Hihetetlen, de egy hét múva ilyenkor vagy már a kezemben tarthatom a Kicsikémet, vagy éppen beindul a vajúdás a prosztagladin miatt.....De ami a lényeg ami a lényeg EGY HÉT MÚLVA ILYENKOR MÁR ANYUKA LESZEK (vagy már csak órákra leszek tőle).
Tegnap azt hiszem mindent megtettünk, hogy beinduljon a szülés: óriás séta délután Rupival, ebédre mexikói, estére india - a két legfűszeresebb étel amit ismerek, egy kis természestes prosztagladin...de továbbra sem történt semmi, teljesen jól vagyok, talán egy-két összehúzódás mintha lett volna, de semmi különösebb. Sebaj, élvezem azokat a napokat amik még hátra vannak úgy, hogy Istike a pocimban van.
Olyan jól esik, hogy ennyien írtatok, hogy drukkoltok - talán ilyen sokaktól megjegyzéseket utoljára akkor kaptam amikor kiderült, hogy nő a hcgm....milyen rég is volt az! Szóval nagyon köszönöm, hogy itt vagytok, és gondoltok ránk :).
Múlt héten a jógán kaptam kölcsönben egy könyvet a tanártól (aki egyébként dúla is): Ina May Gaskin Útmutató Szüléshez címmel. Hát, kiolvastam, de nem tudom ajánlanám-e....igazából jó könyv, sok érdekes van benne, de a lényege, hogy mindenáron a természetes szülést erőlteti, amivel egyfelől egyet is értek, de azért azt kicsit túlzásnak tartom, hogy a többi úttal kapcsolatosan (gondolok itt a császrra, vagy akár az oxítocynnal, prosztagladinnal indított szülésre) komoly félelmeket ébreszt az emberben. Ez azt hiszem nekem most kifejezetten nem is jött jól, hiszen az az állás, hogy ha nem indul meg magától hamarabb, akkor jövő hét kedden jön a prosztagladinos indítás - na ezek után nem hiszem, hogy épp arra volt szükségem, hogy félelmeim legyenek emiatt, amikor egyébként is, csak józan ésszel átgondolva is sokkal jobbnak tartom, ha magától indul el egy babóca. De igyekszem elhesegetni ezeket a gondolatokat - és rábízni magam arra, amit Istike, és a JóIsten nekünk kitalált, úgy lesz ahogy lennie kell, és ha ez a szülésindítás jövő hét kedden, én azzal is boldog leszek: a lényeg úgyis a végeredmény, azaz egy egészséges Istibaba. Meg aztán sokszor eszembe jut az is, hogy okés, vannak ezek a könyvek, amik ilyen hatalams hévvel nyomatják a minnél természetesebb szülést - de vajon mit gondolna egy ilyen könyv írója magáról a lombikról?! Na vannak elképzeléseim....de mindegy is, a félelmeket igyekszem kitörölni, és elfogadni, hogy úgy lesz jó, és szép ahogy lesz - úgyse fog érdekelni utána, ha már a kezemben lesz a kisfiam, hogy most épp császárral, prosztgladinnal indítottan, vagy minden nélkül a természet rendje szerint született-e meg. DE ez nem tart vissza azért attól, hogy mondogassam neki: ISTIKE NAGYON SZERETNÉNK MÁR MEGISMERNI, NAGYON VÁRUNK, ÉS HA ÚGY ÉRZED, AKKOR BÚJJ KI A POCIMBÓL, HOGY VÉGRE A KARJAIMBAN FOGHASSALAK!!!!!!!!!
Kedves Eszter!
VálaszTörlésPár hónapja olvasom a blogodat, nagyon drukkolok, hogy könnyű szülésed legyen, ugyanis az idáig vezető út nem volt egyszerű. Mi is lombik előtt állunk, egy x-kromoszómához kötött öröklődő betegség miatt (csak kisfiúnk lehet, ezért szükséges a lombik) s próbálom figyelmesen követni az eseményeket a te vonatkozásodban. Sok boldogságot Nektek és a babának :)
En harom eve olvastam azt a konyvet es minden felelmem elillant, sot nagyom varom a szulest. A legjobban a fajasrol szolo ertekezes tetszett, hogy az apaly-dagalyhoz hasonlitja.
VálaszTörlésÓ, ez nem ér! Már megint megríkattál, az utolsó soraiddal. :) Nagyon-nagyon szorítok, hogy a szülésed könnyű, szép és felemelő érzés legyen. Addig pedig számoljuk vissza a napokat!
VálaszTörlés