,hogy hogyan kell beadni az Agolutin injekciót...vicces volt, de hát valakinek meg kell csinálnia, és ezt tényleg nem tudnám magamnak. Egyébként mindenki nagyon cuki a barártnők közül is, akik tudják mizu, mindenki mondta, hogy menjek át erre az időre hozzájuk, stb...de hát nekem most a legfontosabb a nyugi, az pedig itthon van leginkább biztosítva. Nem baj, gyorsan elmegy majd ez a pár nap, és már itt is lesz a péntek -huh nagyon izgulok, ha erre gondolok.
Az, hogy csináljak e előtte tesztet még mindig nem döntöttem el...de még van pár napom ezen gondolkozni. Igazából félek a tesztektől, nekem még sosem mutatott pozitívat, és szinte elképzelni sem tudom, hogy az is lehetséges...ugyanakkor pedig jó lenne, ha csinálnék és pozitív lenne, és akkor nem kéne végig aggódnom a pénteket...de mi van ha csinálok és negatív?!?! Nagy a dilemma:)
Ja és persze mondanom sem kell, de sokszor megfordult a fejemben a 7végén,hogy jövő héten ilyenkor már...jaj bárcsak biztosan tudnám hogy kismami vagyok!!!

Terjed az embryogén használata - remélem tényleg segít,és csodaszer

Van egy blog, talán már írtam korábban,amit rendszeresen olvasok, és amit egy szintén Eszter nevű sorstársam vezet. Ő most készül az ötödik lombikjára, és örömmel olvastam a blogján,hogy már a BMC-ben ajánlották neki az embryogent. Hihetetlen, pár hete még azon izgultam, hogy engedjék meg nekem ogy használhassam, most meg már a BMC-s dokik ajánlják a szert. Neki is nagyon jókat mondtak erről, hát remélem igazuk lesz, és valóban jó a szer, és segít...na de ez majd kiderül jövő héten pénteken....
Addig is folytatom a pihit, ma már nem hálóingben, hanem tréningruhában:)-de továbbra is többnyire vizszintesben!

Enikőnek

Enikő kérésének eleget téve igyekszem megválaszolni mindent.
Vitaminok, amiket szedek:
D vitamin
E vitamin:400 mg
Szelén
Cetebe
Magnerot: nepi 3x2
Femibion (+metafolin, mert én homozigóta vagyok MTHFR-re)

Ezen kívül amiket szedek még:
Valeriana Relax, és igen, a dokim ajánlotta - napi 2db-ot szedek. Igazából szerintem nem sokat ér, bár lehet hogy enélkül bediliznék, vagy bediliztem volna, de olyan erős cucc. Régebben a doki mindenkinek pipolophent adott, de az sajnos megszűnt, ahelyett ajánlja most ezt. szerinte a legfontosabb a sikerhez a nyugalom, emiatt is kell szedni ezt.
Bromocriptin
Meforal
L-thyroxin
Aspirin protect
Clexane
és rengeteg progeszteron

Az embryogent a Térmeddtől kértem, Tordai Noémit kell hívni. Nagyon aranyos és segítőkész. Szerintem jobb ha már most szólsz nekik, hogy tudjanak Neked rendelni. Ha aztán mégsem vennéd ét, nem hiszem hogy nagy baj lenne, de viszont nekik jobb látni kb egy hónappal előre hogy kinek és mikor kell a szerből. Szóval esteleg csak szólj oda, hogy majd lehet hogy kelleni fog.

Kérdezz még nyugodtan, szívesen segítek ha tudok.
És persze nagyon szorítok majd Nektek, jó lenne majd ha valahonnan tudnék értesülni mi van Veletek!

Pihenés, és várakozás

Itthon pihenek, pihenek és pihenek.....
Ma még mindig ki sem kelek az ágyból, majd talán már holnap igen. De most ez a pár nap a legfonosabb, mert ha minden igaz, akkor most kellene beágyazódnia a kicsiknek. Nagyon remélem hogy teszik is odabent a dolgukat, és már kinéztek maguknak egy jó helyet a következő kilenc hónapra :)

Egyenlőre még nem izgulok annyira hogy mi lesz, persze hazudnék, ha azt mondaném, hogy meg sem fordul a fejembe, sőt...már ezerszer elképzeltem, hogy azt mondják jövő pénteken: gratulálunk, Ön terhes! - és akkor jönne  határtalan boldogság, de próbálom nem bele élni magam. Egyébként vannak olyan pillanatok is,a mikor meg pont elképzelni sem tudom, hogy sikerülhet, és hogy van esély. Fura dolog ez! Mindenesetre igyekszem keveset agyalni ezen, lekötni magam mindenféle komoly tvsorozatokkal, és könyvekkel...:)

Tegnap egyébként átjött a tesóm, hozott nekem ebédet, és egész nap dumáltunk, ami nagyon jó volt, és jól eltelt a napom így. Holnap pedig péntek, és utána már "csak" egy hét.

Na mentem vissza pihenni, és továbbra is reménykedem, imádkozom, hogy sikerüljön, és szépen beágyazódjanak a babák!!!

Beültetés után, óriás pihi otthon, hogy a piciknek a lehető legjobb legyen

Tegnap nem volt erőm írni, valahogy annyira kifáradtam mire hazaértünk a beülti után.
Minden rendben volt, és jól sikerült, és két csodaszép 8 sejtes embriót kaptam vissza. Egyetlen kis negatív dolog volt, hogy sajnos a 6ból 2 embrió elpusztult tegnapra, így összesen 4 maradt, azok viszont nagyon szépek. Kettőt lefagyasztottunk (majd jó lesz a kistesóknak:). Beülti előtt monitoron meg is nézhettük őket, majd felteszem a képet, nagyon megható...hihetetlen, hogy hol tart a tudomány!
Egyébént amíg vártunk egy csomó "eredményhirdetést" hallottunk a BMC-ben, és képzeljétek mindenkinek sikerült, akik tegnap voltak vérvételen, legalábbis valószínűsítik - ez nagyon jó hír, remélem majd jövő héten pénteken én is jó híreket kapok!

Most pihizek, ma szinte ki sem kelek az ágyból, szóval sokat nem is akarok írni. Holnap is még ezt tervezem, aztán majd talán a hálóingből a tréningruhámba átbújok, és legalább a kanapéra kifekszem a nappaliba.
Jól vagyok egyébként, bár kicsi feszül a hasam, de ez nem is meglepő a sok progeszterontól. Az kicsit furi, hogy amikor eszek, akkor olyan légszomj tör rám, nem tudom miért, mintha a gyomrom átvenné a helyet a tüdőmtől, de már az első falat után....sebaj, azért a sok fehérjét erőltetem magamba.
A férjem nagyon cuki, mindent csinál helyettem, etet/itat, és gyönyörű rend van mindeközben a lakásban :) - szóval nem panaszkodom.

Na megyek is pihizni, és kérlek kicsi embriók ágyazódjatok be szépen, és kapaszkodjatok erősen!!!!!