Keresés ebben a blogban

2013. március 13., szerda

A legeslegnagyobb boldogság - és a legeslegnagyobb aggódás: ilyen anyának lenni,kezdem megérteni

Az első otthoni nap azt hiszem meghozta azt a két érzést,amit idáig csak hírből ismertem.
Egyfelől egy olyan boldogságot,meghittséget,szeretet amiről csak álmodoztunk: amikor összebujva az egész kis családunk együtt van,és átölelve fekszünk egymás mellett.
Másfelől egy olyan aggódást,félelmet,tehetetlenség érzetet, amibe kishiján beleőrülsz: amikor 2x bejeleztett éjjel a légzésfigyelő. Hála Istennek sosem volt gond,de pattanás ki az ágyból,rohanás....ami a legrosszabb,hogy úgy éreztem nem tudnám mit kell csinálni. Tanultuk,láttuk és mégsem...ma átnézem a jegyzeteket,hogy legalább efelől nyugodt lehessek-de leginkább bizzunk benne hogy nem lesz több riasztás!

2 megjegyzés:

  1. Szia! A téves riasztások elkerülése végett a matrac és a rács közé vmi vékony falapot kell tenni. Nekünk annak idején az eladó tanácsolta ezt és hálás vagyok neki nagyon, mert sosem riasztott be a légzésfigyelő.
    Ja! Gratulálok és sok boldogságot Nektek!
    Viki

    VálaszTörlés
  2. Igen ilyen anyának lenni :-)))Én a téves riasztások miatt inkább ne használtam légzésfigyelőt!nyugodt volt az éjszakánk egyszer sem volt semmi gond!:-)))
    Ha rád jön az aggodalom: Nagy levegő és nyugi :-)Így lesz Istike is nyugodt baba :-)
    Nekem ez bevált!
    (Nálunk ma éjszaka járt először a fogtündér :-D )
    Puszi nektek és gyönyörű pillanatokat :-)

    VálaszTörlés