Hétfőn lesz a leszívás, addig még mennek a hormonok - növesztem tovább szépen a tüszőket

Ma ismételten a BMC-ben nyitottam a napomat. Egészen elviselhető tömeg volt, és 12re már végeztem is. Csináltak megint vérvételt és UH-t is, az eredmények:

 - nyálkahártya 12B

 - jobb petefészek: 2x20mm, 2x15mm

 - bal petefészek: 2x20mm, 2x18mm, 2x14mm, 1x13mm

Leszívás hétfőn lesz!!!!

Ma és holnap még marad az 1 Luveris, 225 GonalF, és pénteken 2 Luveris, és 75 GonalF (csak hogy ne kelljen már kiváltanopm még egy drága 900-as gonalt, így is megint 30 ezret ott hagytam a patikában), szombaton már csak a gonapeptyl és a clexane, és szombat este 22:00-kor 2db ovitrelle. Vasárnap semmi, éjféltől nem evés/ivás, és hétfő reggel 8kor irány a BMC!

Kérdezték, hogy akarok e aludni, pontosabban nem is Zeke kérdezte hanem az asszisztense, erre kis hezitálás után aztmondta hogy igen, aminek végül örült is Zeke, mert több a tüszőm, és azt mondta, hogy ezt már jobb úgy elviselni - de azért nem volt könnyű meghozni ezt a döntést. Persze az nagyban befolyásol, hogy a multkori altatás nem volt vészes, és viszont nagyon fájt a laminária, persze tudom ez most más lesz, de akkor is, kicsit félek most a fájdalomtól, szóval inkább alszok. Nem is én lennék, ha nem félnék valamitől: emlékszem a múltkor azon imádkoztam, hogy jaj csak ébren kibírjam, és ne fájjon, de jó hogy ébren leszek, most meg azon aggódok, hogy jaj csak minden rendben legyen az altatással....őrület, hogy miért nem tudok csak szimplán nyugodt lenni?!?! Ezért is kell az a pipolphen, amit még nem kezdtem el szedni, mert a múltkor is miután abbahagytam nem aludtam vagy 2 hétig, szóval próbálom minimalizálni, de szerintem lassan elkezdem szedni, mert ahogy Fülöp prof mondja minidg: fő a nyugalom!!!!Ezen rengeteg múlik!

Elfelejtettem megkérdezni Zekétől, hogy ha 5 napos embriókat szeretnék visszakapni, akkor ha hétfőn van a leszívás az mit jelent, melyik nap lenne a visszaültetés?!?! Most ez idegesít, mert ahogy számolgatom az szombat?!?Az a baj, hogy nem tudpm hogyan kell számolni, a hétfő 0. napnak számít, vagy 1. napnak? Idegesítő hogy elfelejtettem megkérdezni, szóval most nekiesek az internetnek, remélem találok rajta valami infót, bár ha az lesz, hogy szombat, akkor megint kezdhetek aggódni, hogy akkor vajon bent lesz e Zeke, vagy megcsinálja e ő....na mindegy, előre nem hergelem magam, először is megpróbálom kinyomozni, hogy mit is jelent az 5 napos embrió visszaültetése!

Elkezdtem érezni a petefészkeimet,ami azt jelenti, hogy szépen nőnek a tüszők

Ma már eléggé érzem a petefészkeimet ahogy feszülnek, különösen bal oldalon. Persze tudom, hogy ez normális, szóval nem is aggódom, csak azon agyalok, hogy ha Zeke netán elhúzza jövő hétfőig a stimut, akkor mit fogok érezni?!?!Szerintem akkora már kb szétdurran majd a hasam! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy holnapra mekkorák lesznek a tüszők, azt mindenesetre nem szeretném, ha idő előtt szívnák le őket - de szerintem most Zeke is nagyon odafigyel erre, szóval ez jó.

Ahogy közeledik a leszívás egyre jobban kezdek félni szokás szerint, és ez nem tudom mikor fog megváltozni, vagy hány lombikot kellene végigcsinálnom ahhoz hogy ne féljek egyáltalán. Pedig ha józan ésszel végig gondolom, akkor ezekben az IVFekben sokkal inkább a sok hormon a para, és nem is maga a leszívás - de valahogy mégis az van az emberben, hogy jaj altatás, meg műtét, és attól fél.

Gondolkoztam rajta hogy éber leszívás legyen e, mert ugyebár a múltkor ezt egészen elviselhetőnek találtam, de most ha valóban több tüszőm lesz, ahogy azt remélem, akkor mégis inkább az altatás mellett fogok dönteni, különösen, hogy azt is "leteszteltem a múltkor" és egész elviselhető volt.

Remélem holnap jó hírekkel jövök, és szépen fejlődnek a kis tüszők!!!

Rekord tűszúrási mennyiség - ciklus 15. nap, stimuláció 8. nap: vérvétel, UH és az utolsó gynevac injekció

Voltam ma is a BMC-ben. Ennyi embert, mint ma talán még sosem láttam ott! Alig kaptam ülőhelyet, nagyon kemény volt. Fél 10-re mentem, és 1kor jöttem el, szóval nem keveset kellett várnom,különösen, hogy Zekének még a szülészetre is át kellett mennie.

Csináltak vérvételt, néztek ösztradiolt és progeszteront, illetve UH-t is:

- nyálkahártya: 11B, nagyon szép

- jobb oldal: 2db 15mm, 2 db 12mm

- bal oldal: 3db 15mm, 2db 14mm, 2db 10mm, 2db 8mm

Zeke nagyon aranyos volt, meglátott, azt mondja: Eszterke hogy vagy? Aztán mondta, hogy bocsi, hogy így leeszterkézett, de mondtam neki, hogy egy csomóan hívnak így a családban, nem is értem miért...és vicces, hogy ő is spontán így szólított, na ezen jót nevettünk, szóval ahoz képest, hogy őrültek háza volt, egész jó hangulatban volt Zeke doki :).

A gyógyszereken annyit módosított, hogy mától egész gonapepytl szúrok, nehogy idő előtt legyen tüszőrepedés.

Szerdán mennem kell vissza egy ugyanilyen körre: vérvétel és UH, és akkor pontosít, hogy melyik nap legyen a leszívás, mert vagy péntek, vagy jövő hétfő - azt mondta, ha lehet, akkor ő lehet hogy elhúzza hétfőig, ami egyébként szerintem is jó lenne, na de majd szerdán már okosabbak leszünk.

Egyébként nagyon kemény volt a mai nap, ma pontosan 7 DB tűszúrást kellett elszenvednem: reggel a clexane, és fél gonapeptyl, aztán vérvétel, majd gonalf, luveris, és még egy fél gonapeptyl, és végül az utolsó gynevac. Szóval ez azért durva volt, már tényleg egy tűpárnának érzem magam, de ez is megvolt, és egyre edzettebb vagyok. Jó túl lenni végre a gynevacon, ez volt az utolsó - remélem ez is segít majd, és a mostani sikeres lombik után majd az lesz a legnagyobb bajom, hogy nem tudom majd megmondani, hogy a gynevac vagy a méhkaparás, vagy a long protokoll segített e! Bárcsak így lenne!!!!!

Pénteki UH

Gondoltam gyorsan megírom a pontos dokumentálás céljából, hogy mi volt a pénteki UH-n - egyébként szokás szerint óriás hétvégi rohanásban vagyok, épp a kutyaoviba készülünk.

Szóval az UH:

- 10B nyálkaháryta

- jobb oldalon 4 db 10mm körüli tüsző

- bal oldalon 2db 10mm, 2db 8 mm, 3db 7mm

Zeke megemelte a hormon adagomat, most péntek óta a 150 GonalF helyett 225-t kapok. Hétfőn pedig vérvétel, és újabb UH! Remélem szépen beindulnak, és hétfőn már sok szép nagy tüszőm lesz! Jó lenne, ha már ennyi pénzt költünk hormonokra, és ennyira mérgezem magam velük, akkor legalább sikerülne több petesejtet nyernünk, mint a múltkori protokollal. Ja egyébként megint kellett gyógyszert kiváltanom, még egy adag Gonal F-et írt fel Zeke, ez újabb 30.000, - Ft volt.

Na rohanok, majd hétőn megint beszámolok, és addig is Mindnekinek nagyon jó 7végét!!!

 

Környezettanulmány a családgondozóval

Ma járt nálunk a TEGYESZtől a családgondozó. Egy nagyon kedves hölgy volt, aki mellesleg kismama, hogy ironikus legyen a helyzet egy kissé! Tegnap én hívtam őt fel végül, mivel nem jelentkezett, és ma már itt is volt. Bejött feltett pár kérdést, főként a lakásra vonatkozóan, de a családunkról is kérdezgetett, aztán körbenézett, kb 1 óra volt az egész, és már ment is el. Szerintem minden rendben volt, de kinek ne tetszene ez a lakópark, ami végülis a játszótérrel, gyerekpancsolóval egy igazi kis babaparadicsom :). Egyetlen egy dolog van, amiben esetleg lehetne kötözködni, hogy egyikünknek sem állandó lakcíme sem tartózkodási helye ez a lakás hol végülis élünk, mert vicces, de ez a cégünk székhelye. Remélem ez azért csak formaság, és nem lesz probléma ebből. Ez után majd hívnak minket hamarosan, és mennünk kell a tanfolyamra, ami majd 2 hétvégés lesz - huh, na arra még kíváncsi vagyok, hogy is lesz erre időnk, amikor egyfolytában óriási programdömpingben vagyunk. Ezt követően meg átkerülnek a papírok a gyámhivatalhoz, akik majd remélhetőleg hmarosan kiállítják a határozatunkat. Szóval ezzel most éppen itt tartunk - nem siettetünk semmit, hiszen reméljük ez csak B terv marad, és sikerül most a lombik!

Az injekciókat kapom szépen, már most kezd kicsit tűpárnává válni a hasam, holnap pedig megyek Zekéhez UH-ra. Érdekes lesz, hiszen már a 12. napon leszek a ciklusomat nézve, szóval nagyon kíváncsi leszek, hogyan állnak a tüszők, és meddig huzzuk majd most a dolgokat a leszíváshoz. Annyi biztos, hogy most hétvégére még telis tele zsúfoltuk magunkat progikkal, mert könnyen lehet hogy jövő hét végén már leszívás lesz, és utána beindul az óriás pihi - márpedig azelőtt mindenkivel talizunk, hogy akkor majd nyugtunk legyen, és teljes legyen a pihi, és az odakoncentrálás!

Kiss Emese doktornőnél

Ma voltam Kiss Emese doktornőnél az ORFIban. 

Még nyár végén jelentkeztünk be egy barátnőmmel közösen kontrollra. Akkor azt beszéltük, hogy majd februárban már biztosan nagy pocakkal jövünk - nos ez nem jött össze, vagyis annyi jött össze belőle, hogy a barátnőm pont tegnap csinált egy tesztet, és rohant el vérvételre, és bizony szép magas a hcg-je, szóval ő mégiscsak terhesen jött ma. Kicsit rossz volt megint azt realizálni, hogy eltelt egy bő fél év, és én megintcsak ugyanott toporgok, nincs változás semmi :((((.

Szokás szerint nagyon aranyos volt Kiss Emese, megnézte a leleteimet, csinált egy kontroll vérvételt, aminek majd 3 hét úlva lesz eredménye, és mondta, hogy nem érti miért nem sikerült a múltkori lombik, de ne aggódjak majd ez most sikerülni fog, hiszen szerinte nincs semmi akadálya! Ez jól hangzik, és örülök is ennek nagyon, bárcsak igaza lenne, és most tényleg sikerülne. Mindenesetre megkérdeztem, és ha most mégsem jönne össze, és a következő lombik előtt már kéne az IVIG, akkor mehetek megint hozzá beadatni - de hozzátette azt is, hogy erről ne is beszéljünk, mert most sikerülni fog, és gondoljak erre inkább. Azért biztos ami biztos alapon jó tudni, hogy már egy bevett helyre kell mennem esetleg legközelebb, és nem a nulláról kell majd intéznem a dolgokat - de tényleg ne szaladjunk ennyire előre feleslegesen, hiszen most majd sikerül!!! Kértem egyébként egy időpontot hozzá következő kontrollra, nos októberre sikerült helyet kapnom: és addigra bizony tényleg nagy pocakkal akarok menni!!!

Egyébként a gyógyszerektől most eléggé furán vagyok. Én nem szoktam rosszul lenni a stimuláció alatt, sőt igazából semmi extrát nem is nagyon szoktam érezni - de most ez más. Egyfolytában lever a víz, és meggyulladok a melegtől, aztán meg ráz a hideg, csomószor olyan idegroham tör rám, hogy szegény férjem csak bírja ki....szóval fura. Azt mondjuk olvastam, hogy a gonapeptyl egyfajta "mesterséges klimax" állapotot idéz elő, szóval lehet hogy mindez ezért van, hogy most emelett már jön a többi hormon, és ez megzavar teljesen - de kicsit ijesztő, hogy majd egyszer ha tényleg klimaxolni fogok, akkor ez vár majd rám?!?! Remélem azért hozzászokok kicsit jobban majd ezekhez, mert még gondolom egy 10 napig biztosan kapom az injekciókat....Vicces, de azzal nyugtatom maga, hogy legalább ez most más, és most legalább tényleg érzem hogy van hatása :))))))

Itt a tavasz?!?!

Ma reggel a 4 fincsi kis injekcióval indítottunk (csináltam is róluk egy sztárfotót) - jaj, és ezt még biztosan több mint egy hétig kell csinálni! De egy hős leszek, és nyafogás nélkül tűröm, és imádkozok, hogy ez kelljen ahhoz hogy végre kismama legyek!

Itt a tavasz, legalábbis annyira, de annyira tavaszias az időjárás, és ez megint olyan fura érzéseket hoz elő belőlem. Valahogy ilyenkor minidg azt érzem, hogy rohan az idő, és mi még minidg egy helyben topogunk. Pedig szeretem a tavaszt, de valahogy ezek miatt mégis félek tőle, ilyenkor annyira igényem lenne egy kis változásra már, ami még minidg nem jött el a hosszú évek alatt. És mindeközben sok barátnőm már a második babájával terhes, vagy már meg is születtek - pedig én már régebbóta szerettem volna az elsőt, mint ők.....de tudom, hogy ez nem ezen múlik, csak néha már ez is nehéz! Nem vagyok irigy rájuk, vagy semmi ilyesmi, és nagyon is örülök más boldogságának, és hogy másnak nem kell átélnie ezt az embertpróbáló küzdelmet, de annyira szeretnék már én is ehhez a másik táborhoz tartozni!!!!

Egyszer régebben azt olvastam valahol, hogy egy amerikai kutatás szerint e lombikok legnagyobb arányban tavsszal sikerülnek - szóval most reménykedek hogy mi is majd ezt a statisztikát erősíthetjük.

Beindultak a hormoninjekciók - ciklus 8. nap

A hétvége nagyon jól sikerült, voltunk balatonon korizni, és bár a jég már eléggé vizes volt, így az eredeti uticélunk nem igazán jött össze, viszont sokat kirándultunk ebben a szép tavaszias időben.

Pénteken beadtuk egymásnak a gynevacot, én nagyon profi voltam, de a férjem - na jó, ő is ügyes volt, de nagyon vérzett a helye, ahova beadta. Nem fájt annyira, szerintem az első volt a legfájdalmasabb, akkor sajogott az egész oldalam tőle, de ez mostmár nem jellemző. Lényeg hogy már csak 1 darab maradt, az pedig majd jövő hétfőn lesz beadva, még bőven a leszívás előtt.

Voltam ma Zekénél, csinált egy UH-t, nyálkahártya 4mm, jobb oldalon 8 tüsző, bal oldalon 10 tüsző - szóval jól indulunk, és mától a gyógyszerek:

 - 1/2 gonapeptyl

 - 1 clexane

 - 1 luveris (ez olyasmi mint a merional volt, hogy össze kell kutyulni az összetevőket)

 - 150 egység Gonal-f

A patikában kifizettem ismételten 58.000, - Ftot, ami a múltkori gonanpeptyl kiadásokkal egybevéve már kb 120.000, - Ft, és még közel sincs vége....hát nem olcsó ez a long protokoll!!!De ha megéri, akkor nem bánom :)))

Nincs sok kedvem ezentúl minden reggel 4 injekcióhoz, de ez persze nem kedv kérdése.

Pénteken megyek vissza Zekéhez UH-ra, de így elöljáróban annyit mondott, hogy szerinte punkció jövő hét vége, azt követő hét eleje felé lesz.

Megkaptam a leletet a multkori kaparás utáni citológiáról, szerencsére ezzel minden a legnagyobb rendben!

Most olvastam egy cikket a PGD-ről, bár én egyenlőre még nem gondolkozom ebben, de azért szeretek tájékozódni. Nagyon vicces, hogy milyen kicsi az élet, mert a Vereczkey dokival volt egy cikk,amiben a biológus is nyilatkozott, aki végzi magát a PGD-t, és ő nem más, mint az első nagy szerelmem!Hihetetlen, nem hallottam róla már hosszú évek óta, erre így "futok" vele össze...

Mindjárt 7vége

Még mindig menstruálok, ez pedig nálam egészen szokatlan, mert annyira kevés szokott lenni, és szinte csak 1-2 nap. Ez tutira a kaparás hatása, remélem ezek jó jelek, és ez azt jelenti, hogy most valóban teljesen szépen megújul a nyálkahártyám, és remek helye lesz a babóknak!!!

Holnap be kell adnunk a 4. gynevacot. Most, ahogy azt a múltkor a BMC-ben megtanította az a kedves nővérke megunknak fogjuk benyomni - kicsit félek, olyan nagy az a tű...de menni fog, és akkor már csak 1 darab marad hátra, ami még biztosan sorra kerül a beültetésig - szóval jó esélyekkel bízhatunk abban is, hogy a gynevac is segíti majd a kis embriókat, hogy jól beágyazódjanak.

Hétvégén megyünk balcsira korizni, nagyon várom, csak el ne olvadjon addig a jég!Még a "nagy, két hetes" pihenés előtt jó sok programot bezsúfolunk szokás szerint, de nem is baj, legalább jobban telik az idő. Még nem tudom, hogy most a teljes két hetet otthon töltöm e, de az tuti hogy 1 hetet biztosan pihizek, aztán utána meg max nagyon lightosan sétálgatok a kutyussal, meg ilyenek....

Ma vagyunk 9 és fél éve együtt - remélem a 10. évfordulót már kismamaként ünnepelhetjük

Tényleg megjött, ma már egész rendes kis vérzésem van - szóval ma megjött rendesen, így ma már csak fél gonapeptylt kaptam reggel, ami azért sokkal elviselhetsőbb volt, mert pont mire nagyon csípni kezdett volna, addigra végeztünka beadással :).

Ahogy Edi is írta, én is a telómat hívtam segítségül, ami szinte egész nap csipog, hogy be kell vennem valamit:) - de egyenlőre jó megy!

Nem tudom ki hogy van vele, de mi nem küönösebben ünnepeljük a valentin napot - persze azért kicsit mégis, de inkább azért, mert ma vagyunk együtt 9 és fél éve napra pontosan!Szép kis idő...nyáron már 10 éve lesz a mi kis szerelmünk kezdetének - nagyon remélem, hogy azt már egy vagy két babával a hasamban ünnepeljük meg!!!

Megjött, mától fél adag gonapeptylt kell szúrni

Tegnap este azt hiszem megjött. aztért nem vagyok igazán biztos, mert ugye a kaparás miatt alapból kevesebb a vérzés, és egyébként is eddig is volt egy kis rózsaszn cucc a kaparás óta. Egyébként napra pontosan tegap/ma kellett volna megjönnie, szóval reális a dolog. Mostantól elvileg csak fél gonapeptylt kell használnom, és jövő héten hétfőn meg megyek Zekéhez. Remélem nem késői az a jövő hétfő, de hát ő találta ki...csak azért furi, mert ezek szerint csak akkor indítja a többi hormont - jó lenne, ha elég lenne, és jó sok és szép petesejtem lenne majd! Huh, ha jobban belegondolok ez azt jelenti, hogy mindjárt itt a leszívás, az újabb altatásos műtét!!! Mindegy, igyekszem nem félni, hiszen már "gyakorlott" vagyok!

Most hallottam egy barátnőmtől, akinek egy gyógyszerész mondta az infókat, hogy azt a sok-sok vitamint amit szedek, azt bizony tilos egyszerre bevenni, pedig én erre hajlamos voltam, és hogy sokkal jobb, ha szépen elosztva, kb óránként veszi be az ember őket. Remek, akkor most elkezdek erre is odafigyelni, de akkor az egész napom másból sem fog állni, csak vitamonokat kapdosok majd be :)) - mindegy teszek egy próbát, holnaptól megpróbálom így csinálni, és elosztva bombázni magam a kis kapszuláimmal - persze ez azt is jelenti egyben, hogy a táskában kell hordjam akkor a Meforálon kívül még azt a többi cuccot is, amit napközben tervezek bevenni.....na majd beszámolok mennyire sikerül is ez!

Pszihológusnál a TEGYESZben

Ma voltunk a pszihológusnál a TEGYESZben. Először nagyon megijedtem, mert eléggé szigorúnak tűnt a pszihológus csajszi, de aztán a beszélgetés során végül nagyon szimpi lett. Kb 2 órát voltunk nála, kikérdeztt minket gyerekkorunkról, a családunkról, a kettőnk kapcsolatáról, hogy mióta szeretnénk gyereket, mit dolgozunk, mit csinálunk a szabadidőnkben (itt még vicces is volt, mert szóba került a sífutás, és mondta, hogy azt ő is nagyon szeretné már kipróbálni). Kérdezett arról is hogy lombikoztunk e, mondtuk, hogy igen, és hogy a legutóbbi lombik + IVIG óta fogalamazódott meg bennünk igazán az örökbefogadás gondolata, és akkor határoztuk el, hogy tényleg jelentkezünk. Ezt el is fogadta a nő, de hát ez is az igazság, valóban attól nagyon sokat vártunk,és valóban az a sikertelenség mérföldkő volt ilyen szempontból. Arról nem kérdezett érdekes módon, hogy lombikozunk e még, és ennek nagyon örültem, mert ettől a kérdéstől féltem volna, mert nem akartam volna letagadni, hogy igen, de ugyanakkor meg azt sem akartam hogy azt gondolja, hogy mi nem vesszük ezt komolyan. De szerintem ezért nem is feszegette ezt, mert ő is tisztában van a mai világgal, hogy hogy mennek a dolgok, mire hány évet kell várni, és hogy az simán benne van, hogy ilynekor a párok még próbálkoznak, sőt küzdenek a saját bébiért.  Beszélgettünk arról, hogy hogyan nevelnénk egy örökbe babát, hogy elmondanánk e neki, hogy mi örökbefogadtuk, de szerintem az tetszett neki, hogy mi ezt teljesen természesnek vettük, mert így is gondoljuk, hogy ezt el kell mondani, és nem szabad titkolódzni. Lényeg ami lényeg, hogy végül közölte, hogy nagyon szép "kerek" család vagyunk, és ő támogat minket, és csak a legjobbakat kívánja, és szerinte nálunk jó helye lenne egy kisbabának, sőt ő még ikrek örökbefogadására is alkalmasnak mond minket. Nem is kell már visszamennünk hozzá, és azt tanácsolta, hogy ha jövő héten nem jelentkezne magától, akkor keressük fel a családgondozót, hogy jöjjön ki a környezettanulmányra. Érdekes volt, de azt is magyarázta, hogy azért nem olyan durvák a várakozási idők, mint ahogy azt hallani lehet, hogy 5-6 év, szerinte ha az ember jól helyezkedik az alapítványoknál, akkor akár 2-3 év alatt is kapthat babát, neki legalábbis ez a tapasztalata. A lényeg, hogy jó érzésekkel jöttünk el, kedves volt, és jó volt beszélgetni valakivel, aki otthon van e témában. Igazából saját magunk is meglepődtünk, amikor így lefestettük neki, hogy milyen boldog családból is származunk, és milyen szép, rendezett és boldog az életünk, és igazából egy kisbabán kívül semmi nem is hiányzik belőle - de az viszont nagyon!!! Persze továbbra is teljes lendülettel bízom a következő lombikunkban, és most teljesen arra koncentrálok, és nagyon-nagyon reménykedek, hogy sikerül, és én is igazi kismami lehetek egy bébivel a pocakomban - de ha nem akkor is anyuka lesz belőlem, egy örökbebaba anyukája :)

Most hívott egy barátnőm, aki a 9. lombikján volt, és ma volt a hcg vérvételen, ő is Zekéhez jár, hogy megint nem sikerült neki. Pedig most nagyon reménykedett, hiszen ő is kapott IVIGet. Annyira sajnálom, és ahogy ő is ezt írta nekem, a legnehezebb neki, hogy hova tovább, meddig csinálja még ezt?!?! Most persze nagyon ki van szegény, de csodálom az ő kitartását, és biztos vagyok benne, hogy most is fog tudni erőt gyűjteni és felállni, és folytatni, mert ő ilyen kitartó! Én nem tudom meddig bírnám...most persze úgy érzem tele vagyok még energiával, de ez azért van, mert most ennek így is kell lennie, hiszen itt állunk az újabb lombik küszöbén, de pár hónapja, amikor a kudarcon csak éppen túl voltunk, akkor nem ezt éreztem, sőt...

Gonapeptyl 3. nap - holnap irány a Tegyesz pszihológusa

Lassan telnek a napok, pedig már úgy várom, hogy meg legyen a beültetés, és megint itt legyen az, hogy reális esélyünk van! A gonapeptyl továbbra sem a kedvencem, annyira csíp :(.

Egyébként teljesen jól vagyok, picikét vérezgetek még, de nem vészes. Ma el is megyek sífutni, kihasználom, hogy még mozoghatok, és nem otthon kell nyugiban feküdnöm.

Holnap reggel megyünk a TEGYESZbe a pszihológushoz - huh, na ettől félek. Megmondjuk hogy lombikozunk? Sokszor hallok olyat, hogy ez nem tetszik neki, mert akkor az ember még nem igazán felkészült egy örökbebabára. De hát nem is tagadom, én tényleg saját babót szeretnék, ha lehet, szeretnék terhes kismami lenni, és mindent szeretnék ami ezzel jár - de ugyanakkor az agyammal tudom, el kell indítani ezt a másik utat is, mert ha ez az álom mégsem teljesülhetne, akkor sem szeretnénk gyermek nélküli család lenni, és abban viszont biztos vagyok, hogy ugyanúgy tudnánk szeretni egy örökbebabát is. Ráadásul az még minimum 4-5 év, szóval addig még bőven felkészülhetünk, ha netán mégsem sikerülne a lombik addig, de én reménykedek hogy sikerül - és akkor pedig max nemet mondun k a másik útra, de majd meglátjuk.

Mindenesetre nem tudom, hogyan lehetne ezt jól tálalni a pszihológusnak, hazudni nem szeretnék, szóval valahogy meg kell értetni vele ezt...csak azt nem tudom miért akadnak fent ilyeneken, hiszen az örökbefogadók nagyon nagy részénél teljesen hasonló a szituáció. Szóval kicsit izgulok ezért a holnap miatt...majd beszámolok!

Jól vagyok, kicsit fájdogál csak a hasam - Gonapeptyl 2. nap

Egész jó vagyok, kicsit fájdogál még a hasam, de nem rosszabb mint egy menstruáció.

Ahogy Lovely is írta, és azóta sokan mondták is - lehet hogy jobb is hogy nem tudtam, hogy Zeke lamináriát akar használni tegnap, sőt az a legjobb, hogy gőzöm sem volt arról mi az a laminária. Akkor amikor ő mondta, hogy ez egy japán moszat, és hogy milyen jót tesz nekem vele, még örültem is, hogy milyen figyelmes, és ez tényleg sokkal jobban hangzik mint valami fémmel feszegetés - talán ezért is viseltem egészen jól. Persze baromira fájt, és valóban majdnem elájultam amikor bementem a műtőbe, de ha tudtam volna, hogy ez ekkora fájdalom (az egyik barátnőm szerint, aki már szült is, kb olyan mint a szülési legdurvább fájdalom), akkor tutira szétparáztam volna magam. Így legalább nem volt időm előre izgulni, és csak megtörténtek velem a dolgok. Na mindegy, a lényeg hogy túl vagyok rajta!!!

Ma be is jöttem dolgozni, bár lehet hogy kicsit hamarabb hazamegyek, de azért nem akartam otthon fetrengeni, azt majd inkább a beültetés utánra tartogatom.

Reggel a férjecském beadta a Gonapeptylt - nem volt kellemes, különösen tudva azt, hogy ezt most jó sokáig fogom kapni, kb olyan mint a Clexane - eléggé csíp maga a szer, amikor benyomjuk - de ugyanakkor örültem is neki valahol, hogy elindultunk az úton....és nagyon bízom benne, hogy egy kisbaba vár a végén most tényleg!!!!

Abrázió: azaz túl vagyok a méhkaparáson!!!

Túl vagyok rajta!!! Nem mondom, hogy nem fájt, de azért ki lehetett bírni. Reggel 8ra mentem, majd fél9 felé megjelent Zeke és közölte, hogy most feltesznek nekem egy japán tengeri moszatot (laminária, mint utóbb megtudtam). Na ez a művelet eléggé fájdalmas volt. Valami tűvel megszúrt, aztán felhelyezte ezt a szárított moszatot, ami majd nedvesség hatására megszívja magát, és tágulni fog. Azt mondta ez azért is jó, mert ha egyszer szülök, akkor szükség lesz még a szép méhszájamra, és ezért nem szeretné azt vasakkal feszegetni. Csak pár perc volt az egész, de egészen kellemetlen, majdnem azt kell, hogy mondjam, hogy felért egy éber petesejt leszívással, persze az több idő. Ez után lefeküdtem, és eléggé sokat görcsölt a hasam, gondolom a tágulás miatt, amíg kb 11 felé végre sorra kerültem. Amikor bementem a műtőben, akkor majdnem elájultam, nem tudom miért, talán a görcsök miatt, de gyorsan megfogtak, és feltettek az asztalra, és már kaptam is a kábító cuccokat,és mire Zeke beért én már aludtam is. Legközelebb már kint tértem magamhoz, amikorra már visszatolták az ágyat, de még utána is aludtam kb 1 órát. Aztán végre ihattam, mert nagyon szomjas voltam, és ez segített is, mert addig nagyon lent volt a vérnyomásom, és gyenge voltam. 3kor jöhettem haza, addig pihiztem, ettem-ittam. Most már jól vagyok, persze fájdogál a hasam, de nem vészes, és eléggé vérzek is, de végülis ezért csinálták az egészet. Zeke mondta, hogy külön vette ki a méhszájkörüli részt, és a nyálkahártyát, hogy lehessen szövettant is csinálni, de egyébként mindent rendben talált, hála Istennek J.

Nagyon jófej volt Zeke, bejött többször is, vagy nagyon jó napja volt, vagy nem is tudom, de tényleg éreztem a törődést. Aztán odaadta a zárót a férjemnek, és kikérdeztük, nincs semmi megkötés, sportolhatok, szaunázhatok, meg minden – egy a lényeg, csak ami jólesik, de nincsenek megkötések.

A gonapeptylt meg elkezdtük, ma meg is kaptam az elsőt, és ezt kell nyomatnom minden nap egyet, és ha megjött, akkor onnantól felet. 20-án pedig kell visszamennem kontrollra, a többi dolog egyeztetésére.

Rákérdeztünk a gynevacra is, hogy mikor kaphatjuk meg, de azt mondta ez nem függ össze, szóval akár azonnal is – így aztán egy nagyon kedves nővérke segítségével be is adtuk ezt magunknak – ugyanis profin kiképzett minket a beadásról!

Nagyon jó túl lenni rajta, és örülök, hogy az altatás is jó élmény volt, mert attól különösen nagyon féltem. Persze nem mondom, hogy a neheze megvolt, mert most indul a mindennapos hormoinjekció, és jön még a leszívás is – de már egy nagy lépéssel közelebb vagyunk a célhoz –és remélem nagyon szép kis helyet készítettünk elő a beköltözni készülő embrióknak, akik majd olyan jól érzik magukat, hogy velem maradnak 9 hónapig végre J J J

Mindenkinek nagyon köszönöm, aki szorított értem, éreztem, hogy sokan gondoltok rám, és nagyon jól esett!!!

Holnap kaparás!!!

Sziasztok!

Hazaértünk, szombat este jöttünk meg, pont a nagy havazás közepette. A síelés nagyon jó volt, csak iszonyat hideg volt, utolsó nap napközben -22 fok, és erős szél.... De akárhogy is, jó kikapcsolódás volt, alig-alig gondoltam az itthoni dolgokra, és hogy mik várnak rám még a héten.

Örülök nagyon a havazásnak, olyan cuki a kiskutyánk, nagyon tetszik neki a hó :). Ilyenkor sokat szoktunk sífutni járni, hát most nem tudom el fogunk e tudni jutni, mert nem hiszem, hogy a kaparás után szbad lenne sportolni.

Mióta hazajöttünk már eléggé izgulok, hiszen holnap megyek a BMC-be reggel 8ra, éhgyomorra, és megcsinálja a Zeke a kaparást. Úgy félek az altatástól, persze mindenki mondja, hogy ne izguljak, ez egy rutin dolog, és Zeke érti a dolgát, de persze én akkor is izgulok, nem is én lennék, ha nem így lenne. Szóval holnap kérek mindenkit hogy gondoljon rám, hogy minden rendben menjen, és szépen elő tudjuk készíteni a "talajt" a kis embrióknak. Remélem jól leszek, és akkor holnap délután jelentkezem, és beszámolok!